A nemzet jövőjének záloga a család

Ezt az államnak is tiszteletben kell tartania...

Sisák Imre országgyűlési képviselő, Pásztó polgármestere a magyar családok ügyének következetes védelmezője. Tapasztalatból tudja, mit jelent a nagycsalád: öt gyermek boldog édesapja. Vallja, hogy társadalmunk jövőjének záloga a család, az elkövetkező évtizedek legnagyobb gondja pedig a népességfogyás. Olykor az állam részéről ennek ellenére gyanakvás kíséri a család intézményét. Milyen lenne az ideális viszony család és állam között? - legelőször erre kereste a választ az Új Ember Sisák Imrétől.

- A család a társadalom alapsejtje. Az egyházi felfogás szerint ezt az államnak is tiszteletben kell tartania. A családi közösség ugyanis előbb létezett, mint az állam. Ezért a család a közösségszerveződés természetes folyamatát képezi. Az egyén is a családi közösségben kezdi az életét. A család mint ilyen természetes szerveződés alapján létrejövő közösség. Mindezen szempontok alapján az állam nem fölérendeltje a családnak, hanem inkább annak segítője.

Központi kérdés hazánkban a népesedéspolitika, a magyar népességfogyás ütemének megállítása. Mennyire sikerül ezt kezelnie például a jelen kormányzatnak?

-Az én olvasatomban a családpolitika azt is jelenti, hogy a ma még mindig szegény társadalmi réteget alkotó gyermeket nevelő családokat kell segíteni, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen automatikusan szegénységet. Magyarországon még mind a mai napig az emberek 75 százaléka házasságban él. Az élettársi kapcsolatban élők aránya 9-10 százalék. Évről évre folytatódik az a negatív tendencia, amely a folyamatos gyermekszámcsökkenésben mutatkozik meg. Tavaly 96 700 gyermek született hazánkban, nyolcszáz fővel csökkent a gyermekek száma az előző év hasonló időszakához képest. A csökkenés okait vizsgálva sok-sok szempontot vehetünk figyelembe. Az elmúlt tíz esztendőben a magyar társadalomban negatív tendencia indult el a házasodási szokások terén. A házasodási kedv folyamatos, majd drámai visszaesést mutat.

Míg az ötven év feletti generációknál a végleg hajadon nők aránya alig éri el a 3-4 százalékot, a 25-29 éves korcsoportba tartozók között a hajadonok aránya 40,7 százalék. A férfiaknál még rosszabb a helyzet: a 25-29 éves korosztályba tartozó nőtlenek aránya 58,6 százalék. A házasságkötési szokások változása rendkívül nagy hatással van a termékenység szintjére és a gyermekvállalási magatartásokra. A gyermekáldás ugyan egyre kevésbé kötődik a házasságkötéshez, a hajadonok termékenységi szintje mégis lényegesen elmarad a házasokétól, akár párkapcsolatban, akár anélkül hozzák világra gyermeküket. Így nem tudják kompenzálni azt a kiesést, amelyet a házasságban élő párok számának és arányának csökkenése és az ebből erdő születésszám-visszaesés okoz.

A házasodási szokások jelentős megváltozása következtében lényegesen emelkedhet a gyermektelenek és az akaratlanul vagy akaratlagosan végleg gyermek nélkül maradottak aránya a népességen belül. Másrészt valószínűleg elveszti eddigi hegemóniáját a kétgyermekes családmodell.

A fenti kritikus számadatok arra is rámutatnak, hogy a népesedéspolitikában összehangolt fellépésre van szükség. Döntő mértékben kell azt támogatnia a családpolitikának és az egészségpolitikának. Ezzel az elképzeléssel született meg 2001-ben a nemzeti népesedési program. Mi volt ennek a célja, és hol tart ma a működése?

- Magyarország a terhességmegszakítás tekintetében élen jár Európában, de világviszonylatban is. A népesedési kormánybiztosság megalakulásakor 56 ezer terhességmegszakítás volt, s így száz élve születésre 58,1 százalék terhességmegszakítás jutott. Ez a szám ugyan valamelyest alacsonyabb, mint az előző években, de ennyi "néma sikoly" nem nyugtathat meg egy keresztény nemzetet.

A jelenlegi kormány megalakulását követően, a népesedési kormánybiztosság első ülésén a miniszterelnök kijelentette: "alapelvnek tekintem, hogy mindenkinek magánügye, hány gyermeket vállal". Az lehet, hogy a miniszterelnök szerint mindenkinek magánügye, hogy hány gyermeket vállal, az azonban már kemény felelősség, hogy a kormány mit tesz a gyermekvállalás ösztönzése, a családok terheinek csökkentése és a népességfogyás megállítása érdekében.

Ma folyamatosan arról hallunk, hogy komoly szegénységi kockázatot jelent Magyarországon a gyermekvállalás, és az elmúlt években növekedett a gyermekszegénység, amelyből következik a népességfogyás, a gyermekvállalási kedv csökkenése miatt. A polgári kormányzás időszakában a családtámogatási formák fejlesztése, az alanyi jogon járó családi pótlék és a gyes vagy a korábban teljesen eltörölt gyermekgondozási díj intézményének és a családi adókedvezményeknek a visszaállítása pozitív folyamatot indított el.

Cseh-Szombathy László akadémikus szerint 2050-ben csak 8 millió 62 ezer magyar ember lakja majd hazánkat. Miért érdeke az egész társadalomnak a népesedés gyarapodása?

-A nemzeti fejlesztési terv is a legnagyobb veszélyek sorában említi a népességfogyást. A romló népegészségügyi mutatók és elöregedő társadalmunk miatt rohamosan csökkenő népességen belül egyre kevesebb lesz a gyermek. Mert eljönnek azok az évtizedek, amikor nem lesznek elegen azok, akik megkeressék és kitermeljék a mai aktív korúak nyugdíját, kórházi ellátását, gyógykezelését, gyógyszertámogatását; legyenek az akkori ellátatlan szegények liberális vagy konzervatív felfogásúak, a hiány a társadalom többségét fogja sújtani. A XXI. század első évtizedének legsúlyosabb nemzetpolitikai kérdése tehát úgy hangzik: lesz-e elég aktív kereső, aki kitermeli a növekvő nyugdíjtömeget, és lesz-e elegendő járulékbefizető, aki megtermeli az egyre költségesebb egészségügy kiadásait.

Az egész társadalom érdeke a nagycsaládos háztartások jövedelemtermelő képességének biztosítása. Ma a gyermekes háztartások egynyolcadában van három vagy annál több gyermek. A gyermekszám növekedésével a háztartások jövedelme drámai mértékben csökken. A három vagy annál több gyermeket nevelő háztartásokban élő családok egy főre jutó átlagjövedelme nem éri el az egy gyermeket nevelő családok egy főre jutó jövedelmének felét. A nagycsaládok többsége egykeresős, azaz egy eltartóra négy-öt eltartott jut, ebből következően a felelősségük is fokozott. A munkahelyük elvesztése után az egész család elszegényedhet.

Nagycsaládban nevelkedik közel minden negyedik gyermek, összesen 571 ezer fő. A nagycsaládot eltartó keresők viszont az összes aktív keresőnek mindössze 5 százalékát teszik ki. Felvetődik a kérdés, szükséges-e adót fizetni annak, akinek vállán ekkora teher és felelősség van. A nagycsaládok ügye politikai hovatartozástól független, nemzeti sorskérdés, ezért ott kell hagyni a forrásokat, ahol a szükségletek ténylegesen felmerülnek; nem pedig elvonni a jövedelmet azért, hogy nagy költségekkel annak egy töredékét esetleg segélyek formájában visszaadjuk.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu