Heródes ostobasága

"Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba" (Mt 2,13)

Nagy baj, ha egy uralkodó jelleméből hiányoznak olyan alapvető erkölcsi értékek, mint: józanság, bölcsesség, előrelátás, türelem. Az pedig már kétségbeejtően végzetes, ha ezen tulajdonságok negatív szinonimái jelentkeznek, ahogy sajnos Heródesnél látható.

Józanság helyett a féltékeny indulat, bölcsesség híján az ócska kufárok ravaszsága, előrelátás helyett a kilátástalan tudatbeszűkülés állapota, türelmetlensége miatt pedig a sürgős kétségbeesés költözött primitív lelkébe. Mi is történt valójában?

Hírét vette, hogy megszületett a zsidók királya. Micsoda, hát az én vagyok, gondolta joggal, és igaza is volt, mert az idő szerint valóban ő volt a zsidók királya. Kapzsisága, kétségbeejtő kapkodása hamar megfosztotta józan ítélőképességétől, különösen miután rájött, hogy a napkeleti bölcsek becsapták, mert nem mentek vissza neki jelenteni a gyermek pontos helyét. Lelkébe hamar beköltözött a Sátán, ahogy azt Júdásnál is majdan olvassuk, és személyesen akarta "elintézni" ezt a hívatlanul felbukkant ügyet.

Erre nem volt lehetősége, mert sok esetben a legjobban kitalált gonoszság sem úgy sikerül, ahogy azt eltervezik. A csillag Betlehem egén csak a hódolókat vezeti, de a gyilkosokat nem. Elvakultságában kegyetlen ötlete támadt: elhatározta, hogy megöleti Betlehem összes újszülött fiát, csak közte lesz a gyermek.

Hát igen, valószínűség-számításból jelesre vizsgázott.

Nézzünk utána tárgyszerűen, hogy a született gyermek, aki a jövendölések szerint a zsidók királya, mennyire veszélytelen volt számára!

Heródes ebben az időben körülbelül ötvenéves volt, mely akkor átlagéletkornak számított, tehát túl sok ideje nem lehetett már hátra. Mértékletes, józan, egészséges életmóddal idősebb kort is meg lehetett érni, de ez nem volt jellemző az akkori uralkodókra, akik bizony a kicsapongás, dőzsölés, a "carpe diem" pogány szokásait követték. Miért pont ő lógott volna ki a sorból? Az Ószövetség neves öregjei késői korukat az Úr különös kegyelméből kapták. A mai hetven-nyolcvan év mint átlagéletkor a civilizáció foka és az orvostudomány fejlettségének eredménye.

Másodszor: abban az időben keleten és a római birodalomban egy férfiember már harmincéves volt, amikor egyáltalán szóba álltak vele, és valami közhivatalt rábíztak. A harmincadik életév betöltése volt a nagykorúság. Ezért Heródes nyugodtan ülhetett volna trónján még harminc évig. Ha tudta volna szerencsétlen, hogy annak a gyermeknek esze ágában sem volt helyette uralkodni egy rozoga, bizonytalan földi királyságban!

Beírta nevét a történelembe, nem sötét tintával, hanem az ártatlanok, az aprószentek piros vérével.

Hamarosan be is fejezte dicstelen életét, javítva korának statisztikáját.

"Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek" (Mt 2 20).

Lipp János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu