Béranya - dajkaanya?

A gyermektelen párokat a teremteni tudás képességével megigéző orvoslás új formája a béranyaság (szépítően: dajkaanyaság). E szülési forma egyik szereplője az a beteg nő, aki azért nem tud gyermeket szülni, mert a saját genetikai örökségét tartalmazó és párja által természetes úton megtermékenyített petesejtje nem tud beágyazódni méhének falába. Így az orvosi műszóval morulának nevezett magzatgyermeknek még teljes kifejlődése és világrajövetele előtt el kell pusztulnia.

Az asszisztált reprodukció modern orvostechnikai eszközrendszere azonban lehetőséget kínál arra, hogy a béranyát fogadó párok magzatgyermekét olyan nő hordja ki, aki - rokoni, "emberbaráti" szeretettől, de többnyire anyagi haszonszerzéstől indíttatva - kész a méhét kilenc hónapra albérletbe adni egy másik pár magzatgyermekének. "Beköltöztetését" az az orvos (tolvajnyelven: "hivatásos gyerekcsináló") végzi, aki az in vitro fertilisatio (lombikbébi) módszerével a gyermek biológiai apjának ondójával a biológiai anya testén kívül termékenyíti meg a szülésre képtelen anya petesejtjét. Az így fogant magzatgyermeket aztán a termékenysége teljében lévő nő méhébe ülteti. Ebből az anyából lesz a béranya, hiszen reprodukciós szervének bérbeadásáért anyagi juttatást, bért kap. (Dajkaanyáról akkor beszélhetnénk, ha mindenféle külső nyomás nélkül, akaratának teljesen szabadságából, önként és önzetlen szeretetből vállalkozna "mások" gyermekének kihordására.)

Bár Magyarországon a családi jogállás ilyen értelmű megváltoztatását határozottan tiltja a törvény, s a módszert másutt sem fogadják el, az anyaméh bérelhetőségében rejlő gazdasági haszonszerzéssel bizonyos körök idehaza is kitartóan próbálkoznak. E sajátos egészségügyi piacépítést mindenekelőtt a nyelvhasználat célzatos marketingeszközeivel készítik elő.

A televíziós szereplései és büntetőpere nyomán is elhíresült orvos-genetikus például ekként tárgyalta e kérdést: Nincs szomorúbb, tragikusabb annál, ha egy fiatal párnak nem lehet gyereke. Ez a meddőség problémája. A meddőség betegség, és nekünk, orvosoknak mindent meg kell tennünk azért, hogy az ilyen szerencsétlen sorsú családok a hőn áhított gyerekükhöz hozzájussanak. A lombikbébi módszernél szükség van egy harmadik ember segítségére, ezt szokás béranyának nevezni, de én nagyon nem szeretem ezt a szót, azt szeretném, ha magyarul dajkaanyaságnak neveznénk. (...) Egy-egy jogi, orvosi probléma miatt ma válságban van ez a dolog. Még van egy második probléma is, hogy ez a lombikbébi módszer nehéz. (...) Nem is mindig sikerül. Aztán olyan is előfordulhat - külföldi tapasztalatok alapján -, hogy a dajkaanya meggondolja magát, és nem adja oda a kisbabát. Olyan is lehetséges, hogy a kisbaba rendellenes lesz. Nem amiatt, hogy beavatkoztunk, hanem hát az mindig előfordulhat, és akkor esetleg senkinek sem kell. Vagy hogy a dajkaanya a terhesség alatt károsodik, és akkor ki felelős ezért. (MTV, Egészséget mindenkinek! 1991)

A béranyaság és dajkaanyaság mindenrésztvevője olyan - etikailag veszélyes - modellt kíván működtetni, amelynek mindig van áldozata. Áldozata az a pár, aki szülésre képtelen helyzetén anyagi eszközökkel kíván felülkerekedni. Áldozata az a magzati életkorát élő gyermek, aki az emberi lét pszichológiailag legfontosabb kilenc hónapját nem vér szerinti anyjának, hanem egy idegen asszonynak a méhében tölti, és akinek őt megszülése után - az előzőleg kötött béranya-szerződés rendelkezéseinek megfelelően - el kell utasítania! Az ilyen béranya-szerződés a magzatgyermeket nem tekinti személynek, s ezért teszi őt ugyanolyan szerződés tárgyává, mint amilyen egy kutyakölykök tenyésztéséről rendelkező. Áldozata a béranya-szerződésekben tetten érhető "jogot" összeberhelő jogász, aki olyan önkényes akaratgyakorláshoz nyújt segítséget, amelyet nem korlátozhat sem az értelem, sem a természet. Tehát hozzájárul ahhoz, hogy "sajátos rabszolgasággal sújtsák a gyermeket" (Charles Rice).

Áldozata az orvos, aki technikai eszközrendszerének bűvöletében figyelmen kívül hagyja az etikai megfontolásokat. De talán legfőbb áldozata a béranya, hiszen a méhét és a benne kialakuló anyai lelkületet is olyan megrendelőknek adja bérbe, akik számára az ő személye nem, legfeljebb csak biológiai, reprodukciós képessége számít. A bérbevevő vagy megrendelő számára végső soron nem más ő, mint szülőgép vagy élő inkubátor. Ebbe a "termék" címszó alatt be kell juttatni a kívánatos genetikai állományt, a "költségtérítés" címszó alatt pedig be kell dobni a kívánt reprodukciós szolgáltatás árát (Pelle János: Lencse alatt című önleleplező könyve szerint manapság ez "negyedkiló arany"). Kilenc hónap múlva majd az alsó nyíláson át ki lehet venni a megrendelt terméket, a világra hozott újszülöttet. Mi más ez, ha nem a gyermek újmódi rabszolgasága, a női méltóság forrásvidékének meggyalázása, az anyaság prostitúciója?

dr. Téglásy Imre

az Alfa Szövetség alapító főtitkára,

a Magyar Bioetikai Társaság tagja

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu