|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Angyalok és pásztorok Karácsony titkában - a felszikrázó éjszakában - az angyalok, s a legelőről a városba induló pásztoremberek elmaradhatatlan szereplői a születéstörténetnek, de manapság sokszor csak afféle külsőségekké válnak. Az angyalok - főleg a reklámvilágban - egyre inkább mesék "kellékei" lesznek, akik pedig - mint a költő Pilinszky írja: "a menynyek állatai". Ez utóbbi szó ne keltsen botrányt, régi nyelvünkben a legdrágább kincset, az igazán megbecsülést érdemlőt jelentette, később kapott (az emberi természet jóvoltából!) pejoratív értelmet. Visszahelyezni valamit a maga értékrendjébe: keresztény erény.
A betlehemi mezők éjszaka-titka, s a Szentírás számos helye ha "előhozza" az angyal-kérdést, az elsőnél kiváltképpen érdemes megállni: hírnökök és küldöttek találkozásánál, menny és föld összetartozásának "pillanatánál", amikor megszületett az, "akire a nemzetek vártak". Az öröm, az ujjongás fénypontja ez kétezer esztendő óta, és a rácsodálkozás gondolat-tartalma: egyszerű pásztorok kapták meg először a hírt, amint harminc év múltán egyszerű halászokat választott maga mellé ő, akit csak a názáreti ács fiának neveztek. A misztérium nem ismeri az ember által kiagyalt rafinériát: a legegyszerűbbre törekszik. Esztelenség lenne? Ellenkezőleg: tanító lecke azoknak a "bölcseknek", akik a bölcsesség nevében úgy gondolják, az esztelenséget el kell vetni. Ide sorolható az a "szent őrület" is, amely Tertullianus korában az énekben volt jelen, s a lélek éppen a hangok által mondta el leboruló alázatát. Lélek és hang. Csillagok alatt, angyali szóban a legelő nyáj bizonyára megérzett valamit abból, amit már a természet nyújthatott. Selma Lagerlöf fantáziája fogalmazta ezt meg egyszer; a Szentséges éjről írt, s a pásztorok, a nyáj közé érkező idegenről, akit nem martak meg a kutyák, a bárányok nem ugráltak fel, amikor a hátukon végiglépkedett, hogy tüzet kérjen az öreg pásztortól. A jelek feladták elsődleges tartalmukat, s beléptek abba a másik dimenzióba, amelyről majd később a gyermek beszél. Angyalok-övezte éj-idő volt, az Édenből kiáradó dallamé, éjjeli harmatcseppé, amelyről a keleti atya: Nisszai Gergely ezt írja: "megnedvesíti a finom és sötét gondolatok szellemét." A pásztorok belélegezték a mező egészen új illatát, hallották az éneket, érezték a frissességet. S ennyi elegendő volt, hogy egyedül Istent óhajtsák, szeressék, ahogyan Isten szeret. Az angyalok mindezen örvendeztek, amint örvendeznek egy-egy megtérő lélek békességén! Messze járunk a mesétől, ha a karácsony - a teremtés, az üdvtörténet angyalairól próbálunk szólni, s a misztikusokról, akiknek angyali élményeik voltak: Szent Ambrusról, Bonaventúráról, Római Szent Franciskáról, Kosztka Szent Szaniszlóról és másokról. Angyalok misztériumáról írva a boldog emlékű Gyökössy Endre református lelkész, pszichológus ezzel kezdi: "Gyermekként az angyalokban hittem legelőször. Mégpedig az őrzőangyalokban... Aztán sokáig nem gondoltam velük, egyre inkább elfoglalt a tanulás, a zsivajgó élet, a szerelem... Úgy érzem, nem gyerekes dolog, legföljebb gyermekded, hogy ma újra hiszek az angyalokban." (Titkok peremén) Fiatal tanár említette a minap: különös tisztelet köti az angyalokhoz; angyal-kép "díszíti" szobája falát, alatta mécses ég. Ha dolgozik, nyugodni tér, fohászt mond Istennek, s angyala segítségét-közreműködését kéri. - Folyton úton vagyok - fejezte be élménybeszámolóját - s mindig a pásztorokkal indulok el megkeresni Őt, akit naponta meg kell találnom. A keresztény teológia disztingvál, pontos kifejezései - melyekkel testvérkapcsolatot tart a művészet világa - eligazítanak e titok körül, és erőt adnak annak a háromdimenziós embernek, aki isteni megbízásból viszi tovább az üzenetet: szól, cselekszik. Az angyalok tanában az egyház közli: a teremtett szellemi lények léte kinyilatkoztatott igazság, a Szentírás angyalokra s démonokra utaló sorait nem lehet egyszerűen az isteni hatás "mitikus nyelven való leírásának tartani". Azt persze látni kell, hogy az ember üdvösségét maga Isten munkálja az angyalok által is, az ember pedig fölhatalmazást kapott arra, hogy ki mellett döntsön - szabadon, közvetlenül. Választhatja Istent, és elutasíthatja. Az angyalok mint teremtmények léte csak azt jelzi: az ember története az üdvösség útján mélyebb dimenziójú, mint arról a közvetlen tapasztalat tanúskodik. A világmindenségnek történelmi célja van, s ezt el kell érnie. Nos, ha a szellemi teremtmények személyességükben a teremtett világhoz tartoznak, akkor a hozzájuk való viszonyuk magában hordja a történelem hullámzásának jegyét. Az emberek nagykorúsodása velük kapcsolatban is föltételezhető, még akkor is, ha úgy beszélünk róluk, mint erőkről, hatalmasságokról, vagy a világ "elemeiről, urairól". Mit mond Pál apostol? "Igaz, beszélnek istenekről, az égen és a földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk." (1Kor 8,5) Mindez nem csupán a gonosz lelkekkel kapcsolható össze, hanem a jó angyalokkal is. Kinőhetünk a szolgaságból, kiskorúságból, elérhetjük a krisztusi nagykorúságot. Gyökössy Endre újbóli angyal-fölfedezése erre utal, abban az életkorában, amikor átelmélkedte: "mi a különbség az Ige elmondása és az Ige hirdetése közt". Egy homíliába, teológiai előadásba rengeteg minden belefér, ami bölcsességet hordoz, izgalmat kelt, azonban a hirdetés "csak Jézusról szól" - minden más (időszerűség, érdekesség) "őt hirdeti, őt dicsőíti meg." Titok-kulccsal van dolgunk: miért maradunk érdektelenek egy-egy bensőségesnek, gazdagnak tűnő előadás, homília után, s miért izzik fel a belső szál, még ha olyan egyszerű is maga az "információ"? Bizonyára ebben rejlik a bécsi apostol rejtélye: Hofbauer Kelemené a finnyás európai fővárosban, ahol tódultak az emberek a németül sem jól tudó "szürke" pap vasárnapi Krisztus-hirdetéseire a XIX. század elején. A kulcs: Jézus angeloszokon: küldötteken - "Lélek-közegeken" át érkezik hozzánk, ha valóban az Ige hirdetését halljuk: mintha az elveszett távlatok nyílnának meg előttünk. És a pásztorok elindultak - a hírnök szavára, az angyali kar énekére - a szeretet hangjára, hogy aztán maguk adják hírül az örömet a városban: megszületett. A kapott hír bennük minőséggé vált: a legnagyobb boldogsággá. Hogy ebben az eufórikus állapotban maradtak volna életük végéig, nem valószínű. Az Írás erről már nem szól. Megáll a betlehemi történetnél, amelynek folytatása a kereszténység története Krisztus új eljöveteléig, amikor ugyanazok az angyalok, akik közvetítik Isten utasításait, végrehajtják büntető ítéletét. Máté evangélista írja: hogy beléphessünk a mennyek országába, olyanokká kell válnunk, mint a gyereknek. Pál viszont hozzáteszi: "Amikor férfi lettem, elhagytam a gyerekes szokásokat." FrancoisVarillon francia teológus-esztéta határozottan közli: "A gyermekség szelleme és az infantilizmus elvetése egyaránt szükséges." Naivul fölfedezett spontaneitás - ez a fogalom menti meg az iménti helyzetet; a hit kegyelem által támogatott spontaneitása, még ha annyi harc, gyötrelem által is. Az angyal folyton velünk van. S több angyal segít. A XVI. századtól Spanyolországból elterjedt, a Tridentinum hatására Európában kedves szóvá vált őrangyal mellett (aki kísérő-közvetítő, velünk vagy miattunk síró, örömre fakadó társunk a földi létben), a tökéletességre törekvők az Erők és Hatalmasságok karába tartozó segítőket is kapnak. Az egyik modern misztikus vallomása szerint Ráfael (Tóbiás kísérője) benső hangját hallotta: "Vannak gondok, szenvedések, melyeket Isten sohasem vesz el, mivel azt akarja, hogy az emberek ne hagyják abba az imádságot. Nagy öröm az Úrnak, ha az emberek teljes megnyugvással kérik tőlük szenvedéseik enyhítését. Mivel Isten végtelenül jó és irgalmas, semmit sem hagy jutalom nélkül. Az ilyen embereknek olyan értékes kegyelmeket ad, hogy el sem tudják képzelni." "Ráfael a gyónás és a bűnbánók védnöke" - írja Kővári Károly jezsuita. A barokk idők Lelki Paradicsoma így imádkozik az angyalok litániájában, Tóbiás könyve nyomán: "Szent Ráfael arkangyal (főangyal), ki egyik vagy a hét lelkek közül, kik az Isten előtt állanak, ki az ördögöt Sárától elűzted..." A Jézus-eseményben főszerepet vivő Gábriel eszünkbe juttatja: amit a kiválasztott leány: Mária sem tudott előre, hogy Isten Fiának anyja lesz, a Hírvivő tudta. S amikor Prohászka püspök arról elmélkedik, hogy "gondolkodás- és életmódunknak legsajátosabb hangnemeire, mindarra, ami nagyon is mélyen, a lélek gyökerei körül él bennünk, nincsen szavunk, ezek a szó legteljesebb értelmében elmondhatatlanok", hiszen "minden ember sajátossága eszmélésének legmélyéről fakad", fölvillanhat a lelki mélységekben búvárkodó Rainer Maria Rilke angyal-vallomása a lét szívének határán: megremegett az Angyal előtt, amely a Dicsőség élő kifejezése: Hogyha kiáltok, szómra ki hallgat az angyali rendekből s ha hirtelenül a szívére venne is egy közülük: elenyésznék létem erősebb léte tüzén. Hisz a Szépség semmi egyéb: a Szörnyű kezdete csak, amit épp hogy elviselünk még, s egyre csodáljuk, mert közönyében megveti úntan, hogy szétzúzzon. Iszonyú minden angyal. Meglapulok hát s visszanyelem sötét zokogásom sóvárgó sikolyát... (Első duinói elégia) Hogy visszatartotta sikolyát? Nem a félelem, a rettenet görcse, hanem a szépség, az angyali hang bűvölete miatt. Az emberi értelem más dimenziója aligha tudja, milyen az isteni: a dicsőség dimenziója, amely dicsőségen túli Dicsőség -ahogyan Varillon írja: "Annak dicsősége, hogy egyedül szeretet akar lenni." Eckhart, az újra előtérbe kerülő misztikus alázatról szól. A dicsőség: súly. Nem a birtoklásé, nem a birtoklóé, hanem "az önmaga súlya könnyítéséből öröklött született lelki súly". A szereteté! Isten megtestesül és meghal, hogy lemondjon a dicsőségről, de "kinyilatkoztatja azt a Dicsőséget, amely túl van a dicsőségen". Erre a mélységre már nincs szó, kép. Angyalok zengedeztek, zengedeznek e dicsőségről, az élet és a halál határán túl mindkét világot összekötő hatalmas, tiszta lények, akikben beteljesüléssé sűrűsödik az, ami bennünk vágy és várakozás. Ekként is őrizőink ők, s őrizői az "istenadta ősi dallamnak". Tóth Sándor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|