Uj Ember

2000. december
24-31.
LVI. évf. 52-53. (2735-36.)

A Születés temploma Betlehemben

Főoldal
Ünnep
A magyarság hite – szobrokban
Találkozás Varga Imre szobrászművésszel
Találkoztam az angyallal
Ünnep
Római karácsony
Ahol a karácsonyfa megszületett
Karácsony Tajvanban
Fórum
„Töltekezni – kiröpülni”
Képek Pálosszentkútról
Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (1.)
Egyre nagyobb hittel…
Beszélgetés Orbán Viktorral ünnepről, magyarságról, kereszténységről
Mozaik
„Karácson y van, száll az angyal”
A mókus karácsonya
Mákos beigli
Hálaadás
Lelkiség
Karácsonyi megkísértésünk
Nekem van testem
Karácsonyi hálaadás
Advent ideje, Szűzanya!
Lelkiség
Boldog emberek
Nyárfák
A Szent Család ünnepe
Tíz mondat a harangszóról
A hét liturgiája C-év
Katolikus szemmel
Karácsony: kihívás és küldetés
Gyermekszívvel ünnepelni
Karácsonyi ének
Tájba írt történelem
Katolikus szemmel
Millenniumi gondolatok
Ó, édes Jézus, hozzám szállj!
Jegyzetlap
Lelki ismeret
Ezredvégi karácsony
Betlehemi álmok
Család
Miért nehéz ma serdülőnek lenni?
A bársonyruha
Pár-beszéd
Lehet segíteni a családokon
Beszélgetés Lábady Tamással
Egy (erős) asszony dicsérete
Pápák, bíborosok, konklávék
Választások
Választók
Választottak
Világegyház
Jelek a XXI. század küszöbén
Ifjúság
A legszegényebbekhez jöttek
Teréz anya nővérei hazánkban
Gondola
Karácsonyi tanulság
Rejtvény
Fórum
Karácsony a mennyben
Az Olvasó írja
Fórum

Jubileumi évkönyv
Holland törvény az „aktív eutanáziáról“
Rejtvény
Kormánytámogatás árvízkárt szenvedett templomoknak
Karácsony a szigeten

 

Látható alakban

Az emberi ész a zseniális ókori görög filozófusok által eljutott a letisztult isteneszme világosságára. Arisztotelész és társai megfogalmazták, hogy Istennek öröknek kell lennie, mert ha léte valamikor elkezdődött, nem nevezhetjük Istennek, csak nagyon régóta meglevő létezőnek. Istennek mindentudónak kell lennie, mert ha valamit nem ismer, csak nagyon nagy tudású valakiként tekinthetünk rá, nem pedig mint Istenre. Istennek mindenhatónak kell lennie, mert ha valami megtételére nem képes, akkor csak igen nagy hatalmú lény, s nem állítható róla, hogy Isten stb. Ez az ún. filozófiai istenkép, ami biztos igazságokat tartalmaz, de hideg, személytelen. Azaz távol van az embertől.

A kereszténység a kinyilatkoztatás birtokában azzal a magabiztossággal éli és ünnepli hitét, hogy az Isten és az ember személyes kapcsolata. Nem csak a végtelen hatalmú, örök és mindentudó Legfőbb Létezőnek való alávetettség, hanem a Szentháromság Személyeinek és az emberi személynek a kommunikációja és együtt cselekvése. A láthatatlan Isten többször kapcsolatra lépett a történelemben élő teremtményével, „sokszor és sokféle módon szólt atyáinkhoz, végül a beteljesedés napjaiban Fia által szólt hozzánk” (Zsid 1,1).

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy a második isteni személy, a Fiú, az Ige emberi természetet magára véve megkezdte a kinyilatkoztatás teljességét: életével, tanításával és beszédes cselekedeteivel képet, láthatóságot adott arról, hogy milyen a láthatatlan Isten. Bemutatta, hogy Isten a Szentháromság személyeinek a közössége. Hogy irgalmas, megbocsátó és hűséges. Igen, Jézus az Atyát nyilatkoztatta ki: „Aki engem lát, az látja az Atyát, aki küldött engem” (Jn 12,45); valamint az Atya akarata szerinti emberi életet: „mindent tudtotokra adtam, amit Atyámtól hallottam” (Jn 15,15). A Jézusban kapott biztos istenismeretet és isteni életet pedig a Szentlélek segít épségben megőriznie és megjelenítenie az egyháznak (Jn 14,26).

Igen, Jézus által tudjuk, hogy az Isten az egész emberiséget Atyaként akarja egy családba összegyűjteni. Hiszen Jézusban jelent meg „üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit 3,4), szó szerinti fordításban: őbenne Isten barátságot ajánlott fel minden embernek. Baráti szeretetet, tehát fogyhatatlan és megbízható erőforrást. Őáltala a végtelenül távol levő Isten végtelenül közel jött az emberhez. Igy lett Jézus valóban Emmanuel: általa Isten mindig, minden pillanatunkban, minden döntésünkben, minden vergődésünkben velünk van. Soha nem tarthatjuk magányosnak magunkat, ha ezt tudjuk, megéljük és sokszorosan megünnepeljük.

Ám ismételjük: karácsony lényege a láthatatlan realitás láthatóvá válása. Jézus „a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15). Persze a hit szeme szükséges ahhoz, hogy Jézusban, az emberben fölfedezzük a társat, a barátot, az isteni méltóságú Megváltót. Ezért minden hívő karácsonyi feladata az olyan ünneplés, amely az isteni Gyermekben újra ráismer a láthatatlan Isten küldöttjére, s ismét elkötelezi magát a tanítványi viszonyban. Azt kívánjuk tehát tisztelt Olvasóinknak, hogy váltsák életre a karácsonyi szentmise központi üzenetét: „amikor látható alakban ismerjük meg a láthatatlan Istent, a láthatatlan világ szeretetére gyulladjunk általa”.

Tarjányi Zoltán

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu