Élet és liturgia

Egy tematikus ünnep

A liturgikus ünnepek legjelentősebbjei az úgynevezett üdvtörténeti ünnepek csoportjába tartoznak, ezeken Istennek a történelem során kinyilvánult üdvözítő tetteit ünnepeljük.

A középkortól és főleg az újkorban eleinte főleg helyi jelleggel kialakultak az úgynevezett eszmei vagy tematikus ünnepek, melyek nem annyira egy eseményt, mint inkább egy eszményt, egy teológiai valóságot állítanak az ünneplés középpontjába. Ilyen ünnepeink például a Szentháromság vasárnapja, Jézus és Mária Szívének ünnepei, az újabbak közül Szent József, a munkás vagy az Isteni Irgalmasság most bevezetett ünnepe.

Az elsősorban a XIX. századi Kanadából, XIII. Leó pápa szorgalmazásával az egész világon elterjedtSzent Család ünnepe is az eszmei ünnepek sorába tartozik, korábbi helyéről, a Vízkereszt vasárnapját követő vasárnapról a karácsony nyolcadába eső vasárnapra került.

A szentmise kollektája és áldozás utáni könyörgése az 1970-es Misekönyvben érdekes változást mutat a korábbi szövegekhez képest. A liturgikus rendezés előtti szöveg kollekta könyörgése az ősi liturgikus hagyománytól eltérően, a XIX. századi ájtatossági gyakorlatok szellemében nem az Atyát, hanem a földi életében Szűz Máriának és Szent Józsefnek alávetett, szüleinek készségesen engedelmeskedő, s a családi életet szóval kifejezhetetlen erényekkel ékesítő Jézust szólítja meg. Így a korábbi szövegben a Szent Család kifejezés helyett "a Te szent családod"-at találunk, amely lényegesen érzelmesebb, mint a mai, a klasszikus orációk hagyományához igazított, az Atyát megszólító imádság.

A könyörgések a Szent Családot például állítva a családi élet erényeit és a szeretet kötelékét (vö. Kol 3,14) hangsúlyozzák, kérve, hogy a földi élet szenvedései után az ő boldog társaságukban örökre együtt örvendezhessünk az Atya házában.

A kolosszei levélből való szentlecke emlékeztet rá, hogy még ha panaszunk is van a másik ellen, bocsássunk meg egymásnak az Úrra tekintve, aki érdemtelenségünk ellenére is megbocsátott nekünk. Krisztus békéje, a hálaadás lelke, egymás kölcsönös tanítása és intése, a közös istendicséret a keresztény családi élet elmaradhatatlan pillérei. Az a tény, hogy keresztény családjainkban ez igen kevéssé valósul meg, egyenes arányban áll a házasságok mai általános állapotával és a családi kapcsolatok gyakori elsivárosodásával. Hogy mi a teendőnk nekünk, papoknak és a családi élet örömei és küzdelmei között élőknek, azt az egy Test tagjaiként közösen kellene újra meg újra átgondolnunk.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu