Könyvespolc

Burgenland

Minőség, szépség, tudományos igényű ismeretterjesztés. Kitűnő, egyedi technikával alkotott épület- és tájfotográfiák, tömör, korrekt, igazmondó szövegek. Legeza László könyveinek jól ismert erényei ismét magával ragadják az olvasót - és nézőt, hiszen jórészt színes felvételeket láthat - aki kézbe veszi a szerző legújabb, sorrendben huszonkettedik művét. A címe Burgenland, alcíme pedig Várvidék és az Őrség - Burgenland und die Wart. Így két nyelven,miként a könyv teljes szövege magyarul és németül is egyaránt olvasható.

A honfoglaló magyarok a többnyire természetes határok között létrejött ország védelmét az úgynevezett gyepűrendszerrel biztosították, ahová harcias népeket, mint a besenyőket és székelyeket telepítették. A nyugati végeken így alakult ki az Őrség és a ma Ausztriához tartozó Felső-Őrség. Ez utóbbi, ezer éven át Magyarország részét képező területen a tatárjárás után sorra épültek a jobb védelmet biztosító kővárak. Így kaphatta a terület egy része a Várvidék, a trianoni erőszakos elcsatolás után a Burgenland nevet. A könyv tehát az Őrség, illetve a Burgenlandnak nevezett Felső-Őrség és Várvidék ezeréves magyar történelmi és népi emlékeit mutatja be, amelyeket osztrák barátaink a jó gazda gondosságával megőriztek. Csak néhány település: Köpcsény, Ruszt, Kismarton, Petőfalva, Felsőőr, Németújvár, Velemér, s néhány név: Batthyány-Strattmann László, Esterházy Pál, Almásy László, Liszt Ferenc - a könyv lapjairól.

Az előszó Galambos Iréneusz bencés atya munkája, aki több mint három évtizeden át szolgálta Burgenland magyarságát, mint tanár, lelkipásztor, könyvtáros, és még sorolhatnánk. Történelmi öszszefoglalót pedig - a rendszeres szerzőtárs - Török József professzor írt a könyvhöz, hangsúlyozva Burgenland magyar gyökereit, amely, mint írja: emlékeit megőrizve egyre inkább a "felix Austria" részévé lett.

(Mikes Kiadó, 2003. Kapható az Új Ember Könyvesboltban.)

Sz. J.

A zarándok elbeszélései

Kazany városában jelent meg először, 1881-ben, s száz évvel később már hazánkban is közismertté vált az Orosz zarándok elbeszélései című könyv, amely már idehaza is több kiadást megért. Mai feltételezések szerint a mű szerzője Kozlov Mihály atya volt - a mostani magyar kiadás fordítója Korzenszky Richárd bencés szerzetes -, ezt a legnépszerűbb keleti lelkiségi írást valószínűleg az Athosz-hegyi orosz monostorban írta meg, ahol korábbi szibériai zarándokútjának lelki tapasztalatát örökítette meg. A főhős egy harmincéves fiatalember, aki miután elveszítette feleségét, házát, állását, egyik vasárnap Szent Pál szavait hallja a templomban: "Szüntelenül imádkozzatok!" (1Tessz 5,17) Ennek az útravalónak a birtokában elindul, hogy megkeresse azt az embert, aki képes lesz neki megmagyarázni ennek a mondatnak az értelmét, és meg tudja őt tanítani annak alkalmazására.

Az út alkalmat nyújt a korabeli Oroszország fölfedezésére, ahol a találkozások során is az imádság tapasztalatcseréjére kerül sor. A végig a maga nevében beszélő zarándok számára nincs fontosabb "a szív imájánál": "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!" A főhős lelki tulajdonságainak jó részét ez az imádság alakítja ki, amelyet több százszor, sőt ezerszer is ismételget vándorlásai közben. A tökéletességet keresve vándorol, s közben két könyv és egy lelkiatya segítségével egyre közelebb jut az evangéliumi eszményhez. Az első könyv a Szentírás, amelyet vándorlása kezdetétől fogva egyetlen kincseként "a mellén" hordoz. Talál egy lelkiatyát, "sztarecet" is, akitől megtudja a "Jézus-ima" első alapelveit. Ez a szív imádsága, ugyanis az elemző tevékenységekről alázattal lemondó elméből leszáll egészen a szívig, s legmélyebb valóságunkban visszhangzik, mind fizikai, mind lelki értelemben. A sztarec komoly aszkézisnek veti alá tanítványát. Kevéssel halála előtt pedig neki adja a Philokáliát - ez lesz a második könyve, amely a "hészükhazmus" nevű, az imádságról és a szív jóságáról szóló ortodox hagyományhoz kapcsolódik.

A mű Remete Feofán által átdolgozott második kiadása (1884) kiemelte a sztarec szerepét, mint olyan lelki vezetőét, aki a Lélek számára kelti életre a szíveket. A zarándok útja során nem utasítja vissza a jószívűen felajánlott vendégszeretetet, tudja azonban, hogy a társas kapcsolatok időtartamát be kell határolnia. Meggyőződése, hogy csak a szüntelen imádság gyakorlása által érzékeltetheti, hogy "milyen jó az Úr". Faluról falura vándorolva, nincstelenségével is Isten fontosságára hívja fel az emberek figyelmét. A segítséget kérőnek útmutatást ad az imádságra, háttérbe szorítja azonban saját személyét. Mindig kapcsolatban áll Istennel, aki a teremtés minden szépségének egyedüli forrása. Bár ez a szemlélet nem csak az oroszok kiváltsága, a zarándok személye által kétségtelenül a megérett keleti lelkiséggel találkozik az olvasó. Az ember legmélyebb titka iránti érzék, a szenvedéssel való együttérzés, a szív egyszerűsége és Jézus Krisztus életének sokszor aprólékos részletekbe menő követése jellemzőek erre.

(Kiadó: Bencés Apátság, Tihany. Kapható az Új Ember Könyvesboltban.)

Orosz Athanáz

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu