Mennyországi behívó

Zsolti száztizenkét napja volt már diakónus, amikor tudni szerette volna, hogy marad-e tovább a szolgálati helyén, vagy máshová kerül. Megkérdezte hát főpásztorát. "Atya! Mi lesz a sorsom?" - "Hát... a Mennyország..." - "És addig?" - "Addig történik még valami..." - Történt is: hat órával később egy halálos közúti baleset. - Amikor ezt megtudtam, Kaifás jutott eszembe, a főpap, aki megjövendölte Jézus halálát. (Jn 11,50-51)

Mindez öt éve, 1999-ben történt. Egy év múltán társai üresen hagyták a helyét a papszentelési oltárnál, amikor a szőnyegen arcra borulva mondták a Mindenszentek litániáját. Ott, akkor jel volt a hiánya, de sajnos most hiába kerestem nevét a Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye Történelmi Sematizmusában, ahonnan nyilván nem az emlékezés, hanem az emberi feledékenység okán maradt ki.

Pedig ezt mondta temetési beszédében a szeminárium akkori rektora, Mikolai Vince: "Őrizni kell ennek a nagyon értékes és drága fiatalembernek az emlékét." Katona István püspök a temetés után levelében így vigasztalta a fiú szüleit: "A tanév végén beszédét hallgatva éreztem, hogy Zsolti a szeminárium kiváló papnövendéke, aki egész életére elkötelezte magát arra, hogy osztatlan szívvel szolgáljon Istennek és a lelkeknek. Pár nappal halála előtt beszélgettem vele, s láttam, milyen tiszta a szándéka. Zsolti megkapaszkodott a Jóisten feléje nyújtott kezében, s most már sohasem ereszti el azt."

A szatmári püspök, Reizer Pál részvétnyilvánító soraiból: "A nyári kispaptáborban fogalmazódott meg benne, hogy neki az oltár mellett van a helye. Ennek a szolgálatnak örült Zsolti, ebben találta meg élete értelmét. Ennek én személyes tanúja vagyok." Főpásztora, Bosák Nándor karácsonyi levelében ezt írta a szülőknek: "Akik Istennél vannak, figyelemmel kísérik sorsunkat és imádkoznak értünk."

Bakó Sándor, akivel együtt szentelték volna pappá, ezt mondta róla az egyik évfordulón: "Zsolti a barátom. Sokat köszönhetek neki. Budapesti vagyok, általa ismertem és szerettem meg a vidéket, a szatmári és a beregi híveket. Családja által pedig a görög katolikusokat."

Az egyik Tisza-parti táborozáson Zsolti - Szent Ágostonra utalva - ezt mondta azoknak a fiataloknak, akik szerették volna őt lebeszélni a papságról: "Én is olyan fiatal vagyok, mint ti, s veletek fiatal is akarok maradni, de éppen értetek szeretnék pap lenni. Ezt próbáljátok megérteni."

Naplójában ezt olvastam: "Megragadtál, Uram, két kezeddel, és én nem tudtam neked ellenállni. Futottam előled, de Te tovább üldöztél. Kerülő utakat kerestem magamnak, ott is utolértél. Aztán elsöpörted minden kételyemet. Már nem félek Tőled, mert felismertelek, anélkül, hogy láttalak volna."

Biztos vagyok benne, hogy most már látja őt. - Színről színre.

Varga János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu