Karácsony a világban

Isten kicsi disznaja, akit báránynak mondunk...

A misszionáriusok - ablakok a világra. Gazdagítják azokat a népeket, amelyek között évtizedeket töltenek, és gazdagítják eredeti hazájukat is, mikor idős korukban visszatérnek szülőföldjükre. Kincsek birtokosai ők, számunkra ismeretlen kultúrák és civilizációk ismerői, értői.

Ha valamiről egyetemes érvényűnek gondolt elképzelésünk van, az a karácsony megünneplésének módja és formái. Annyira belénk ivódott az ünnepkör "dramaturgiája", hogy el sem tudjuk képzelni, hogy egyazon lényeg megélésére mennyi változat létezhet. Az Isteni Ige Társaság néhány tagját kérdeztük távoli népek körében szerzett karácsonyi élményeikről.

Barlangnézés

Hirth Vilmos, a verbiták magyarországi tartományának provinciálisa harminc karácsonyt töltött a dél-amerikai Paraguay indiánjai között. Ott - a déli földtekén karácsonykor a legforróbb nyár tombol. A gyümölcsérés ideje ez. Természetesen a fenyőfa, s így a karácsonyfa is ismeretlen azon a vidéken. Helyette azonban betlehemi barlangot készít minden család - kukoricaszárakból. A bejáratát mindenféle érett gyümölccsel - például naranccsal, grapefruittal, dinnyével - ékesítik. A gyerekeknek minden játékát is a barlanghoz hordják, "hogy a kisded Jézusnak legyen mivel játszania. Még egy tükröt is raknak a földre, mintha víz lenne, és kis kacsa-bábokat helyeznek rá. A barlang végében áll a kis jászol, a Szűzanyával és Szent Józseffel. Mindenki dicsekedni akar a saját barlangjával, olyannyira, hogy az éjféli mise után a szomszédok és a rokonok kölcsönösen meglátogatják egymást - barlangnézésre.

Élt a környezetemben három kis indián lány is - meséli Hirth Vilmos -, akiknek nem volt családjuk. Olykor velük ünnepeltem. Az éjféli mise után az ebédlőben eloltottuk a lámpát, s meggyújtottuk a gyertyákat. A legkisebb felolvasta az aznapi evangéliumot, elénekeltük spanyolul a Csendes éjt, és köszöntöttük egymást. Következett az ünnepi vacsora, és az ajándékok megnézése. Ahogy kicsomagolták a gyerekek az ajándékokat, az egyik felkiáltott: "De atya, honnan tudta a Kisjézus, hogy ezekre a dolgokra mind szükségünk van?"

Azt indiánok között az éjféli mise fél tízkor kezdődik, és utána van az ünneplés.

Szép emlékeim közé tartozik, hogy egyszer karácsony szent napján déli tizenkettő előtt csöngettek a plébánián. Kinéztem, egy házaspár várakozott, kezükben különböző edények és tálak. Így köszöntenek: "Vili atya, drága jó édesanyád nevében hozzuk ezt az ünnepi ebédet, hogy ma ne érezz honvágyat, hiszen te itthon vagy köztünk."

Szenteste - kilenc napon át

Halász Lajos verbita misszionárius 1954 és 1994 között negyvenszer karácsonyozott Ázsia legkatolikusabb országában, a Fülöp-szigeteken. Ma Kőszegen él, de szíve visszavágyik "övéihez". Szerencsére nem teljesen szakadt el a távoli országtól, hiszen vasárnaponta felutazik Budapestre, hogy a fülöp-szigeteki kolónia számára az ottani hivatalos, azaz tagalog nyelven (amely egy a hatalmas ország nyolcvanöt nyelve közül) szentmisét mutasson be nekik.

Nem is lehet összehasonlítani a mi karácsonyunkkal az ottaniakat - emlékezik Halász Lajos. - Az ünneplés kilenc nappal korábban elkezdődik. A novena idején naponta vesznek részt "karácsonyi" szentmiséken. Tömve vannak a templomok. Gyalog jönnek, sokszor tizenöt kilométer távolságból is. Ezekben a napokban már a liturgia színe nem adventi, hanem fehér. Az énekcsoportok egymással versenyezve készülnek a nagy napra, a Megváltó születésére. Szinte mindenki elvégzi e napokban a szentgyónást. Európában ismeretlen az a lelkesedés, amellyel a fülöp-szigetekiek várják a Megváltó születését.

Betlehemeik is gyönyörűek. A trópusi éghajlatban általában száraz az idő karácsony tájékán. Éjjel tizenegykor kezdődik az éjféli mise. Két órával korábban már karácsonyi dalokat énekelve a templom előtt ünnepel a nép.

Szegények az emberek, de tudnak és szeretnek ajándékozni. Misszióm területén, a hegyek között sok olyan őslakó él, akik körében ma is folyik az "úttörő hittérítés". Ezek a rendkívül szegény emberek karácsonykor szintén lejönnek a hegyekből, s átveszik a nekik szánt - általában rizst és más élelmiszert tartalmazó - ajándékcsomagokat. Kétszer annyi ostya fogy karácsonykor, mint az év bármely más ünnepén.

Eljátsszák az evangéliumot

Szabó Imre Pápua Új-Guineában élt 1962 és 1994 között. Harmincegy karácsonyt töltött misszióban. A karácsonynak arrafelé csak a lényege van meg. A mifelénk szokásos külső formák azonban hiányoznak. A templomot azonban itt is díszítik, zöld ágakkal, levelekkel. S a karácsonyi liturgia nagyon kedvelt - a nem katolikusok és a pogányok körében is. A pap erre az ünnepre mindenkit meghív, és jönnek is nagy számban.

Az "éjféli mise" a sötétedés beálltával kezdődik, hiszen az őserdőben, ahol a hívek laknak, nincs közvilágítás. Az is épp elég "megpróbáltatás", hogy a mise után fáklyák fénye mellett botladoznak haza.

Sajátossága az itteni ünnepnek, hogy a mise közben a karácsonyi liturgiát és evangéliumot a fiatalok csoportjai - a mi betlehemes játékunkhoz hasonlóan - eljátsszák. Az egész templom játéktérré alakul át. A hívek közötti folyosók a színpad. A Szent Család jön-megy a templomban, és keresi a szálláshelyet. Majd jönnek a pásztorok és a háromkirályok is. A legérdekesebb az, hogy mivel errefelé a juh ismeretlen jószág, így itt a báránypótló négylábú háziállat a disznó. Ezért a liturgiában az Isten Báránya a következő névre hallgat: Isten kicsi disznaja, akit báránynak mondunk.

Az ajándékozás szokása itt még ismeretlen. A misszionárius azonban karácsony előtt levág két-három disznót, és a karácsony előtti napokban megvendégeli munkatársait és családtagjaikat. Szabó páter szeretetvendégségén hetvenen-nyolcvanan voltak a meghívottak. Az ünnep itala pedig a hétköznapoké is, azaz víz. Az alkohol itt még ha nem is ismeretlen, de nincs elterjedve. Ahogy a sütemény is ismeretlen. A misszionáriustól kapott cukorkának azonban örülnek, kicsik és nagyok egyaránt.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu