 |
 |
 |
 |
2003.12.28
|
Megjelent
az Új Ember 2004-es évkönyve |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
A hét szentjei Szent István, az első vértanú
Magasságbeli Királyunk miértünk magát megalázva jött el közénk, de nem jöhetett hiába. Nagy ajándékot hozott harcosainak, amellyel nemcsak bőségesen gazdagította, hanem harcra is megerősítette őket a legyőzhetetlenségig. A szeretet ajándékát hozta ugyanis magával, hogy ez vezesse el az embereket az Istenségben való részesedésre.
A szeretet volt ugyanis az, amely Krisztust az égből a földre hozta, de ugyanaz a szeretet emelte Istvánt a földről az égbe. Ugyanaz a szeretet, amelyet a Király mutatott be előre, tündökölt tovább az ő katonájában. István tehát, amint neve is mondja, koszorúra lett méltó, mert a szeretet volt fegyvere, és ezzel győzött minden téren. Isten iránti szeretetből nem tágított a dühöngő zsidókkal szemben, felebaráti szeretetből viszont imádkozni tudott megkövezőiért. A szeretet erejében bízva győzte le a kegyetlenül ellenséges érzületű Sault, aki bár a földön üldözője volt, kiérdemelte, hogy az égben társa legyen. Mennyire valódi élet az, ahol Pálnak nem kell István megöléséért szégyenkeznie, sőt István együtt örvend a sorstárs Pállal, mert mindkettőjükben a szeretet öröme érte el teljességét. Istvánban a szeretet aratott diadalt a zsidók ádáz üldözésén, Pálban a szeretet takarta el bűneinek sokaságát, s így mindkettőjükben egyaránt a szeretet érdemelte ki, hogy elnyerhessék a mennyországot. A szeretet tehát minden jónak a forrása és kezdete. Ez a legnagyobb oltalom! Ez az út, amely elvezet a mennybe! Aki szeretetben él, az nem tévedhet és nem félhet. A szeretet irányít, védelmez és vezérel mindenben! (Szent Fulgentius ruspei püspök beszédeiből)
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
