Boldog emberek

Nyárfák

A tanya lett az otthonuk. Kicsi volt a ház és megviselt, ki tudja, mikor építették, mégis nagyon örültek neki. Amint összeházasodtak, szinte rögtön kiköltöztek, összeszedték a kis motyójukat, még lakodalmat sem tartottak. Mindenük ráfért két kerékpárra. Volt egy kis ekeszaggató földjük, azt művelték, a férfi rengeteget kínlódott vele, agyondolgozta magát. Ezen kívül állatokat nevelgettek, az asszony gondja volt a kis csapat csirke, gyöngyi, kacsa, de általában reá maradt két soványka malacuk is.

Jól megértették egymást.

Az asszonyka szoknyája elől hamarosan rövidülni kezdett. Eleinte sokszor hányt, de nem hagyta el magát. A férfi örült, ragyogó szemmel ment be a városba, hogy elújságolja a komáknak a nagy hírt. Kicsit kapatosan tért haza.

Dolgoztak. Vettek két tehenet.

Még a szülés közeledtével is cipelte az asszony a moslékos vedret, a férje hasztalan kérlelte, hogy vigyázzon magára.

A férfi a vásárba ment, eladta az egyik, mostanra jól kihízott disznót. A vevővel áldomást ittak. A doktor szerint egy hét múlva gyerekem születik, emelte a poharát. Fiú lesz, mondta a kocsmában. Ennek örömére kicsit megittasodott. Szekérre ült, hazavitték a lovak.

Az asszony már vajúdott.

A férfi azon nyomban kijózanodott. Akár a fergeteg, úgy hajtott vissza a városba, a rossz dűlőutakon csaknem szétrázódott a szekér. Felültette a bakra a vonakodó orvost, hajszolta a lovakat, hogy még időben a tanyára érjenek. Az eszeveszett vágtában a szekér kisodródott egy élesebb kanyarulatnál, és az árokba zökkent. A férfi dühödten ordított, verte az egyre habosabb lovakat, majd megfenyegette a halálra rémült doktort, aki, mint félénken megjegyezte, inkább gyalog visszament volna a városba, mintsem egy ilyen őrült alakkal kocsikázzon. Végül a lovak kiragadták a szekeret az árokból.

Két fia született.

A férfi roppant büszke volt. Kiállt a tanya elé, és beleüvöltötte az elaggott délutánba: „Két fiú! Két fiú!” Sokáig járkált a tanyapallagon, méricskélt, lépegetett, mint aki tervez valamit. Végül két szép nyárfát ültetett a nagy nap emlékére a tanya elé.

Ragyogott a szemük. Nem beszéltek róla, de boldogok voltak.

Dolgoztak tovább. A férfi naponta küszködött a szűkmarkú földön, de hazatérve gondosan meglocsolta a nyárfákat.

Az asszony hamarosan ismét anyai örömök elé nézett.

Aztán felhők gyűltek a homlokukra. Innen is, onnan is hallották, hogy egyre több embert bevonultatnak. Egyszer hozzájuk is bekopogott a kézbesítő. A férfit is elvitték a háborúba.

Nem jött levél.

Egy-két hónap múlva az egyik sudár nyárfának elszáradt egyre több ága. Ugyanekkor kornyadozni kezdett, majd komolyan megbetegedett az egyik kisfiú. Hamarosan elvitte a torokgyík.

Ekkor már a másik nyárfa is pusztulásnak indult. Az asszony tehetetlenül sírdogált, álmában pedig a férjét szólongatta. Hamarosan a másik gyermekét is eltemette.

Teltek a komor hetek, a fásult hónapok. Amikor eljött az idő, az asszony fiút szült, a tanyaszomszéd felesége segítette világra a kicsit. Szakasztott az apja mondta a kimerült anyának. Az csak nézte a gyereket és bólintott.

A férjét soha többé nem látta, csak a halálhírét hozták haza évek múlva a hazakerült hadifoglyok.

Más idők jöttek új urakkal. Mi egy új világot építünk, mondogatták. A tanyát és a földet elvették. Egy istállóban húzta meg magát a gyermekkel. Szerette nézni a kisfiát, olyan szépen aludt a jászolban.

Az asszony a téesz tehenészetében dolgozott. Mire a szövetkezet tönkrement, a sok fejéstől elnyomorodott a keze.

Megöregedett.

Megint új világ jött. A fia visszaváltotta a földjüket, motorral kivitte az anyját, aki sírt örömében. Alig ismerte meg a környéket, úgy megváltozott. A tanyának sem volt már nyoma. Keresztül-kasul bolyongott a földön.

A két régi nyárfa csonkjait kereste.

Körmendi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu