Az asszony, aki a hegyekből jött

A rozsdás, elhagyott bányagépeket, mint beesett szemeket, maszkírozta ki a hóesés. Robbantásoktól elhagyott vidék, a meredek sziklákon megtapad a frissiben hullott puhaság, azután lassan, tétován, mint az ember, aki nem tudja, honnan és hová indul, miért és meddig él, lehullik valahonnét valahová.

"Nekem nyolcvan - mosolyodott el a páter"

Talán ez jutott az asszony eszébe, aki Vajdahunyadtól nem messze, az elnémult bányatelepen élt négy gyermekével. Senki nem értett úgy a robbantáshoz, mint én, böffentett a férje a szoba sarkából, senki, hiába jöttek a városból a mérnök elvtársak, hogy ott egye meg őket a fene, végül csak nekem szóltak, ha a nagy okoskodás után valamit tenni kellett a bányában. Azután itt vagyunk! Öt év óta nincs robbantás! - És elhallgatott.

Az asszony kifelé bámult az ablakon. Minden véget ért, nézte az ottfelejtett gépeket, a kivájt hasú hegyet, minden véget ért, és fájt neki a leszakadt fehérség, a havazás. Régi karácsonyokat juttatott eszébe, amelyeket most eltörölt maga elől: ne, ne, holnap itt is karácsony lesz, ha semmi nem mutatja, akkor is karácsony!

- Hová mész? - kérdezte a férje, amikor az asszony mindenféle ruhát magára vett. A gyerekek a hideg elől némán bújtak az ágyban.

- Majd jövök, válaszolta a felesége, s elindult. Hat órát gyalogolt, mire a hegyek közül kiért a főútra, amely elvezette a közeli Déva városába. Az alacsony templomtorony mellett bekopogott az egykori kolostorépület ajtaján, amely most szegényházként működött. Böjte Csaba atya, a székely ferences páter ide gyűjtötte össze a vidék árváit. Nyaranta nevetve mondta: lemegyek a paradicsomba, s a kolostor belső udvarára gondolt, amelyet paradicsompalántákkal ültetett tele, s piroslott mindenfelé: jó lesz a gyerekeknek.

- Az atyát keresem - mondta az aszszony, amikor ajtót nyitottak neki. Valahonnét fémtányérok csörögtek, a német hadsereg kiselejtezett edényei: ettek a gyerekek. Mondja, jó asszony, jött elé Csaba atya, és lesöpörte a jövevény ruhájáról a vastag hóréteget, nehogy a benti melegben ráolvadjon, és átáztassa a ruháját.

- Holnap karácsony...

- Igen, holnap karácsony...

- Négy gyermekem van...

- Nekem nyolcvan - mosolyodott el a páter.

- De nekem négy - ismételte konokul az asszony.

- Honnan jött?

- Harminc kilométerről, a hegyekből, a pertelendi bányatelepről.

- De hiszen ott már nem él senki...

- Hát bizony, mi már senkik vagyunk.

- Maguk ott maradtak a bánya bezárása után?

- Hová mehetnénk? Legföljebb meghalni. De azt a négy gyerek miatt nem tehetjük.

- Be akarja hozni őket a szegényházba?

- Nem, Csaba atya. Ajándékot szeretnék adni nekik. Adjon valamit, amit odatehetek...

- Valamit? Ajándékot? De hiszen a mi szegényeinknek is... - azután a ferences páter elnyelte a szavakat. - Menjen be, ahonnan a csörgést hallja, az ilyen hidegben hamar megéhezik az ember... A hátizsákját addig tegye le!

Az asszony előbb forró teát ivott, azután evett valamit. De amikor eszébe jutott, hogy a gyerekeknek otthon még ennyi sem jut, eltolta maga elől a tányért. Most, hogy eljött, még meleget sem esznek egész nap.

- Hol az atya, hol az atya? - ugrott föl türelmetlenül, majd amikor a boltozatos kolostorfolyosó túlsó sarkán összetalálkozott vele, mintha csak szabadkoznia kellene, mondta:

- Indulnom kell, ha még ma haza akarok érni. És holnap karácsony...

Csaba atya bólintott:

- Öreg este lesz, mire visszatér. De a hó majd segít a tájékozódásban - és a feszesre tömött hátzsákot közben úgy emelte föl az asszony hátára, hogy az észre sem vette.

Csaba atya kikísérte a kolostorépületen túl, ahol az asszony ráfordult az egyenes irányra.

- Boldog ünnepeket.

- Az Isten áldja meg.

A szerzetes sokáig nézte a távolodó alakot. Harminc kilométer, jutott az eszébe, s azután: ki hozza le az embert ekkora télben, ekkora hidegben, ekkora távolságra a hegyekből? Ki emeli az embert hószakadás-könnyűvé?

S addig állt ott, amíg a tél szürke derengésében a hegyek dereka el nem nyelte az asszony alakját.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu