Lelki ismeret

Ezredvégi karácsony

A legközelebbi karácsony már a XXI. században lesz – mi pedig mind múlt századi, könnyen vagy nehezen feledhető vének. Az én nagyszüleim a XIX. század utolsó évtizedeiben születtek, unokáim pedig úgy a 2050-es években lesznek nagyszülők. Van valami félelmetes és egyúttal megnyugtató ebben az évszázad- és évezredváltásban. Félelmetes, milyen hasztalanul és gyorsan pereg le zaklatott életünk, s megnyugtató, hogy a nemzedékek egymásba fonódó láncolata milyen kitartóan örökíti tovább az emberiség életét és tudását. Midőn e sorokat írom, december közepe táján szinte tavaszi idő van, nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen enyhe idő. Nálunk még fagy sem volt ez idáig, a muskátli teljes pompájában virágzik odakint. Mintha a Jóisten megkönyörült volna a szegényeken és hajléktalanokon – a ropogós, havas karácsonyt már csak a jómódúak sírják vissza, jól fűtött lakásukból és félelmes dzsipjükből. Olyan zavaros lett minden, mintha visszazuhantunk volna száz évet a magyarság történetében is: ez megint a Pénz karácsonyának ígérkezik, a plazák karácsonya lesz, orgiáját üli a mézes-mázos tőke, amerikai dallamokkal és hazug, üres szívvel. Kicsiny hitű vagyok, pedig hatvanhat nemzedékkel ezelőtt megszületett a Megváltó, akitől az új időt, az Isten és az ember új szövetségét számoljuk. Rossz érzés fog el, hogy írásom belesimul majd a jó szándékú, kegyes és épületes szövegek környezetébe, s elégedetlen vagyok magammal, mert az idők beteljesednek, s mi valahogyan kimaradunk az időkből. Karácsonyi cikket írni – de szépen is hangzik! De tettem-e bármit is, hogy Jézus második eljövetele egy mennyországra felkészült világot találjon? Gyarló védekezésemet majd Neki mondom el – de csak megbocsátásában reménykedhetem. Rosszul gazdálkodtam a rám bízott tálentumokkal, s talán ugyanez elmondható a magyar kereszténységről, vagy a keresztény magyarságról is. De hát úgy is mondhatom: bűnbánattal és reménységgel térdelünk az Úr elé a harmadik évezred küszöbén. Nem titkoljuk félelmünket, fáradtságunkat, kicsinyhitűségünket, de reménységünknek legfőbb oka éppen fennmaradásunk csodája, a keresztény Magyarország újjászületésének lehetősége. Ez az utolsó, huszadik századi karácsony a búcsúzásé és számvetésé. Már-már úgy tűnik, lassan olyan kevesen leszünk, hogy névről, arcról megismerjük egymást, mielőtt színről-színre. De hát ne szomorkodjunk: nem lehet az, hogy Krisztus születését csak a kivágott, elszáradt fenyőfák ünnepeljék. Minden rendbe fog jönni, mert ez a Mindenség üzenete. Megszületik a Megváltó, s az emberi történelem értelmet nyer. Vagy Jézusért, vagy Jézus ellen. Mi már választottunk.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu