Minden nemzetiségi hívő közös imádsága

Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (1.)

Vallásukat nemzetiségüknél is
nehezebben hagyják el

A kárpátaljai római katolikus apostoli kormányzóság vallási szempontból modellezi azt a nemzeti és vallási (felekezeti) sokszínűséget és bonyolultságot, amely a Kárpát-medencét egyébként is jellemzi. Ukrajnában a még szovjet időkben született, némileg átalakított vallási törvény nem felel meg a mai követelményeknek, ezért hosszabb ideje új jogszabály megalkotásán dolgoznak.

„Ne tekintsenek idegen vallásúaknak“

— Mi, római katolikusok — mondja a püspök — szeretnénk, ha az új törvény szerint nem tekintenének minket Ukrajnában ugyanolyan idegen vallásúaknak, mint a frissen érkezett felekezeteket vagy szektákat. Azokat a jogokat kérjük, amelyek alapján híveink megélhetik a vallásszabadságot.

A külföldről érkezett papok és szerzetesek Ukrajnában ma általában csak három hónapra kapnak tartózkodási engedélyt. Kárpátalja ebből a szempontból jobb helyzetben van, itt hat hónapra, sőt, az is előfordul, akár egy-két évre megadják a tartózkodási engedélyt.

„A liturgia és a hitoktatás négy nyelven folyik“

A püspökség szomszédságában magyar iskola működik, s annak keretében katolikus osztályt is életre hívtak. Az önálló egyházi iskola azonban ma még csak vágy.

— Néhány helyen egyházközségi tulajdonban lévő óvodát indítottunk, mivel azonban az egyházfinanszírozás bármilyen formája ismeretlen Ukrajnában, ezért fönntartásuk nehézségekbe ütközik. S mert az itteni lakosság szegény — kevesen tettek szert gazdagságra, de azok többsége gondolkodásában messze esik a mi világunktól —, magyarországi, illetve még inkább nyugat-európai adományokra vagyunk utalva.

„Aki teheti, menekül a nyomor elől“

Az egyházak többsége pénzügyi szempontból magára maradt, annak ellenére, hogy minden megye rendszeresen kap bizonyos pénzösszeget az egyházak támogatására. Ez azonban eddig kizárólag az ortodox egyházhoz került.

A püspökség, mellette a magyar iskola

— Többszöri tiltakozás után másfél éve fordult elő első alkalommal, hogy ebből az alapból valamennyit mi is kaptunk.

— Miből tartja fönn magát így a helyi egyház?

— Ahol nem folyik nagyobb építkezés, az egyházközségek eltartják magukat. De ahol bármilyen beruházásra van szükség, a püspökségtől várják, hogy „kolduljunk” számukra.

Az új vallási törvény tervezetében szerepel a lelkiismeret kifejezés, a „vallásszabadság” azonban nem. Teológiai szempontból pedig nyilvánvaló, hogy a lelkiismereti szabadság kevesebb a vallásszabadságnál. Jelenleg már húsz ember létrehozhat új egyházat. Magyarországon egyházalapításhoz legalább száz személy közös akarata kell, de még ez is számos visszaélésre ad alkalmat. Sokkal inkább így van ez Ukrajnában.

A munkácsi székesegyház – ünnepnapokon szűknek bizonyul

— Az új vallási törvényben szeretnénk annak lehetőségét látni, hogy visszakapjuk egykori ingatlanjainkat. Ez az egyik legnehezebb kérdés — mosolyodik el kissé keserűen a püspök —, mert akkor a görög katolikusok is joggal tarthatnának igényt templomaikra, amelyeket még nem kaptak vissza. Igaz, a ma hatályos törvényben is szerepel: a kultikus helyeket vissza kell adni.

A római katolikusok Kárpátalján valamennyi templomukat visszakapták, sőt, a falvakban a plébániaépületeket is. A lembergi egyházmegyében ugyanez nem mondható el. Harmincöt templomból még egyet sem vehettek birtokba, illetve az ortodoxoknak és a görög katolikusoknak utalták ki a római katolikus templomokat.

— A templomok mellett egyéb épületeinket is szeretnénk visszakapni. Főként Munkácson és Ungváron vannak ezzel kapcsolatban gondjaink. Ungváron több tucatnyi ingatlanunk még idegen kézen van.

A görög katolikusok és pravoszlávok viszonya — a szovjet uralom alatt erőszakkal térítették át a görög katolikusokat ortodoxokká, ha pedig erre nem voltak hajlandók a papok, koncentrációs táborba hurcolták őket — ma is feszült. A pravoszlávok vonakodnak visszaadni a bolsevik uralommal együtt elfoglalt görög katolikus templomokat. Néhány helyen erőszakos cselekményekre is sor került, ám a görög katolikusok belátták, templomot erőszakkal nem lehet visszafoglalni. Templomaik körül a szabadban végzik a liturgiát, másutt pedig építkezésbe fogtak. A nyugat-európai és amerikai római katolikusok jelentős pénzügyi segítséget nyújtanak ehhez.

— A görög katolikusokkal kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, ahol kérték — huszonkét templomunkban — rendszeresen végezhetik liturgiájukat.

A katolikus hívek nemzetiségi összetétele színes képet mutat Kárpátalján. Többségük magyar — már Szent István korában az erdélyi püspökséghez tartozott a terület —, szlovák, német, tehát nem ukrán.

— Kárpátalján a római katolikus egyháznak hatvanöt-hetvenezer híve lehet. Nyolcvan-nyolcvanöt százalékuk — nehéz pontosan meghatározni az arányt, mert van, aki beszél magyarul, de ukránnak vagy szlováknak tartja magát, esetleg fordítva — magyar. Nyolc-tíz százalékuk szlovák, a maradék német és ukrán. A liturgia és a hitoktatás ennek megfelelően négy nyelven folyik: magyarul, németül, szlovákul és ukránul. A vegyes nyelvű liturgiával nem veszít a magyarság, hanem inkább megerősödik általa. Ott, ahol néhány éve az ukrán nyelvű katolikusok betértek a magyar templomokba, nem lesznek a magyarok ellenségei. S netán az is eszükbe jut, hogy apjuk, nagyapjuk magyar volt.

Az ukrán nemzetiségűek általában ortodoxok, illetve görög katolikusok. A szovjet uralom ötven esztendeje alatt azonban a katolikus nemzetiségiek közül sokan elukránosodtak, így a fiatalság körében — különösen Belső-Ukrajnában — számos ukrán nemzetiségű római katolikust is találunk.

Kárpátalja mintegy 1,3 millió lakosának többsége ukrán és ruszin. Nehezen dönthető el, ki az ukrán és ki a ruszin. A falvakban élők általában ukránnak nevezik magukat, a városi értelmiség azonban ma is büszkén őrzi ruszin múltját, mondván, ők már ezer esztendeje élnek ezen a földön, míg az ukránok csak a legutóbbi időben költöztek be.

A lakosság tizenöt-tizenhét százaléka magyar, egy-két százalékot tesznek ki a szlovákok, sokkal kevesebben vannak a németek. Néhány éve számuk még elérte a két-három százalékot, de mára a tömeges kivándorlás következtében alig maradtak.

— Azok a templomok, amelyek idejövetelünkkor, 1989-ben még megteltek német ajkú hívekkel, s jó volt hallgatni buzgó liturgiáikat, ma üresek. Kivételt csak a Munkács környéki néhány egyházközség jelent: Váralja, Várpalánka, Pósaháza, de Kucsovát, Várkulcsát, Leányfalvát, Szinyákot már német szempontból kihaló egyházközségek. Aki teheti, menekül a nyomor, a szinte kilátástalan jövő elől. Németországban még ma is elégséges: ha valamely házaspár egyik tagja igazolni tudja itteni német anyakönyvezését, mindketten megkapják — késői visszatelepülőkként — a német állampolgárságot.

A magyarok is tömegesen települnek át az anyaországba. Miközben az egyéni sors jobbra fordításának igénye érthető, szomorú látni az anyagi nyomoron túli másik nyomort: amikor egyre kevesebben vannak, akik gyógyítsák a betegeket, s a gyermekeket megtanítsák Arany János és Vörösmarty Mihály nyelvére.

(Folytatjuk.)

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu