Misszióban a régi zenéért

Noha advent a várakozás és az elcsendesedés időszaka, karácsony közeledtével mégis új lendületet kap a hangversenyélet: a művészek ilyenkor az ünnep méltóságának megfelelő műsorral lépnek a közönség elé. Kónya István lantművész a két éve zajló "Budavári Lantestek" sorozatában két koncertre is készül éppen, amikor beszélgetésre hívjuk az Új Ember hasábjain.

Szakrális lantdalokat adnak elő Timothy Bentch (USA) tenoristával aranyvasárnap, december 21-én. A koncert címét az egyik legjelentősebb angol zeneszerző, Henry Purcell darabjából kölcsönözték: Evening Hymn, azaz esti ének. Mit szeretnének "megénekelni" karácsony közeledtével?

- Idézhetem a mű szövegét: "a te nyugalmadért, ó, lelkem, énekelek és dicsérem a kegyelmet, mely meghoszszabbítja napjaidat". Egyfajta istendicséretre vállalkozunk, XVI-XVIII. századi, vallásos témájú lantdalokat szólaltatunk meg, letűnt korok olyan apró gyöngyszemeit, amelyeket csak ritkán látni a koncertek műsorfüzeteiben. Szeretnénk a zene segítségével mind jobban ráhangolódni karácsony misztériumára.

A szakrális művek előadásához szükséges, hogy a fellépő muzsikus maga is keresztény legyen?

- Feltétlenül. Különben nincs létjogosultsága az üzenetnek. Az a tapasztalatom, hogy az előadás során ki is derül, hogy az énekes csupán eljátssza vagy valóban át is éli azt a mondanivalót, amit a dalban vagy áriában kifejez. A hallgató megérzi, hogyha becsapják, de az előadó alázatát is észreveszi, és a hitelességét is. Mi csak közvetítők vagyunk, de ezt a feladatot igyekszünk jól végezni.

Miért éppen a régi korok zenéje foglalkoztatja önöket?

- Ennek biztosan vannak olyan okai, amelyekről mi még konkrétan nem tudunk, és talán csak a halálunk pillanatában derül ki, hogy valóban a küldetésünknek megfelelően éltük-e az életünket... Úgy sejlik, az a dolgunk, hogy a régi korok feledésbe merülő értékeit átmentsük és továbbadjuk az utókornak.

Van erre ma igény Magyarországon?

- Úgy látom, van. Ha sikerül a megfelelő réteghez eljuttatni az információt, akkor mindig van közönség. Az egyházi zenének az az ága, amivel mi foglalkozunk, apró hajtás, de akinek van füle a régi-új hangzásvilágra, az eljön a koncertjeinkre. Szeretnénk, ha a régi korok egyházi muzsikája - és itt most nem a Bach-passiókra gondolok, mert azok közismertek - kedveltté válna itthon is, ráadásul ebben, az értékeket legtöbbször lealacsonyító, manipulált világban is. Kicsit misszionáriusnak érzem magam...

Honnan ered a lanttal kísért dal tradíciója?

- Egészen az Ószövetség koráig nyúlik vissza. Már a bibliai időkben léteztek a pengetős hangszerrel kísért szakrális dalok, gondoljunk például a 43. zsoltárra: "És bemegyek Isten oltárához, ujjongásom örömének Istenéhez, és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem." A korai középkortól már ennek írott hagyománya is van. A reneszánsztól kezdve pedig nemcsak a szöveget és a dallamot, de a kíséretet is leírják. Az ezerötszázas évek közepétől egészen a barokk kor végéig megtaláljuk a lanttal kísért dal repertoárját a nagyzenekari és a kamarazenekari művek mellett. Ekkoriban még a szöveg felülkerekedik a dallamon, vagyis a kifejezést, a zenemű előadását az határozza meg, hogy mi a darab mondanivalója. Mindazt, amit megkomponálnak, a retorikának vetik alá. A zene tehát csak alátámasztja a szöveg értelmét, a költemény szolgálója. Azoknak a Campion- és Dowland-műveknek a szövegei, amelyeket 21-én játszunk, voltaképpen a Bibliából származnak. Ezek a dalok azonban nem konkrét szentírási idézetek megzenésítései, hanem azok alapján költött szakrális versek. Mély szimbolikájú, sokszor nehezen értelmezhető költemények, amelyeket a kor jeles költői vetettek papírra.

Volt az Ön életében olyan pillanat, amikor szinte "kézzelfoghatóan" érezte Isten jelenlétét?

- Úgy hat évvel ezelőtt, talán a túlhajszoltság és lelki problémák miatt a kezem felmondta a szolgálatot néhány hónapra. Ez egy lantosnál - nem kell mondani - igen súlyos probléma. Bár az orvosok eltanácsoltak a gyakorlástól és a koncertezéstől, mégis elvállaltam néhány fellépést, köztük a Messiás-koncertet a Rádiózenekarral, Vásáry Tamás vezényletével. Fizikailag nagyon megterhelő volt, a fájdalom miatt alig mertem játszani, de - megmagyarázhatatlan módon - a koncert végére rendbejött a kezem. Azóta sem fáj.

Hogyan készül a karácsonyra?

- Most teljesen máshogy, mint korábban, ugyanis babát várunk a feleségemmel, az első gyermekünket. Bár ő csak márciusban jön a világra, de az adventi várakozás ettől a csodálatos, személyes eseménytől különös hangsúlyt kap az életünkben. Ő már közöttünk van, így hát hármasban karácsonyozunk. A családban úgy várjuk a baba megérkezését, mint ahogy egykoron Urunk születését várhatták. Különleges, nagyon szép érzés...

Gábor Adrienn Angéla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu