Új közösség születik

Szent Benedek modern volt, de nem liberális

Diakónussá szentelte december 14-én Hidegkúton a két testvért Márfi Gyula érsek - együtt az oltárnál

Miért új közösséget alapítani, amikor ott van a számos, hagyományokkal rendelkező szerzetesi család, amelyek között a monasztikusokat éppúgy megtaláljuk, mint a koldulórendeket, az apostoli társaságokat vagy a kimondottan tanítással foglalkozó szerzeteket. Mintegy kilencven önálló, férfi és női szerzetesi közösség él ma Magyarországon - a negyvenesztendei szétszóratás után az újraindulás minden előnyével és nehézségével. (Mint ismert, a szocializmus évtizedeiben - a külvilág felé a vallásszabadság demonstrálására - egy női és három férfi szerzetesrend működését engedélyezték, korlátozott létszámmal, rendenként két-két gimnáziummal.) Egy új hajtás célját, értelmét - a küldetés lényegét - utólag érthetjük meg. A tény ma annyi: 1998 nyarán Márfi Gyula veszprémi érsek engedélyével és Adolf Fugel svájci kanonok támogatásával telepedett le két testvér a királynék városához közeli Nemesvámoson, hogy egy Szent Benedek regulájára épülő monasztikus lelkipásztorkodó közösséget hozzanak létre. A létesítendő közösség tervezeti dokumentumát Karl-Josef Rauber érsek, apostoli nuncius írta alá.

Gere Dávid Márk: Nehéz más rendekkel kapcsolatban a hivatásválasztást megindokolni

Már korábban barátok voltak, de - mint Gere Dávid Márk mondja - a szerzetesi utat külön keresték Pintér Tamás Piusz testvérrel. Nem az hajtotta őket, hogy találjanak egy olyan közösséget, ahol mindketten jól érzik magukat. A két huszonhét éves fiatalemberben azonban ott munkált a monasztikus beállítottság.

Pintér Tamás Piusz igeliturgiát vezet

- Világi hallgatókként végeztük a teológiát, miközben kerestük a hivatásunkat. Véletlenszerűen alakult úgy, hogy Svájcban beszélgettem egy ottani pappal, Adolf Fugel kanonokkal. Szóba került szerzetesi ambícióm, s hogy esetleg új közösség keretében élném meg hivatásomat. Akkor nem tudtam, hogy Fugel kanonok jóban van Rauber nunciussal, s amikor legközelebb Magyarországra látogatott, megemlítette a nunciusnak szerzetességre vonatkozó elképzeléseimet. Mire Rauber érsek úgy nyilatkozott: "Kezdjék el a fiatalok, meglátjuk, mi lesz belőle."

Nyári ifjúsági tábor Nemesvámoson

Márfi Gyula érsek nagyvonalúan bizalmat adott nekik, annak ellenére, hogy az egyházmegyében akkoriban gondok jelentkeztek szerzetesi téren - a súri nővérek ügye híresült el.

- Az érsek úr körültekintően járt el - folytatja Márk testvér, aki társával együtt a közelmúltban tett örökfogadalmat, s ezekben a napokban szenteli őket diakónussá a főpásztor. - Lelkipásztori munkával, elsősorban hitoktatással bízott meg minket, s az évek során megbizonyosodhatott törekvéseink lényegéről, őszinteségéről. Nem kergetünk nagy álmokat. Monasztikus szervezettségben, a benedeki regula alapján rendezzük be az életünket, s emellett minden időnket arra szánjuk, hogy a környezetünkben lévő embereket Krisztushoz vezessük: hitoktatás segítségével a fiatalokat, az idősebbekkel közösen mondott rózsafüzér-imádsággal, s ha valaki nincs megkeresztelve, akkor is szeretnénk megszólítani.

A két testvér elvégezte tanulmányait, majd pedig - Márfi érsek előírása szerint - az úgynevezett szemináriumi év következett. Az áldozópapsághoz - mindketten remélik, jövőre fölszenteli őket a főpásztor - így hosszú, talán nem egészen megszokott, mégis szükséges út vezet.

- A monasztikus liturgiában találjuk meg a lelki töltekezést - vallják -, s ahogyan mi magunk egyre közelebb szeretnénk jutni Istenhez liturgiánk, saját közösségünk életén keresztül, ugyanígy reméljük mások útját is. S hogy a nem hívők lelkében fölébredjen a hit.

- Életkoruknál fogva az ifjúságot nyilván jobban meg tudják szólítani.

- Az idősebbekkel is nyitott kapcsolatokat alakítunk ki. Hiszen mindenféle lelkipásztori munkára vállalkoztunk. Bohus Péter plébános egyre több feladatot adott, s jó munkakapcsolat alakult ki vele.

Három esztendeig, az 1998-as alapítástól 2001-ig Nemesvámoson éltek - innen az elnevezésük, hivatalosan Mária Keresztes Közösségét alkotják, egyházjogi státusuk pedig: egyházmegyei jogú Krisztus-hívők hivatalos társulása. Később Hidegkútra, egy hosszú idő óta üresen álló, s ennek megfelelően leromlott plébániaépületbe költöztek, s hozzáláttak annak renoválásához. Közben Nemesvámos, Tótvázsony, Hidegkút és annak filiája, Veszprémfajsz közösségét szolgálják.

- Bohus Péter plébánosnak van-e valamiféle felügyeleti megbízatása?

- A szerzetesközösségben nincs, de a veszprémi érsek rajta keresztül is tartja velünk a kapcsolatot. A lelkipásztori munkában pedig a plébános atya irányításával dolgozunk.

- Vissza kell térnem a kérdésre: miért nem meglévő közösséghez csatlakoztak? Hiszen a monasztikus és apostoli élet összekapcsolását másutt is megtalálnák.

- Nehéz más rendekkel kapcsolatban a hivatásválasztást megindokolni. Mi azt a hívást kaptuk, hogy ezekben a kicsi falvakban végezzük a dolgunkat, amelyet áthat az engesztelés.

- Ez hogyan jelenik meg?

- Jézus Krisztus ezért a világért szenvedett, s a világ ezért értékes. Azon munkálkodunk, hogy szenvedése ne legyen - úgymond - fölösleges.

- A benedeki regulából mit tart a szerzetesség és a mai élet, a korszellem szempontjából a leginkább fontosnak?

- Arra tettünk örökfogadalmat, hogy ezen a vidéken maradunk - ezzel természetesen elfogadva a főpásztor bármilyen más irányú döntését is -, s itt beteljesítve életünket szolgáljuk Krisztus akaratát. A regula mának szóló egyik fontos üzenetét látom a mértékletesség megtartásában. Benedek soha nem kívánt társaitól rendkívüli erőfeszítéssel teljesíthető normákat. Ugyanakkor liberális sem volt. Középen és mértékletesen haladt.

A mai fiataloknak sokszor éppen a mértékletességet a legnehezebb megtartani. Például: ne igyatok alkoholt, mert még nem vagytok nagykorúak. Ha ilyet mond az ember, kinevetik, otthagyják. Én nem leszek kevesebb azáltal, ha valaki kinevet, ellenben ő nem lesz több. A mértékre kell fölhívni a figyelmet. S tudomásul kell venni, hogy vannak olyan erkölcsi kérdések, amelyek esetében a nem az egyetlen elfogadható mérték.

Mintha éppen ez szabadult volna el az élet minden területén, s ezért - így van ez egyre inkább a falvakban is, nemcsak a városokban - már az általános iskola fölső tagozatában is gyakorta lepereg a gyerekekről az erkölcsi tanítás. Egyébként - s erről is beszél a két testvér, akik évekig Budapesten tanítottak hittant - mintha a nagyobb városokban erősödnének a keresztény közösségek, amelyek megtartó közösségként hatnak a fiatalokra.

- A falvakban ezzel szemben még élnek a hagyományos vidéki közösségi, erkölcsi normák, vallási szokások...

- Ez már csak részben igaz. Sokan úgy gondolják, akkor válnak modernné, korszerűvé, ha ezeket elhagyják. Ezért bizonyos szempontból nehezebb a hívők élete, lassabban alakul a gyerekek hitélete.

- A lelkipásztori munka mellett - ez nyáron ifjúsági csoportok szervezését is jelenti - hogy lehet monasztikus életet élni?

- A kettő összeegyeztetése nem mindig könnyű. Reggel olyan korán zsolozsmázunk, amikor még nagyrészt alszik a világ. A napközi imaóra beiktatható az ebédtáji időbe, ellenben a vesperásra akkor kerülhet sor, amikor elcsöndesül a szerzetesi ház környéke, anélkül, hogy bárkit is elküldenénk.

Horváth Ciprián pannonhalmi bencés atya a főapát engedélyével spirituálisként segíti a közösség életét, amely klerikusi jellegűnek tekinti magát - bár testvéreket is befogad -, mert "ma különösen erre van szükség" - mondja Márk testvér. Vannak-e jelentkezők? - kérdem tőle.

- Eleinte azt gondoltuk, sokan leszünk. De később rá kellett jönnünk: nem mindegy, hogy valaki azért keres meg minket, mert nem találja a helyét más rendekben, netán valami rendkívülit akar; ez ugyanis aligha elégséges a szerzetességhez. Mi a választás alapvető oka, az számít: valóban Istent keresi-e. S ha nem is elöljárói szóval állapítják meg valakiről, hogy nem Istent keresi, sokkal inkább önmagát, az ilyesmi előbb-utóbb kiderül.

Nem könnyű ma szerzetesnek lenni, de kispapnak se. Igaz, ez mindig elmondható a történelemben, de a mai korszellem - amelyet XII. Piusz pápa egy alkalommal így jellemzett: emberivé akarja tenni az istenit, és istenivé az emberit - ellenében éppen hogy nagy szükség van a szerzetesi lét irányfáira.

- Gondoljunk csak az evangéliumi tanácsokra: ne birtokolj, ne akard mindenáron önmagadat megvalósítani, és ne élj szabad szerelemben. A világ ennek éppen az ellenkezőjét diktálja, azt pumpálják bele a katolikus fiatalokba is. Ilyen környezetben igen nehéz meghallani az ellentétes életre hívó isteni szót. Ám mégis hallani lehet, ezért vannak még elsőévesek a szemináriumokban és vannak novíciusok a szerzetesrendekben.

A régebbi szerzetesrendekben kialakult keretek, hagyományrendszerek működnek, nagyon jól láthatók az életminták, egy új közösségben hosszabb időre van szükség, mire az érdeklődő megismerheti, mi a csodálatos az evangéliumi tanácsok választásában.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu