Szentírás-magyarázat

A megpillantott üdvösség

Szent Család vasárnapja - Lk 2,22-40

A történetben nagyobb hangsúly esik a szimbolikus gesztusokra, mint a történtek pontos részletezésére. Lukács jegyzetei ezekről az eseményekről történeti szempontból elnagyoltak. A templomi bemutatás és Simeon, illetve Anna próféta asszony monológja áll a középpontban, ez alkotja az elbeszélés gerincét.

János elbeszélésével ellentétben Lukács csak utal a körülmetélésre - amely egy, a bibliai ősatyákat megelőző rítus volt, amely Izraelben vallási jelentőséget kapott. A seb a választott néphez tartozást jelentette, mely mindig emlékeztette a néphez tartozásra, és később a keresztények ebben az egyházba beiktató szentség, a keresztelés előképét látták. A körülmetélés összekapcsolódott a névadással is. Az elsőszülöttért bemutatandó áldozatért azonban nem kellett feltétlenül Jeruzsálembe zarándokolni, ez Lukács irodalmi intenciója. Jézus neve szokványos: jelentése "Jahve - szabadítás", mely Jézus esetében speciális jelentést kap, egészen másként cseng, mint a rokon név Józsue, az Ígéret Földje felszabadítójának neve.

A jelenetnél felsorakozik a Szent Család, mert ez a szertartás egybe esik Mária tisztulásának a rítusával is, melyet a Leviták könyve (12,1-8) előírt. Bár a törvény csak az aszszony tisztulásáról rendelkezett, de az evangélista mintha Józsefet is be akarná vonni valamiképpen ebbe a tisztulásba. Jóllehet a szertartás a felnőttek kötelessége, mégis Jézus kerül a figyelem középpontjába, aki elhomályosítja szüleinek tetteit.

Lukács két, viszonylag egyszerű, jámbor megnyilatkozást rendel ehhez a történethez. Simeon énekét (25-35) és Anna próféciáját (36-38). A két prófécia emeli ki ezt a történetet a megszokott öszszefüggésből. Simeon "a lélek ösztönzésére" megy, hogy találkozzék a gyermek Jézussal, de ez a találkozás egyrészt élete beteljesülése, másrészt alkalom arra, hogy Jézus és Mária jövőjéről szóló próféciát mondjon. Jézus "jel lesz, amelynek ellentmondanak" - Mária pedig a szenvedéssel áll fia mellett - "lelkedet tőr járja át". Anna bemutatása részletes, de az általa mondottakat nem idézi szó szerint Lukács, mivel valószínűleg Simeon próféciájának tartalmi megismétlése volt.

A köztudatban csak "nunc dimittis"-ként (annyit jelent: most bocsásd el) ismert prófécia egyben a gyermekségtörténet utolsó éneke is. Simeon örömujjongásában visszacseng a megváltóját megtalált egyház öröme is: "látták szemeim az üdvösséget". A kis Szent Családra rátalált az egyház nagy családja.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu