„Töltekezni – kiröpülni”

Képek Pálosszentkútról

Régi neve ez a kiskunsági településnek, amely a helyi tanyavilág vasútállomása – hajdan Ferencszállásnak hívták. A környéken korábban ezerötszáz tanya működött, ma már ennek kevesebb, mint a fele. 1940 pünkösdjén költözött ide az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend öt tagja, így lett a helység neve Pálosszentkút. A szerzetesrendek szétszóratását követően lett belőle Petőfiszállás. A Kiskunságon – nem csoda – szinte minden település magáénak érzi-vallja a költőt: úgy hírlik, valamikor csárda- és kaszálóbérlete volt itt Petőfi édesapjának.

1791-ben történt az a látomás, amelynek nyomán a forrást
a helybéliek „Boldogasszony erecskéjének” nevezték.
Később kutat építettek fölé, amelyet az idei Szentév során
sikerült felújítani. (Fotó: Legeza László)

Pálosszentkút egyike a szentként tisztelt források, kutak mellett létrejött kegyhelyeknek. A hagyomány szerint a török hódoltság idején a menekülő hívek egy alkalommal az itteni forrásba rejtették az Oltáriszentséget, és később is szívesen jöttek a „megszentelt forráshoz” imádkozni. De Mária külön oltalmát is magáénak vallja a helybéliek hite. A krónika szerint 1791-ben egy kiskunmajsai pásztor – állatai itatása közben – arra lett figyelmes, hogy „a forrásból egyre erősbödő fény áradt, melyből a Boldogságos Szűz Mária alakja bontakozott ki és mennyei hangok hallatszottak”. E csodás esemény híre elterjedt a pusztákon, a falvakban és a városokban is, ahonnan azután zarándokok érkeztek. Később kúttá építették ki a forrást.

A millenniumi kápolna falának tégláin zarándokok
emléksorai olvashatók – némelyik a múlt századfordulóról való

A búcsújáróhely kialakulásában jelentős szerepet játszott a templom újjáépítése. A köznép adományából és kétkezi munkájából 1875-ben felszentelték a templomot. Az építkezés idején végzett ásatások során a középkori templom mellett egy korabeli temető nyomaira bukkantak. A régi épület köveit felhasználták az új szentély építésekor.

A millenniumi kápolna oltárán Skapulárés Boldogasszony
Tirolból való szobra látható, amelyet egyetlen fából faragtak

A templom melletti kertben, egy hívő adományaiból épült föl 1896-ban, Skapulárés Boldogasszony tiszteletére egy millenniumi kápolna. Ezt és a szentkút fölé emelt épületet az idei Szentév alkalmából sikerült helyreállítani. A kápolna falának dísztégláira az idelátogató zarándokok kezdettől fogva odakarcolták vagy ceruzával ráírták nevüket s látogatásuk időpontját. E rossz szokásból mára kortörténeti dokumentum lett. A figyelmes és kitartó szemlélő akár a múlt századfordulóról való feljegyzéseket is olvashat a falon. A szakrális néprajzzal foglalkozók számára igen érdekes kutatási terület lehet ez a sajátos emlékhely.

Boldog Özséb, a pálos rend alapítójának képe
a szentkúti templom ablaküvegén

1940-ben telepedtek meg itt a pálosok. Ma Temesvári Károly Benedek atya egyedül teljesít szolgálatot Petőfiszálláson. Amint mondja, ő a sekrestyés és a harangozó is egyben. Az idén hatvan esztendeje ideköltözött szerzetesek pünkösd ünnepén érkeztek. Ez lett az egyik helyi búcsú napja. A templombúcsú Mária születésének ünnepe, vagyis Kisasszony napja, amelyet szeptember első vasárnapján tartanak a szentkútiak. A búcsúk idején hat-hétezer zarándok gyűlik össze a kegyhelyen.

„1963-1989-ig a szüleim sem tudták, hogy papfiuk
egyben szerzetes is” mondja Temesvári Benedek

A szentkút történetét mesélve szívének kedves „apróságot” említ Benedek atya: az 1791-ben történt látomás százötvenedik esztendejében költöztek ide a pálosok, és 1991-ben, a kétszázadik évfordulón jöttek vissza. Akkor még hárman: két pap és egy segítő testvér. Papként ma már csak egyedül dolgozik itt Benedek atya, de van segítsége: a hetvenhat éves Mariska néni, aki kislánykora óta szolgál a templom körül. Látogatásomkor tudtam meg, hogy előző nap – míg a plébános távol járt – az egyedül lévő nénit megtámadták a lakásában…

A másik ablakon Remete Szent Pál látható,
akiről az egyetlen magyar alapítású rend a nevét kapta

Petőfiszálláson 1992 óta működik a gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket egybegyűjtő Mária Légió, amely a hitébresztést, az apostolkodást szolgáló imádságos közösség. Ők is a lelkipásztori munka segítői.

Nemsokára két fiatal pálos szerzetest szentelnek pappá – a rendi elöljáró tervei szerint egyikük valószínűleg Szentkútra kerül.

Az 1875-ben felszentelt templom mellett – az ásatások során –
a középkori épület maradványain kívül
egy temető nyomaira is bukkantak

Éppen fél évszázada, hogy hazánkban földönfutóvá tették a szerzetesrendek legnagyobb részét, így a pálosokat is. Benedek atya viszont 1963-ban lépett közéjük. Hogyan lehetett valaki egy nem működő rend tagja a Kádár-korszakban? Kérdésemre (mégis) mosolyogva válaszol: 1963-tól 1989-ig, a rend újraindulásáig még a szülei sem tudták, hogy papfiuk egyben szerzetes is. Pécsett – ahol később papként is dolgozott – megismert két idős, börtönviselt atyát, akik pálosok voltak. Ők közvetítették számára a szerzetesi hivatást. Egy alkalommal megkérdezte egyiküktől, mi is a pálosok életfeladata. A válasz mélyen a szívébe vésődött: „Töltekezni – kiröpülni.” Amit a szerzetesélet során, a szemlélődésben magukba fogadnak, azt „kiröpülve” továbbadják a többi embernek.

A pálos noviciátus az elnyomatás éveiben rejtetten, kirándulások alkalmával működött. Benedek atya elbeszélése szerint volt eset, amikor a vonatról is leszállították őket. A razziák napirenden voltak. A rendszer éberségére jellemző, hogy a nyomozók egy alkalommal a szerzeteseknél talált villanyborotvát is rádió-adóvevőnek nézték. Benedek atya ideiglenes fogadalmát 1964-ben tette le a pécsi Ágoston téri templom oratóriumában. Félóra múlva, miután hazaérkezett, már jöttek érte, és kihallgatásra hívták.

Az elnyomatás évei az ország legtöbb részén megterhelő emlékeket hagytak, így Pálosszentkúton is. A kolostorban működő Vezér Ferencet koncepciós perben elítélték és kivégezték. „Bűne” az volt, hogy a háború idején a lakosság, a nők és a vagyon védelmében polgárőrséget szervezett – a kóborló orosz katonák megfékezésére. Erre az orosz vezetés kérte, majd később felrótták neki, és sok helybéli polgárnak, akik közül többet szintén kivégeztek. Zsíros Lászlót aki plébános volt a településen, tiltott disznóvágással vádolták. A kihallgatások során elszenvedett belső sérülései következtében halt meg, harminckét évesen.

1947-ben, amely Boldogasszony éve volt, született egy terv, amelynek alapján a templom bővítésével egységes épületegyüttest hoztak volna létre. Az épület alapkövét Mindszenty bíboros áldotta meg. A terv sajnos nem valósult meg.

A jövőről szólva Benedek atya elmondja, hogy 1993-ban egy építésszel programtervet készítettek. Ha ez megvalósulna, Petőfiszálláson lehetne a rendi noviciátus, és a zarándokok elhelyezését is jobban meg lehetne oldani. – Benedek atya végzett építésztechnikusként választotta a papságot, melynek évei során számos templom- és plébániaépület építési, felújítási munkája fűződik nevéhez. „Ezért kellett szakmát tanulnom” – mondja, visszatekintve hivatásának személyes útjára.

A sokszor tragikus múltat és az ismeretlen jövőt kötik össze a petőfiszállásiak mindennapjai. A tanyákon és a később keletkezett faluban élő csaknem ezernyolcszáz – jórészt katolikus – ember a munkától, a hétköznapok gondjaitól függően veszi ki részét a hitéletből. Májustól októberig fatimai engesztelő napot tartanak Szentkúton, ez a kiskunfélegyháziak fogadalmi napja is egyben. Idén negyedik éve minden elsőpéntekről szombatra virradó éjszaka a magyar népért imádkoznak és engesztelnek a több mint tíz településről érkező zarándokok. Mindszenty bíboros szavai jutnak eszünkbe, aki többször megvallotta: Magyarország jövőjének biztosítékát az engesztelő emberek imádságában látja.

Szöveg: Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu