Liturgia

Még mindig advent

Álmomban egy templomban jártam, ahol már november közepétől karácsonyi hangulatokkal kedveskedtek a templomlátogatóknak. A fahéjas tömjénillatú templomtérben volt néhány télapó formájú csokiautomata, csillogó, csilingelő karácsonyfa, s a háttérből diszkrét Csendes éj szólt. Alkalmazkodva a modern, rendkívül elfoglalt és túlterhelt emberek életrendjéhez, már december közepétől tartottak éjféli miséket, délelőtt-délután többször is, külön kérésre pedig (felárral) az év bármely napjának bármely órájában. A templom előtt december hónap minden napján harang formájú szendvicsemberek és angyalos jelmezbe öltözött fiatal hölgyek invitálták mosolyogva az embereket a templomba, mondván, ott bent a karácsonyi installációk hatására garantált karácsonyi hangulatra számíthatnak.

Felébredve azt látom, hogy december 21-én még mindig csak advent negyedik vasárnapja van. Lila szín mindenütt, a virágdísz hiánya továbbra is feltűnő, a zenei kíséret visszafogott, s még mindig a kérés és könyörgés fohászai hangzanak fel az ajkakon. Harmatozzatok..! Hullassátok, felhők..! Nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítőt! Nem sietünk. Még készülünk: csak közel van, de még nem jött el az ünnep meghirdetésének ideje.

A liturgia végzésében olyan rendtartás szabja meg cselekvésünket, amit nem lehet üzleti, praktikus vagy kényelmi alapon ide-oda változtatni. A karácsony nem akkor érkezik el, amikor néhány illat, íz és látvány segítségével ünnepi hangulatokat hívunk elő magunkból. Az Üdvözítő megszületését ősi időktől fogva egyezményes időben üli a világon mindenütt elterjedt egyház közössége, s amikor az időkerék eléri a megjelölt napot és órát, akkor az egész földkerekségen, mint egyetlen szívdobbanás érkezik el karácsony várva várt ünnepe.

A liturgia szabályrendje fontos szerepet tölt be azzal, hogy leképezi az egész üdvrendnek s a világ külső és belső törvényszerűségeinek Istentől alkotott rendjét. Az időpontok megtartása, a gesztusok megtanulása, a szövegek kötött volta, a különbözőképpen elosztott és meghatározott liturgikus szolgálatok sokfélesége egyetlen harmonikus rendre utal, nevel és vezet.

Keresztény karácsonyvárásunknak nem lehet célja, hogy mesterségesen - mégoly kedves, gyermekkorban bensőnkbe íródott - szívmelengető érzések keresésévé legyen. Vágyakozásunk ugyanakkor mindenképpen jogos, hiszen a bizalom, a szeretettség, a megajándékozottság érzése, amely gyermekkorunkból áthozva még felnőttként is oly drágává teszi a karácsonyt, végső soron Isten átölelő szeretetének földi mása...

Van még néhány napunk az adventből. Keressük Istent, engedjük, hogy megtérítsen minket, takarítsuk ki magunkból a szemetet, adjunk figyelmet, törődést és szeretetet a környezetünkben élőknek.

S egyszerre majd, abban a bizonyos ünnepi órában meglephet bennünket valami. Valami, ami nincs a hatalmunkban, ami tisztán csak ajándék. Ami tisztán csak kegyelem.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu