Világiak az egyházban

Tizenöt éve jelent meg II. János Pál pápa Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítása

"Az egyházban minden keresztény az Isten- és felebaráti szeretet egyazon tökéletességére van meghíva, és úton van; vagy azt is mondhatjuk, hogy az egyházban sokféle kegyelmi adomány, hivatal és tevékenységi mód van, de csak egy Lélek, egy Úr, egy Isten (1Kor 12,4-6)"- fejti ki egyik értekezésében Hans Urs von Balthasar, a múlt század egyik legjelentősebb katolikus teológusa. Egyúttal le is szögezi: "Sem a ťlaikusokŤ és a hivatalt viselők, sem a ťlaikusokŤ és a tanácsok szerint élők (szerzetesek - a szerk.) viszonyában nincs helye semmiféle ťigenŤ-nek és ťnemŤ-nek, hanem egyfajta analógiának, amely az egyházba és a (krisztológiai) szeretet radikalizmusába való meghívásnak az azonosságát emeli ki."

A gondolat ma is aktuális, a világiak szerepe egyre fontosabbá válik az egyházban. Az idők jeleit felismerve II. János Pál pápa tizenöt évvel ezelőtt adta ki Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítását a világi hívőknek az egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről. A jelentős dokumentum jubileuma kapcsán mai, egyházunkban tevékeny "világiak"-at kérdeztünk meg arról, hogyan is valósul meg az életben az, amit úgy nevezünk: a laikusok szerepvállalása.

Életem természetes közege az egyház

Szikora József, a MAKÚSZ elnöke

Az a különleges szerencse, helyesebben: kegyelem ért, hogy magyarnak és kereszténynek születtem. Túl azon, hogy magyar állampolgárként anyakönyveztek, s a római katolikus keresztség által az egyház tagja lettem, szüleimnek hála, mindkét elköteleződés valódi tartalmakat, az életvitelben is megmutatkozó értékrendet jelentett már gyermekkoromban. Olyan célokat és eszményeket, amelyekért érdemes is élni.

Az egyház természetes közeg számomra, amelyben mindig is kerestem, s keresem, és mindig megtaláltam, s megtalálom a helyem, de soha nem másokhoz, más felelősségekhez, más szolgálatokhoz, mások kegyelmi ajándékaihoz viszonyítva, hanem a személyes meghívottság alapján. Örülök, hogy a beavató szentségeken túl a házasság szentsége is meghatározza, erősíti az egyházban és a világban nekem - nekünk - adott hivatást. Az egyházban és a világban... Talán elegendő volna azt mondanom: az egyházban, hiszen az egyház itt él, a világban, ebben a világban, miként Krisztus.

A szorosabb értelemben vett egyházi szolgálat is már gyerekkorom óta megadatott a számomra: voltam ministráns, egyházközségi képviselő, voltam és vagyok templomi énekkaros, énekvezető, imacsoport tagja. Tíz éve dolgozom katolikus újságíróként. Az újságírás, egyáltalán a médiában való részvétel kiváló lehetőség korunkban a krisztusi küldetés betöltéséhez. Akár közvetlenül egyházi, akár világi szolgálatban teszi ezt az ember.

A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége abban segíti tagjait, hogy a szakma magas színvonalú művelésével "a keresztény értékrend szerint vegyenek részt a publikálásban és a közszereplésben".

A laikus szó latin eredetije "a néphez tartozó, közönséges" jelentéssel bír. A magyar nyelvben hozzá nem értő, szakmailag képzetlen, nem hivatásos jelentéssel honosodott meg. Második értelmezési lehetősége - ilyen értelemben használja a Szentatya is a Christifideles laici kezdetű apostoli buzdításában -, az egyházi rendhez, szerzetesi közösséghez nem tartozó egyháztag. Reménykedem, hogy katolikusnak, egyházhoz, Krisztushoz tartozónak lenni, szolgálati helyzettől és a szentségi ajándékok különbözőségétől függetlenül egyre több ember számára jelent igazi, az élet egészére szóló hivatást.

Lejegyezte: Sz.Cs.

A közösséget a feladata élteti

- Csak valódi, eleven közösségekre épülhet fel az egyház, ahol nem pusztán felülről "osztják ki", hanem ahol maga az élet, spontán módon hozza a feladatokat - vallja Asbót Richárd kardiológus, többgyermekes édesapa, a budapesti Szent Imre-plébánia és ugyanakkor az ott működő Szent Alberik kórus tagja. A vágyott spontaneitásra jó példa az ő esete. "A kórus szereplései alkalmával sokszor úgymond "elfelejtődött", hogy az énekeseket is meg kellene áldoztatni. Ez a problémás gyakorlat hozta azt, hogy a kórus tagjai közül kértük, hogy néhányan áldoztatói megbízást kapjanak. Így lettem a kórus egyik áldoztatója. Az élet hozta a feladatot, amit akár úgy is nevezhetünk, hogy a laikus szerepvállalása" - mondja Asbót Richard, aki egy olyan plébániához tartozik, amely rendkívül sokrétű életet él. Közösségei már bizonyították életképességüket: fennmaradásukkal.

- Templomunknak több kórusa van, kisebb-nagyobb csoportok foglalkoznak szociális munkával, az idősekkel, a fiatal házasokkal, a kisgyerekesekkel. Úgy gondolom, hogy egy közösséget mindig a feladata éltet. Az egyház feladata pedig a krisztusi megszólítás. Ekképpen az adott közösség vezetői is meg kell, hogy szólítsák a mellettük lévőket, a híveket. A saját közösségünkben azt látom, hogy a plébánosunk ilyen "megszólító ember". Meg meri kérdezni, hogy kinek mi a véleménye, mit vállalna szívesen.

- Ugyanakkor azt is látom, hogy akiknek felnövekvő gyermekei vannak, sokkal aktívabbak. Nem mindegy ugyanis, hogy a fiatal generáció mibe nő bele. Az én gyerekeim számára is fontosak voltak az egyházi közösségek. Amint bekapcsolódtak a Regnum Marianumba vagy a cserkészetbe, úgy gondoltam, hogy meg kellene nézni, ezekben a közösségekben mit lehetne tenni. Elmentem velük a táborba, sátraztam, orvosi szolgálatot vállaltam.

- Úgy látom, hogy ahol jól működő közösségek és azokban tevékeny emberek - ha úgy tetszik laikusok - vannak, olyan természetes a közösségi lét, mint a mindenki számára mindig jelen lévő éltető levegő.

Szöveg és fotó: K.L.

Nincs megfelelő nevünk sem...

Harmincegy éves jogász, háromgyermekes édesapa

- Változott-e a világi hívők helyzete az egyházban? Erre a kérdésre úgy is válaszolhatnék, hogy "hát nem sokat". Mert ha azt nézem, hogy mit várnak tőlünk papjaink, akkor nem lehetek elégedett. Az is elkedvetlenítheti az embert, ha azon töri a fejét, miért is nincs megfelelő nevük a világi hívőknek. Hiszen nem "világiak", mert az egyház megkeresztelt tagjai. Nem is "laikusok", mert van hivatásuk, értenek valamihez. "Krisztus-hívők"? Persze. De hát a pápa is az!

Szerintem azonban annyit változott a világi hívők helyzete az egyházban, amennyire megváltozott a mi szemléletünk. Sokan vagyunk, akik már nem csak abban látjuk a dolgunkat, hogy ott legyünk a vasárnapi miséken, betegyük a perselybe adományainkat, kifizessük az egyházi hozzájárulást, no meg intézkedjünk adónk egy százalékának átutalásáról. Tehát nemcsak passzív résztvevői vagyunk az egyházi életnek, hanem a magunk szakmájában és lehetőségei szerint beleszólunk abba. Persze szerencsém is van, mert a Városmajorban, ahová nemrég költöztünk, elég élénk egyházközségi élet van.

(-y-l)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu