Karácsony és újév között

Amikor szenteste körülálljuk a feldíszített karácsonyfát, megfogjuk egymás kezét, és elénekeljük a "Mennyből az angyalt", önkéntelenül is eszünkbe jut a tavalyi karácsony. Mennyi minden történt azóta! Az ünnepek idején, kis és nagy családjainkban szívesen készítünk leltárt. Statisztikát gyártunk, párhuzamot vonunk, megpróbálunk rendet vágni a kusza események között, de vajon milyen szempontok alapján? A templomban is van év végi beszámoló, amikor megtudhatjuk, hogy az egyházközségben hányan keresztelkedtek, mennyi volt a temetések, a szentségkiszolgáltatások száma... Világegyházi öszszefüggésben ilyen statisztikák a pápalátogatásokról, a vatikáni megnyilatkozásokról, a világban vértanúságot szenvedett misszionáriusokról szóló beszámolók.

Idehaza az elmúlt év világi és egyházi eseményei közül kiemelkednek a választások, Batthyány-Strattmann László oltárra emelésének bejelentése, és az új prímás kinevezése. Az információáradat világában, a 2002-es év háborúkról, éhínségről, társadalmi igazságtalanságokról szóló beszámolói mellett szívesen felidézem azt a híradást, amely azért is jelentős, mert nem csupán tényt közöl, hanem az események rendezéséhez és sorrendbe állításához is eligazító szempontot ad. Mi az, amire felfűzhetjük az elmúlt év és életünk megannyi történését? Ez a híradás arról tájékoztat, hogy az év derekán, Krakkó egyik külvárosában, II. János Pál pápa felszentelte az Isteni Irgalmasság bazilikáját. És ebben a templomban nekünk, magyaroknak is van egy kápolnánk. "Mennyire nagy szüksége van a mai világnak az Isteni Irgalmasságra!" - hangzott el a templomszentelési misén. "Ott, ahol a gyűlölet és a bosszúvágy uralkodik, ahol nem tisztelik az emberi életet és méltóságot, szükség van Isten irgalmas szeretetére." Karácsony, ennek a sebeket gyógyító, ingyenes Isteni Irgalmasságnak a megjelenése közöttünk. A hajnali, "Pásztorok miséjének" szentleckéjében olvassuk: "Amikor Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket; nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból."

Isten irgalma ma sem keres bennünket máshol, mint kétezer évvel ezelőtt, vagyis ott, ahol vagyunk, életünk eseményei és útvesztői között. Nem várja, hogy a szegények meggazdagodjanak, hanem ő maga lesz a kincsük. A gazdagoktól sem kíván nagylelkűséget, hogy kitárja előttük a barlangistálló ajtaját. A betegeket a kórházi ágyon keresi fel, mert ő a mi gyógyulásunk. Az egészségesek pedig sehol jobb helyen nem találkozhatnak vele, mint amikor jót tesznek a legkisebbekkel. Előzékenyen és végtelen alázattal közeledik hozzánk az Isteni Irgalmasság. Szótlanul és veszélytelenül, bizalommal, mint egy gyermek. Érintése teremtő erő, eloszlatja a sötétséget, felmelegíti a szívet. Betlehemi Gyermek, felfoghatatlan, kimeríthetetlen isteni irgalom, benned szeretném megérteni az elmúlt esztendő és egész életem eseményeit.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu