"Megvetett volt, utolsó az emberek között..."

Az idő lejárt, már nem tudsz mit tenni.

- Elment, elköltözött - mondja a fia részvéttelenül alkoholista anyjáról, miközben az utána zsákszámra maradt szemetet takarítja fél napon keresztül haverjaival.

- Elköltözött? Ugyan hova - tűnődsz magadban -, hisz már itt se tudta a lakbért és a rezsit fizetni. Elment, elköltözött? Hová mehetett, ha már a városszéli lakótelep is kivetette magából? Még kisebb lakásba? Menhelyre? A híd alá? Vagy egyszerűen beköltözött az aluljáró egyik még szabad zugába?

- Elment, elköltözött - szól a fia -, örüljön neki, legalább nem lesz többet elviselhetetlen bűz a lépcsőházban, és talán a csótányok is kiköltöznek egyszer s mindenkorra.

De te mégsem örülsz. Alkoholista szomszédod, kit mindenki utált és megvetett, nem csak büdöset csinált és részegen tántorgott, de néha gyámoltalanul rámosolygott gyermekeidre, és mindig vigyázott, hogy kutyája meg ne ijessze őket.

Mennyit tépelődtél, hogy segíteni kellene rajta. Néha becsöngetni, megkérdezni, hogy van, mi bántja, nincs-e szüksége valamire. Hisz évek (évtizedek?) óta senki nem törődött vele. A kivert kutyát, macskát megsimogatjuk - kivert embertársunkat soha. Hányszor gondoltál rá, hogy karácsonykor mézeskalácsot viszel neki. Most már késő: elment, elköltözött. És te nem jutottál tovább a meddő sajnálatnál. Közeledik a karácsony, csilingelő örömünnep, Megváltónk születésének ünnepe. Ő talán észre sem veszi majd, csak a csendet fogja furcsállni, mely délután három után a városra borul. Egyedül lesz, magányos, és nem fogja sejteni, hogy a Kisded őérte is megszületett kétezer évvel ezelőtt.

Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.

Varga Tímea

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu