Elvonsz engem, elragadsz,
ifjú szerelmes vagy Magad;
nincsen külön tegnapom,
eggyé váltunk egy szűz napon,
borítottad rám fátyladat,
ragyog azóta vermek agyagfala,
savmarta, holdfényes házfalak,
vízköpők égi könnycseppje,
ragyognak csuszamlós, sáros utak.
Advent ideje, te teljesedő,
hidegebb fényeké, fogyó napoké,
de lelkünknek szívmeleg tető,
vérerek duzzadása, szíveké,
mintha volnék Fiú,
kit újra-újra világra szülsz,
hogy egy új jövőt velünk
kezdj el, velünk betűzz!