Európa - kereszténység nélkül?

A hazánk uniós csatlakozásának éve előtti utolsó napokban Szájer József, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség alelnöke, az Európai Konvent alkotmányozó bizottságának tagja nyilatkozott lapunknak az EU alkotmánya létrejöttének folyamatáról - többek közt a "keresztény utalás" körüli vitáról -, valamint a magyar polgárok uniós lehetőségeiről.

- 2001 második felében az EU tagállamainak vezetői úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy olyan testületet, amelyben nemcsak a kormányok, hanem a nemzeti parlamentek, illetve az Európai Parlament, valamint az unió egyéb intézményeinek képviselői is részt vesznek. A testület azzal a céllal alakult meg, hogy létrehozzon egy olyan alapszöveget, amely rögzíti az Európai Unió legfontosabb szabályait. Az Európai Konvent (EK) meg is kezdte munkáját 2002 februárjában. Martonyi János és jómagam képviseltük az akkori kormányt az EK-ben. Összesen hat magyar képviselő vett részt ebben a testületben, amely másfél éven keresztül végezte munkáját, és ennek eredményeképpen az idei év júliusában letette az állam- és kormányfők asztalára - először Tesszalonikiben, majd később Rómában - az európai alkotmány tervezetét. Ezzel az EK befejezte munkáját, fel is oszlott. A következő lépésben a kormányok vették át a stafétabotot, és az idén október elején elkezdődött tárgyalási folyamatban módosíthatták a tervezetet, egyezkedhettek a vitás kérdésekben.

Többek közt Európa keresztény gyökereinek említése kérdésében is. Isten nevének vagy a keresztény utalásnak az EU-alkotmány szövegében való rögzítése nem mindenki számára volt kívánatos. Úgy tudom, már a Konventben is zajlottak erről viták.

- Elöljáróban szeretném elmondani: meggyőződésem, hogy az egyik legerősebb szál, amely bennünket, magyarokat Európához köt, az a kereszténység, a hitünk. Abban az időszakban, amikor Magyarország szovjet uralom alatt állt, éppen ez a hit kötött össze minket Európa nyugati felével. Az unió számára nem lehet tehát közömbös, hogy amint a múltban, úgy ma is e földrész élő hagyománya a kereszténység.

Amikor a Konventben először láttuk Giscard d´Estaing,az EK elnöke által benyújtott alkotmánytervezet szövegét, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy Európa történelmét taglalva a görög-római antikvitást követően minden átmenet nélkül a felvilágosodás korát említi a szöveg, és több mint ezerötszáz év kimaradt. Ezt azonnal szóvá is tettük.

Egy bajor képviselővel közösen, már a Konvent összejövetelének első hónapjaiban beterjesztettünk egy javaslatot, amely arról szólt, hogy az uniós alkotmánynak tükröznie kell a keresztény hagyományt, és ennek az a módja, ha az alkotmány elején hivatkozunk Isten nevére. Mindehhez tudnunk kell, hogy az invocatio Dei nem szokatlan az alkotmánytörténetben.

Többek közt a mi himnuszunk is Isten nevével kezdődik, és a himnusz az alkotmányjogunknak is része.

A legfrissebb példa pedig a lengyel alkotmány, amely úgy szól, hogy azok az értékek, amelyeket a Lengyel Köztársaság vall, tükrözik mindazok értékeit, akik hisznek Istenben, mint az igazság, az igazságosság, a jóság és a szépség forrásában, és mindazokét, akik e hitet nem osztják, de ezek forrását máshonnan eredeztetik.

Úgy gondoltuk, hogy ez lenne a legjobb formula az EU alkotmányának élére is, két okból. Egyrészt, mert szeretnénk látni Isten nevét az alkotmányban, másrészt, mert a szöveg kompromisszumos, nyitott, befogadó jellegű, nem diszkriminatív. Módosító indítványként be is terjesztettük a javaslatot, amely nagy vitákat váltott ki, végül sajnos nem fogadták el.

Azt kellett látnunk, hogy úgy vitatkoztak velünk, mintha a megfogalmazás éppen hogy diszkriminatív lenne.

Megemlítem, hogy az alkotmányba végül is bekerült egy hivatkozás az európai vallási hagyományokra, amely azonban a kereszténységet nem említi.

Ugyanakkor Európa-szerte több százezer aláírás gyűlt össze abból az indíttatásból, hogy a keresztény gyökerekre való utalás benne legyen az alkotmány preambulumában.

- Igen, Magyarországon is történt ilyen aláírásgyűjtés. Véleményem szerint, ha Európa normális lelkiállapotban lenne, abban az esetben ilyen vitáknak nem kellene kibontakozniuk. Ugyanis nem arról van szó, hogy a keresztény emberek szeretnék kisajátítani Európa minden értékét. Egyszerű tényállításról van szó, arról, hogy Európa nem jöhetett volna létre a kereszténység nélkül, és hogy az ebből fakadó értékek ma is tovább élnek. Elég, ha az EU által is szorgalmazott szubszidiaritás eszméjére gondolunk.

Tudnunk kell, hogy amennyiben a keresztény szó bekerül az alkotmányba, annak komoly következményei lehetnek. Hiszen az alkotmányt az európai bíróság értelmezi majd, és az értelmezés során az egész szöveget nézi. Ezért a hivatkozásnak gyakorlati jelentősége is lehet.

Kezdettől azért küzdöttünk, hogy bekerüljön az EU alkotmányába egy olyan szöveg, amely arra vonatkozik, hogy az unió intézményei és az egyházak egymással kitüntetett, rendszeres párbeszédet folytassanak, vagyis az egyházak ne kerüljenek be a civil szervezetek kategóriájába, hanem amikor az unió valamely jogszabályt alkot, döntésénél vegye figyelembe az egyházak véleményét is.

Az úgynevezett 51. cikkely második és harmadik bekezdése foglalkozik azzal, hogy az uniós intézmények folyamatos, nyílt párbeszédet folytassanak a helyi egyházakkal és azok képviselőivel. Másrészt arról is szól, hogy az egyes országok alkotmányos berendezkedésébe az EU nem akar beleavatkozni, így abba sem, hogy az egyházaknak milyen a viszonyuk az egyes államokkal.

Ezt a szöveg, amelyet Erdő Péter bíboros prímás javaslatára egy svájci katolikus jogtudós készített elő, szinte szó szerint került bele az alkotmányba.

Megemlítem még, hogy az alapvető jogok chartája is része az EU alkotmányának, és ebben természetesen szerepelnek mind a vallásszabadságra, mind a vallási hovatartozás alapján történő megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalmára vonatkozó rendelkezések. Az alkotmány elfogadásával ez a deklaráció élő joggá válik.

A jövő évtől kezdve Magyarország életét is meghatározza majd az EU-tagság. Ezzel kapcsolatban a csodavárás és a szkepszis egyaránt jelen van a hazai közvéleményben. Ön szerint mi vár ránk az Európai Unióban?

- Egyrészt nagy változás az unióba való belépés, másrészt a mindennapi életünk nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni 2004. április 30-ról május 1-jére virradóan. Ugyanúgy mi maradunk felelősek a dolgainkért, és az EU ezt nem vállalja át, sőt, az a tapasztalatom, hogy azok az országok a sikeresek, amelyek képesek a saját céljaikat világosan megfogalmazni.

Politikusaink nem hangsúlyozzák eléggé, hogy igenis áldozatokkal jár a csatlakozás, így ha bárki kritikai megjegyzést tesz a témával kapcsolatban, megkapja a manapság divatos vádat: kikiáltják EU-ellenesnek.

Ezzel szemben azt gondolom, hogy éppen az a felelőtlen magatartás, amely differenciálatlan, rózsaszín képet fest az EU-csatlakozásról.

Fel lehet készülni arra, hogy biztosan lesznek vesztesei is a csatlakozásnak, éppen ezért fontos, hogy számukra megfelelő képzések révén lehetővé váljon az, hogy ne jussanak csődbe egyik napról a másikra.

Ugyanakkor az a véleményem, hogy ha az ország vezetői jól sáfárkodnak az uniós lehetőségekkel, akkor ez középtávon pozitív hatást eredményezhet. Magam azt vallom: legyen mindenki nyertese az EU-csatlakozásnak. Ezért azonban nagyon sokat kell dolgozni.

Szöveg és kép: k.l.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu