|
Beer Miklós püspök Betlehem és Esztergom A csoda lényege minden esetben személynek szóló isteni üzenet közvetítése – állapítja meg egyik írásában Karl Rahner. Nem a rendkívüli természeti tünemény a csoda legfontosabb jellemzője, hanem az, hogy akinek szól, az jelzésként fogja fel az élményt. Ez a személyre szabott felhívás legtöbbször éppen a váratlan találkozásokban, „egybeesésekben” nyilvánul meg.
Az idei Szentév sok meglepő élményt, csodát hozott nekünk. Számomra egy ilyen csoda volt októberben az a tény, hogy nemzeti zarándoklatunk, amelyet Magyarok Nagyasszonya ünnepére, október 8-ra terveztünk, a világ püspökeinek is szentévi találkozójának napjára esett, amelyen én is már püspökként vehettem részt. Ezen a szentmisén ajánlotta fel a Szentatya a világot – a fatimai kegyszobor előtt – a Szűzanyának, akit mi Magyarok Nagyasszonyaként is tisztelünk. Most ugyanígy csodálkozva, megilletődve ünnepeljük az idei karácsonyt itt, az esztergomi várhegyen. A keresztény világ ünneplésében mi, magyarok sajátos kapcsolatot fedezünk fel a Megváltás 2000. évi jubileuma és Szent István megkoronázásának 1000. évfordulója között. Nekünk, most élő magyaroknak megadatott ez a csoda. Igyekezzünk ezt mélyen átélni, és megérteni a csoda isteni üzenetét: Betlehem és Esztergom hangsúlyosan „testvérvárosok” lettek számunkra ebben az évben. Ami az egész emberiség számára nyilvánvaló lett Jézus Krisztus születésében – hogy láthatóan megjelent a „láthatatlan Isten jósága és emberszeretete” –, az Szent István karácsonyi megkoronázásával a magyarok „Betlehemévé” lett Esztergom. Csoda ez, amit a mi nemzedékünk kapott. Ez a csoda a mi számunkra is Jézus édesanyja, Szűz Mária személyében valósult meg. Ő az összekötő kapocs Betlehem és Esztergom között. Ott, Betlehemben „pólyába takarta és jászolba fektette” szent fiát. Megmutatta pásztoroknak, királyoknak a Megváltót. Itt, Esztergomban – Szent István király meggyőződése szerint, amelyet ezer év óta tovább adtak az egymást követő nemzedékek – a Szűzanya nekünk, magyaroknak is megmutatta az emberiség Megváltóját, s így lett különös pátrónánk, Nagyasszonyunk. Az ő oltalma alatt tudta magát népünk az elmúlt évszázadok alatt. Szilárd a hitünk, hogy a Szűzanya esdette ki számunkra az újjászületést a tatárjárás, a százötven éves török elnyomás, a német, szovjet megszállás után. Csoda, üzenet, Istentől kapott jel ez az idei karácsony. Az idők jeleit mindig olvasni kell, megérteni és követni, mint egykor a betlehemi csillagot. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké! A gyermek, a család, az áldozat azok a fénylő csillagok, amelyek a jövőt mutatják. Ez volt Betlehem hármas egysége: a Kisded, Mária és József házassági hűsége és az „íme, eljövök, hogy akaratodat megtegyem” áldozatkészsége. Ez valósult meg ezer éve Esztergomban is: az első magyar „szent családban”, a gyermek Imre felé irányuló féltő „szentgellértes” gondoskodásban, és az áldozat, a fiát-reményét meggyászoló „szentistváni” magyar Golgota vállalásában. Az idei karácsonyi csoda üzenete is ez: a Szűzanya oltalmában bízva kérjük Istentől a gyermekszerető-vállaló lelkületet a felnövekvő ifjú nemzedék számára, a családok egységét hűséggel őrző gondoskodást, és az „odaadott életek” naponkénti önkéntes áldozatvállalását. Szívből kívánom, hogy minél többen vegyék észre az ezredforduló csodáit, égi jelzéseit. Szívből kívánom honfitársaimnak, hogy minél több „máriás-józsefes” család ünnepelhesse Jézus születését. Szívből kívánom, hogy minél több magyar önkéntes vállalja az odaadott élet áldozatát papként, szerzetesként, a lelkiségi mozgalmak elkötelezett képviselőiként, édesapa, édesanyaként, a mindennapi helytállásban ki-ki saját hivatásában, munkájában népünk szolgálatára, felemelkedésére Szent István megkoronázásának karácsonyi emlékünnepén.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|