Liturgia

Fiú és fiak - szent csere

"Gyermek született nékünk, Fiú adatott nékünk" kezdődik a karácsonyi nagymise introitusa, a maga kedves, de mégis mélyen teológus módján. Fiú adatott nékünk. Milyen értelemben? Isten adta a kezünkre magát, ő lett fiunk, gyermekünk. Kicsiségében érkezett közénk, hogy körülvehessük templomainkban felállított jászolát, és a karácsonyi örömben egy kicsikét Isten anyjának és apjának érezhessük magunkat, bölcsődalainkkal, karácsonyi énekeinkkel belefeledkezve Mária és József szerepébe. Gazdagnak érezzük magunkat, mert tudunk adni, gondoskodni - még Istenről is - ezen az ünnepen. Ez az a gazdagság, amellyel Isten megajándékoz bennünket.

Szent Pál apostol beszél arról a Galatákhoz írt levélben, hogy amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot (Gal 4,4-5). Vagyis a megtestesülés nemcsak istenembert adott nekünk, hanem egyszersmind bennünket is fiakká tett, gyermekekké fogadott. Ezután az emberi természetben is részesült Jézus valódi testvérünk, nemcsak az emberség révén, hanem mert mi is Isten fiai vagyunk, természetesen nem azonos, hanem az övéhez hasonló módon, amire a "fogadott" jelző méltán figyelmeztet. A mai mise első könyörgése, a kollekta is ezt visszhangozza, amikor azt kéri: hogy részesedjünk Fiad istenségében, aki szeretetből magára vette emberi természetünket. A megtestesülés misztériuma tehát nem egyszerűen a mitológiából ismert istenek földre látogatásának keresztény változata. A karácsony a szent csere pillanata, ahogyan ezt a harmadik karácsonyi prefáció is megénekli: Az örök Ige gyarló emberségünket magára vette, és ezzel a halandó emberre fogyhatatlan dicsőség származott, sőt, csodálatos cserével miénk lett isteni, örök és boldog élete.

A szent cseréhez kell a mi készségünk is: örüljünk, hogy Fiú adatott nékünk, ne féljünk átmelegedett atyai szívvel állni a jászol mellett, ugyanakkor merjünk fiakká is válni, akit az Atya elfogad, isteni, örök és boldog életében akar részesíteni, ha mi is akarjuk.

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu