Túl a politikai otthontalanságon?

KDNP kontra KDNP

Szomorú, de hasznos olvasmány a napokban napvilágot látott Voksok és keresztek című könyv, amelynek alcíme A KDNP kálváriája, avagy a rendszerváltozás dokumentumregénye (Válasz Könyvkiadó). Szerzője Jezsó Ákos, a Magyar Nemzet belpolitikai rovatának munkatársa, aki korábban az Új Ember kiadóhivatalánál ismerkedett a sajtó rejtelmeivel. Kíváncsian, de kissé félve vettem kezembe a kötetet, hiszen a közélet iránt érdeklődő keresztények számára az utóbbi másfél évtized egyik legnagyobb csalódása, legfájóbb sebe, ami a hazai kereszténydemokrácia házatáján történt.

A szerző közelről, mondhatnánk belül élte meg a leírt eseményeket, hiszen a párt és a frakció sajtóosztályán dolgozott sokáig, és választott tisztsége is volt/van a pártban. Dicséretére legyen mondva, hogy törekedett az objektivitásra, igyekezett a tények és a dokumentumok tükrében felvázolni az eseményeket az 1989-es megalakulástól napjainkig, vagyis 2002 őszéig, amikor a Legfelső Bíróság jogerős ítélete kimondta, hogy a párt 1977 nyara óta törvénytelenül működött, s a törvényesség érdekében összehívta a KDNP Országos Választmányát, amely új elnököt választott.

A könyv olvasása közben nem kellemes újra végigélni, hogyan tékozolta el a KDNP nemes hivatását és bizalmi tőkéjét. Különösen számunkra, az Új Ember munkatársainak fájó történet ez, hiszen a párt kis túlzással a szerkesztőségből indult annak idején útjára. Kollégáink közül 1990-ben hárman lettek országgyűlési képviselők, és közülük ketten, Keresztes Sándor és Giczy György elnökei is voltak a pártnak. Leegyszerűsítve mondhatnánk, hogy Keresztes Sándor elnöksége idején bejuttatta a pártot a parlamentbe, második utóda pedig kiejtette onnan. A történet azonban nem ilyen egyszerű. Keresztes Sándor segítette ugyanis az elnöki székbe Surján Lászlót, akivel később szembefordult, s Keresztes támogatásával került az elnöki székbe Giczy is.

Az is elkeserítő, hogy külön-külön mindhárom egykori elnök tiszteletre méltó, tehetséges, jó szándékú ember, pártvezetőként azonban sajnos egyikük sem állt a helyzet magaslatán. Mindezzel nem akarom összemosni a párt ellehetetlenülésével kapcsolatos felelősség kérdését, amely leginkább korábbi tehetséges kollégánkat, Giczy Györgyöt illeti.

Jezsó Ákos érdeme, hogy a nyilvánvaló hibákat, korlátokat nem nagyítja fel, írás közben nem vezetik előítéletek. Egyszerűen e történet krónikásaként eleveníti fel az eseményeket abban a reményben, hogy tanulunk belőle. Mert az egy percig sem kérdés, hogy a pártra szükség van. Ezt bizonyítják a könyv előszavát író Mayer Mihály pécsi püspök gondolatai és a KDNP újjászervezését magára vállaló örökifjú új elnök, Varga László bevezető mondatai, valamint sokunk hiányérzete, politikai otthontalansága.

Sz. Cs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu