Szentírás-magyarázat

Élő Úrmutató

(Advent 4. vasárnapja - Lk 1,39-45)

Szent Lukács evangéliumában olvassuk, hogy Mária az angyali üdvözlet vétele után rövidesen útrakelt, és Zakariás házába sietett. Erzsébetet kereste, mert Gábor angyaltól hallotta róla, hogy "öregségében fiat fogant, bár magtalannak tartották" (1,36).

Talán azért ment, hogy terhességének utolsó hónapjaiban segítségére legyen? Alighanem közelebb járunk az igazsághoz, ha arra gondolunk, hogy a Szent Szűz társat keresett, akivel együtt viselheti kiválasztottsága terhét, az örömet és az áldást, amely oly váratlanul szakadt rá.

Miért nem fordult Józsefhez? Hiszen a jegyese, már-már férje volt, s épp ezért előbb-utóbb úgyis mindent meg kellett tudnia... Ahogy ismerjük Máriát, bizonyára nem érezte magát illetékesnek arra, hogy ő maga beszéljen bárkinek is arról, ami vele történt. Inkább olyanhoz fordult, akit már maga Isten bevont a terveibe.

Nem tudjuk, hogyan köszöntötte Erzsébetet, de azt igen, hogy az mit érzett, amikor fiatal rokonának szavát meghallotta. Mindenesetre "hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?" Lukács nem hagy minket kétségben arról, hogy ki a szerzője ennek a gyönyörű találkozónak. A Szentlélek töltötte be Erzsébetet, ő intézte, hogy felujjongjon méhében a magzat. Ő sugallta felejthetetlen zárómondatát is: "Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!"

Milyen felemelő az a gondoskodás, amellyel Isten - Fia mögé odaállítja a Keresztelőt, Mária mögé pedig Erzsébetet: tanúként, támaszként, hogy kiválasztottságukban ne legyenek egészen egyedül. Advent utolsó napjaiban mi is figyelünk az angyal szavára. Abban a nagy műben, amely az angyali üdvözlettel kezdődött, nekünk is szerepet szán az Isten, szerény, de mégis áldott és fontos szerepet. Ennek tartalmát akkor tudjuk felfedezni, ha megkeressük a társainkat, akikkel csöndesen összefoghatunk. A titoktudókat, akiknek köszöntése, imádságos szava megerősít kegyelmet hordozó, közvetítő küldetésünk felismerésében és teljesítésében.

Megkeressük és köszöntjük hát egymást, de főként köszöntjük Máriát, akit Erzsébet szavával naponta megszólítunk: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. Máskor talán nem figyelünk eléggé ezekre a szavakra. Most fölragyognak, megelevenednek. Örömmel, bizalommal töltik el a szívünket. Elvezetnek Mária hitéhez, adventi, karácsonyi boldogságához.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu