|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
"Ne zavarjon benneteket a konkoly és a búza egyidejű jelenléte" Egy missziós karácsonyi leveleiből "A Béketábor legyőzhetetlen" - énekeltük fiatal korunkban - írja Mészáros Ferenc verbita misszionárius a távoli Indonéziából egyik karácsonyi levelében európai rendtársainak, barátainak, rokonainak, s igaza van. Az igazi béketábor, az egyház tényleg legyőzhetetlen. Ez derül ki az 1962 óta Flores szigetén tevékenykedő magyar verbita híradásaiból. Három évtizede évente két magyar nyelvű levélben - húsvét és karácsony táján - számol be barátainak életéről. Most a karácsonyi-újéviekből idézünk.
(1976. I. 6. ) Gyönyörű időben készültünk a karácsonyra. Holdvilágos éjjel ünnepeltünk. Elemes mikrofonunk segítségével csak úgy harsogott a karácsonyi muzsika.
Ma vettem egy lovat. Erős malária-tablettákat szedek ezekben a napokban, de mégis fáj a vesém és a gerincem. Közben kínai orvosunk Európában van továbbképzésen... Rádióm nem akar megszólalni. Hetek óta nem hallottam semmit a nagyvilág eseményeiről.
Az elmúlt évben két iskolámat emelte el a szél a helyéről. A száraz időszakban mindenféle vész fenyegette a jó népet. A kiszáradt bozótok hamar tüzet fognak. Sok a fa- és bambuszház, és pár iskola a tűzvész áldozata lett. Az egyik éjjel a ranggui templom háta mögött égett le egy új faház, három család összes termésével. Szörnyű látvány, mikor a hántolatlan rizs ég magasba szökellő lángokkal. Szerencsénkre azon az éjjelen szélcsend volt. Gyakoriak a földrengések. Nem sokáig tartanak, de ha az ember éjjel fölriad, pár percig kalimpál a szíve.
(1977. I. 6.) A karácsony szép volt. Az emberek fáradtnak tűntek, mert most túl sok a munka, ha nem akarnak örökké éhezni. Amikor egy rövid, helybeli dialektusban hangzó karácsonyi "drámát" nézhettek, mindjárt felelevenedtek. A betlehemi angyal gázlámpa fényében jelent meg a sötét templomban, és sikerült meggyőznie a bölcseket és a pásztorokat, hogy induljanak el Betlehem felé. Persze a sátán is ott kontárkodott. Ezután nem kellett hosszan prédikálnom. (1980. I. 2.) Az advent közepén az államelnök parancsára minden férfinak és diáknak fát kellett ültetnie. Kíváncsi vagyok az eredményre. Engem megdicsértek, mert a fáim már kilencesztendősek. December közepén pörösködés volt két falu között a földek miatt. A kormány későn avatkozott be, és majdnem fegyveres összecsapásra került sor. Készületben álltak a régi bőrökből készült pajzsaikkal és hegyes lándzsáikkal. A vezetők sok nyaklevest kaptak, de még nem csillapodtak le. (1982. I. 9.) A múlt esztendőben 81 párt eskettem, 420 keresztelő volt. Minden négy és fél családra jut évente egy újszülött. A halálozás erősen csökkent. Az utóbbi 35 évben megkétszereződött itt a lakosság. A karácsonyt szépen ünnepeltük, nagyobb eső nélkül. (1983. I. 1.) Visszagondolok arra, mi mindent ígértek a nagyok a világ népeinek a tavalyi újév alkalmából, és milyen csendesek voltak a szilveszteri évzáró alkalmával, amikor be kellett vallaniuk az igazságot! Tavaly 440 gyermeket kereszteltem, köztük egy kis kínait. Szülei az országút mellett nyitottak szatócsüzletet. A házasságkötések száma elérte a 100-at. A két szomszéd plébános európai szabadságra készül, így 10 iskolával többet kell majd látogatnom. Lovat nem használok, csak gyalogolok. A plébániáról származó első "doktoranda", egy orsolyita nővér most fejezte be tanulmányait. Nagyon büszkék vagyunk rá. (1984. I. 9.) Novemberben az égi zsilipeket rendszertelenül nyitogatták. Néha a világ végére gondoltunk. De minden elmúlt komolyabb baj nélkül. Decemberben azonban, amikor okvetlenül esni kellett volna, három hétig szárazság volt. Így az adventi körutamat poros cipővel jártam. Karácsony napján meg beborult az ég, és 150 mm eső esett. Négy helyen ünnepeltük a karácsonyi liturgiát, zengtük a Glóriát. Énekelni szeretnek a jó népek. Karácsony után három napig keresztleveleket és házasságkötési dokumentumokat töltöttem ki a tanítók és a hivatalok részére. Ezek nélkül nem kapnának családi pótlékot. Mi mindenre jó a keresztlevél! A civil iratokat ugyanis hamisítják. (1986. újév) Meghívlak benneteket egy karácsonyi üdvözlőlap-kiállításra. A lapok minden változatát megtaláljátok az asztalomon. Európai lapok, ázsiai furcsaságok pihennek békességben egymás mellett - bátorítalak benneteket, hogy ne zavarjon a búza és a konkoly egyidejű jelenléte a világban... Az elmúlt év nagy eredményei: plébániánkról származó két egyházmegyés papot szentelt fel püspökünk a plébániaközpontban, Rangguban. Már hat helyen van a plébánia területén kápolna, persze cementpadló nélkül. De az később is pótolható. A fontos, hogy a tető minőségi faanyagból legyen... Betonfalak, és a kápolna sarkában kis szoba, ággyal, székkel, asztallal - az oda látogató plébánosnak. Keresztutat is sikerült szerezni minden kápolna részére. Tavaly is növekedett a keresztelések száma, majdnem 100 párt eskettem. A középiskolásaim (magyar értelemben felső tagozatosok) száma is növekedett százzal, már eléri a 400-at. Úgy nyüzsögnek az internátusokban, mint a hangyák. Tegnap délután 110 milliméter eső esett. Az ablakon keresztül élvezet nézni az ilyet, de a rizsföldeket bizony egyik pillanatról a másikra mindenestül elmosta, egész hidak tűntek el. (1987. I. 10.) Negyedszázada vagyok misszionárius Indonéziában, és azóta tavaly voltam negyedszer szabadságon Európában. Szomorúan tapasztaltam az öreg kontinensen, hogy az európai levegő pesszimizmustól fertőzött. Visszafelé jövet Hollandiában megáldott az első ranggui misszionárius, aki 1931-től 1956-ig hirdette az igét mostani plébániámon, és mellesleg ácsmester is volt. Az idén tölti be 90. életévét. Remegő kézzel legépelt még egy bennszülött nyelven írt levelet a ranggui híveknek. Az első asztalos- és ácstanoncának fiát júniusban fogják pappá szentelni. Az édesanyja még amolyan varázsló hírében áll. Adventi körutamon 150 gyermeket kereszteltem, és minden kápolnában egyházközségitanácstag-választás volt. Elkészült az egyik kápolna cementpadlója. A másik sajnos nem, mert szállítás közben az alapanyag eltűnt... Az elmúlt év statisztikája: 400 keresztelő, 1800 bérmálkozó (általában ötévente van bérmálás), 100 esküvő. Az elmúlt év történelmi eseménye: elindulhattak az első floresi missziósnővérek Afrikába és Dél-Amerikába. Ha fel akarom adni a postát, öt órát kell gyalogolnom... (1988. újév) Karácsonykor özönlött a hívő nép a templomokba. Egymás után négy helyen ünnepeltük Jézus Krisztus születését - mindenütt egy-egy órás bevezető betlehemes játékkal. Amikor felolvasták a betlehemi Örömhírt, megjelent a Szent Család és a pásztorok. Az angyalok helyi népviseletben énekeltek és táncoltak. Ha valaki örül, azt itt nem kell sokat biztatni a táncolásra. Az ilyen színdaraboknál én inkább a nézőközönség arcát és reagálását figyelem és élvezem. (1989. I. 6.) A karácsonyra szánt, Európában feladott szaloncukor-küldemény általában húsvétra szokott megérkezni. Gondolom, most is így lesz. Az elmúlt év igazi hajsza volt - legalább élmunkás címet kaphattam volna... Miután a szomszédos Orgon plébániája megüresedett, át kellett vennem. Öt kápolna tartozik hozzá. A két plébánia azonban igen megterhelő volt számomra, és kértem, hogy az egyiket minél előbb leadhassam. Így novembertől "csak" orgoni plébános vagyok. (1990. I. 10.) Lezárhattuk az 1989-es, történelmi súlyú esztendőt. Mi, Krisztus követői nem elsősorban Gorbacsovnak köszönjük meg a történteket, hanem a Mennyei Atya előtt rójuk le hálánkat. Az elmúlt évben majdnem minden nap hajnalán hallgattam a müncheni és a budapesti rádióadást. Éreztem, hogy már nincs megállás. Nagyon várom az otthoni híreket. Nagy szeretettel és örömmel köszöntöm a negyven évig "bolyongó" és most hazatérő szerzeteket és tagjaikat. A káoszból ki fog alakulni valami. Mi pedig továbbra is itt akarjuk képviselni az elszegényedett kis magyar nemzetet. Erre is szükség van, ugye? (1991. I. 7.) A mi indonéz karácsonyunk eléggé csendben telt. Sem a meleg, sem az esős idő nem zavarta meg. Az év végi hálaadó szentmisén lélekben hazalátogattam. A paténára tettem a múltat, és imádkoztunk egy jobb jövőért. Az utolsó hat hónapot szinte vándorcigányként éltem át, de kis világvevő rádióm segítségével követtem az európai eseményeket. A távolban is megéreztem az öröm hullámverését, de éppúgy a csalódás és kiábrándulás komorságát. Itt, Indonéziában nem értik meg, hogy miért kell nekünk annyira szétdarabolnunk azt a kicsi Európát... Az itteniek szerint elegendő volna, ha valaki európainak vallja magát... Itt, Floresen már most akad olyan helybeli születésű rendtárs, aki szívesen elmenne Magyarországra misszionáriusnak. (1994. I. 7.) Karácsony előtt volt egy szociális akciónk. A jakartai katolikus egyetemről érkezett szakorvosok száznál több szemműtétet hajtottak végre - ingyen. Mint amikor Jézushoz özönlött a nép... Mindenki a Megváltót remélte és kereste. És Jézusnak a szíve megesett rajtuk, ugye? Megszűnt a Szabad Európa Rádió? Nem tudom fogni újabban. Tudom, hogy nehéz esztendő lesz 1994. Lehet, hogy balra fog csúszni az irány? (1995. I. 5.) Most találtam meg azt a hazai vonatjegyet, amelyet 1956 novemberében váltottam meg Móron 16-20 km-es utazásra, ára 5.20 Ft. Másnap már a Szabad Európán keresztül üzentem Ausztriából, a verbita missziósházból. (1996. I. 4.) Nehéz esztendő van mögöttem, mert a szomszédos plébánia, amelynek korábban plébánosa voltam, ismét rám szakadt. Az új év első napjaiban nagy köd van, nem úgy, mint karácsonykor, amikor ragyogó idő volt, most azonban majdnem lámpát kell gyújtanom nappal is. Ez az idő kedvez a már egyesztendős mahagóni facsemeték kiültetéséhez. (1998. I. 5.) Ez a karácsonyunk sem volt havas, de a nagy esőzés miatt 24-én este kevesen jöttek a templomba. Másnap azonban se nem esett, se nem sütött a nap, így oly sokan ünnepeltünk, hogy nyolcan áldoztattunk a mise végén. 75 vendég diákunk volt az ünnepekre, akik a mise után fociztak és röplabdáztak. Étvágyukról csak annyit, hogy egy egész disznóm tűnt el a bendőjükben egyik pillanatról a másikra. Ez az igazi élet! Az elmúlt évben 660 gyermeket kereszteltem, 180 párt eskettem, és 400 elsőáldozónk volt. (2000. I. 10.) Egy új internátust építhettünk tavaly, svájci iskolásoknak köszönhetően, akik betlehemezéssel gyűjtöttek a javunkra. (2001. I. 4.) Püspököm áthelyezett az év folyamán a dataki plébániára. A költözéskor csak a magyar és német nyelvű könyveket vittem magammal. Az indonéz nyelvűeket utódom is használhatja. A miseruhák közül is csak azt hoztam el, amelyben az első misémet mondtam, ez még kelleni fog, ha meghalok. Adventi körutamon 1750-en végezték el a karácsonyi gyónásukat. Karácsonyra kinyílt a kertemben a vadrózsa és a hibiszkusz. Az ünnepek nagy melegben teltek, 35 fok volt árnyékban. Remélem, majd nyáron hűvösebb lesz... December 31-én két helyen volt hálaadás. Másnap hajnalban már 5 órakor gyalogoltam, hogy időben odaérjek az egyik kápolnába a misére. Megérte, mert 440-en áldoztak. A perselybe valaki egy borítéknyi aprópénzt dobott. Rajta az írás: "Kérjük az Urat, hogy küldjön esőt." Hazafelé már gomolyogtak a felhők, és utolért bennünket az eső. Nagy volt az öröm mindenhol. (2002. I. 15.) A karácsonyi perselypénz háromszor annyi volt, mint egy évvel korábban. Előzőleg mondtam a híveknek, hogy ne szúrják ki a megérkezett Vendég szemét értéktelen pénzzel, például egy százassal, amikor egy csomag cigarettára 500 rúpiát költenek... Adventben meglátogattam azokat a helybeli születésű fiatal rendtársaimat, akik Magyarországra készülnek misszionáriusnak. A fiatal indonéz egyház már több mint 300 misszionáriust küldött más országokba. Szeretnék a plébániakertben pár száz mahagóni facsemetét kiültetni. Már szépen fejlődnek a cserepekben, de előbb aratnunk kell, mégpedig valami borsószerű növényt, ami a kevés eső ellenére is szépen fejlődik. A papaja gyümölcs is szapora, de vigyázni kell vele, mert könnyen meghajtja az embert. Minden hónapban sikerült végiglátogatnom plébániám valamennyi kápolnáját, persze az apostolok lován. Fájnak a térdeim, de az egyetlen orvosság a tréning. A szöveget válogatta, és a fényképeket készítette: Szerdahelyi Csongor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|