Határozott szándékunk: ünnepeinket nem hagyjuk feledésbe merülni, hanem minden alkalmat megragadunk, hogy az egyetemes magyarságban tudatosítsuk: kegyelmi pillanatnak vagyunk részesei, amikor Krisztus születésének kétezredik és a magyar keresztény állam megszületésének ezredik évfordulóját egyszerre ünnepeljük.

Szent István a kereszténység örök
fundamentumára építette föl ezt az országot

A millennium őszinte megünneplésének értelme: erőt és hitet meríteni őseink példájából, valamint fölismerni múltunk tanulságait, hogy mindezek útravalóul szolgáljanak az elkövetkezendő századokban. Mert valóban „boldog az a nép, amely tud ünnepelni” (Zsolt 89,16). Egy létszámában kis népnek csak akkor van esélye a megmaradásra, ha minden egyes tagjában benne él a magyar történelem egésze, a magyar kultúra teljessége. Az a tudat, hogy érdemes ehhez a nemzethez tartozni, az a büszkeség, hogy a mi őseink nagyszerű dolgokat cselekedtek.

Ha végigtekintünk a történelem századain, egy arc rajzolódik ki előttünk: Szent István király arca. Neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk, és magyarul beszélünk. Ő nem csupán a múltban, valamikor régen élt király, hanem jelenvaló valóság. Történelmünk során nemzetünk mindig akkor gazdagodott lelkiekben, szellemiekben és gazdaságilag is, amikor hűséges volt a szentistváni úthoz, és sorsa mindig akkor torkollott katasztrófába, amikor erről az útról akár jobbra, akár balra letért.

Szent István a kereszténység örök fundamentumára építette föl ezt az országot, mely három nagy pilléren nyugszik: kereszténység, európaiság, magyarság.

Aki nem ismeri a Bibliát, a keresztény tradíciókat, az nem lehet európai. Földrajzi értelemben igen, de szellemileg nem, mert nem értheti Bach műveit, Dürer metszeteit, nem tud értelmezni egy Ady-verset. Erkölcsi megújulásunk a kereszténységre, tehát az európai kultúra és civilizáció alapjára épül.

Szent István államszervező zseni volt: vármegyéket állított föl, melyek a mai napig állnak, de ennél ő több volt. Szent István egyházszervező zseni volt: püspökségeket és templomhálózatot szervezett, melyek mind a mai napig állnak, de ennél ő több volt.

Szent István diplomáciai zseni volt: zarándokházakat épített a kor politikai, szellemi, kulturális, spirituális metszéspontjaiban, Rómában, Jeruzsálemben, Konstantinápolyban, de ő ennél is több volt. Szent István teológiai zseni is volt: fölismerte, hogy a magyar állam önmagában nem maradhat meg, csak ha keresztény magyar állam, és erre építette föl a magyar nemzet katedrálisát. Amikor pedig emberileg kilátástalan helyzetbe került Szent Imre herceg halála után, a Szűzanyának ajánlotta föl a magyar koronát. E mögött pedig nyilvánvalóan az a mély biblikus gondolat húzódott meg, hogy Isten a történelem ura.