Mákos beigli

A legnagyobb gazságok közepette is fel-felcsillan olykor valami jóság. Amikor a kommunista kormányzat lebontatta a Regnum Marianum plébániatemplomot, nem merték a Damjanich-utcai híveket kápolna nélkül hagyni, és kijelöltek egy kissé dohos pincét kápolnának. A főegyházmegye kinevezett egy szerzetespapot kápolnaigazgatónak, aki káplánjával lelkesen munkához látott. Elközelgett az advent, majd a szent karácsony. Az éjféli szentmisén az atya az édesanyjáról, a családjáról, az ünnepi készülődésről beszélt, elmondta, hogyan készítették együtt a mákos süteményt. Mindegyik testvérének volt valami feladata: az egyik a mákot darálta, a másik a tejet forralta, tette bele a mazsolát, édesanyjuk dagasztotta a tésztát és vezérelte az egész folyamatot.

A prédikáció mondanivalója a közös ünneplés volt, a Krisztus-várás együttes élménye.

A következő évben a hívek már követelték a mákos beiglit, és ez így ment majdnem tíz éven keresztül.

Azóta messzire kerültem a Damjanich utcából, de édesanyám karácsonyi süteményének ízét ma is a számban érzem. Sokáig, amikor már nős voltam, három gyermekünk volt, az életem párja a város túlsó részéből is elküldött édesanyámhoz a megrendelt mákos beigliért. Most már a párom és édesanyám is odaát van, odafentről adják a tanácsokat húgomnak a karácsonyi süteményhez.

Radnóti Róbert

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu