Karácsony jelentése

Hogy mi történt az első karácsonykor, azt manapság szinte mindenki tudja. Hogy mit jelent Jézus születése az emberiség számára, azt már sokkal kevesebben. Kit ünneplünk ilyen nagy figyelemmel és szeretettel? Jézus Krisztust, mint a megtestesült Igét, hiszen róla hittel valljuk, hogy benne a Fiú, a második isteni személy értünk, a mi üdvösségünkért emberré lett. Újra meg újra meg kell magyaráznunk, érthetővé és elfogadhatóvá kell tennünk ezt a nagy misztériumot hívő vagy kevésbé hívő embertársaink számára, akik karácsonykor a szokottnál nagyobb számban jelennek meg a templomban.

Buddha, a buddhizmus alapítójának életét eléggé részletesen leírták. Az egyik életrajzában olvasható, hogy egy alkalommal a nagy vallásalapítót arra kérte az egyik tanítványa, beszéljen neki Istenről, de ő szóra sem méltatta a kérdezőt, sőt, mutatóujját a szájára téve, csak hallgatott. Nyilván azt akarta kifejezni, hogy Istenről semmit sem tudunk, és semmit sem mondhatunk.

Mi, keresztények nem ezt valljuk, mert Isten emberré lett: a láthatatlan Isten láthatóvá vált. Megtestesült, közöttünk élt, emberi testben. Ezért benne és általa megismerhetjük Istent.

Az ünnepi evangélium, a János-prológus szerint "Istent soha nem látta senki: Az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén nyugszik, ő nyilatkoztatta ki. (Jn 1, 18) Jézus Krisztus az, aki megbízhatóan és érthetően elmagyarázta nekünk, hogy ki és milyen az Isten. A Fiú megtestesülésének ez az egyik célja: Isten ismeretére elvezetni az embert. Jézus születése előtt is tudták az emberek, hogy Isten a teremtő, a mindenható, a gondviselő, stb., de csak az első karácsony óta tudjuk, hogy Isten legfontosabb tulajdonsága a szeretet, sőt, Isten a szeretet, aki úgy szeret bennünket, hogy egyszülött Fiát adta értünk (Jn 3, 16). A karácsony megünneplésének éppen az a célja, hogy a betlehemi gyermek szeretetén és jóságán keresztül megértsük és valamelyest megérezzük Isten irántunk való szeretetét és jóságát. A karácsonyi prefáció szerint "amikor látható alakban ismerjük meg az Istent, a láthatatlan világ szeretetére gyulladjunk általa".

A keresztény hitnek a Biblia alapján megvan a sajátos tanítása Isten és a világ viszonyáról. Isten és a világ is létezik. A kétféle létmód között az azonosság mellett jelentős különbözőség is van. Isten önmagától való, végtelen, szükségszerű és örök, személyes szellemi valóság; a teremtett világ Istentől függő valósága pedig csak részesedik ebből a tökéletes létből. Ez utóbbi térben és időben létezik, alakul, fejlődik, és Isten szándéka szerint a tökéletesség állapota felé tart. Hitünk szerint a teremtés után a Teremtő nem hagyta magára a világot. Ez a transzcendens Isten jelen akar lenni a teremtett világban. A teremtett világgal szabadon közölni akarja önmagát a maga abszolút valóságában. És az a teremtett világ olyan, hogy képes is befogadni az ő Teremtőjét.

Isten minden szellemi teremtménnyel közli magát. Az ember számára az üdvtörténet jelenlegi fázisában leginkább a kegyelem által, hiszen a kegyelem Isten önközlése. A kegyelmi élet beteljesülése az örök élet, amikor majd színről színre, közvetlenül fogjuk látni és szeretni Istent. Mindennek megalapozása az a csodálatos tény, hogy Isten személyesen belép ebbe a világba Igéjének megtestesülésével.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu