A szeretet mozaikjai

Karácsony előtti vendégségben Gallaiéknál

Öreg zongora uralja a kaposvári polgári ház nappaliját. Békebeli darab, amelyen generációk tanultak meg játszani. Mindennap odaül mellé Gallai Istvánné, a Liszt Ferenc Zeneiskola tanárnője. Tevékeny életét mély istenhite, szerető családja, érte rajongó tanítványainak sora és a muzsika aranyozza be. Debussyvel vallja: a zene az Úristen legszentebb, legszebb produktuma.

... nem csak a regényekben...

- A muzsika csodákra képes. Ha engedjük, mélyen átjár jótékony, éltető hatása - mondja a nyugdíjasként is szinte teljes óraszámban tanító zongoratanárnő, akinek növendékei közül kéttucatnyian választották a zenei pályát. - Felemel és átformál, megvigasztal és szárnyakat ad. Ha nyugtalan vagyok, egy Bach-fúga csendesíti le a szívem. Ha fáradtság vagy türelmetlenség nyomorít, akkor Mozart-szonátát hallgatok. Ha lelkem túlcsordul, Chopin vagy Schubert műveiben fürdöm meg, de ha búvárkodni van kedvem, akkor a modern művek között indulok felfedezőútra.

Gallai Istvánné Dél-Amerikában, Montevideóban született. Édesapja 1931-ben szállt fel a kivándorlóhajóra, mert friss diplomájával idehaza semmibe sem kezdhetett. Menyasszonyától azzal búcsúzott: hamarosan újra látják majd egymást, de már az Újvilágban. Így is történt, két év múlva az Újvilágban egybekeltek, első két gyermekük Montevideóban született, a harmadik azonban már a Felvidéken, ugyanis a család időközben visszatért Európába. 1946-ban érkeztek Kaposvárra, ahonnan a menyaszszony elindult...

Gallai István közgazdász mögött is meglehetősen kalandos múlt áll. Egy neves vaskereskedő família ötödik generációs tagjaként kereste volna kenyerét, ha nem államosítják üzletüket. Kamaszként is dolgozott már családi üzletükben, és érdekelte a villamosság is; anyai nagyapja hozta létre a dombóvári villamosművet. Ebbéli rajongásának különös szerep jutott az életében, hiszen számos újítása a villamosiparhoz fűződik; közülük van olyan, amelyet még most is országszerte alkalmaznak az áramszolgáltatók.

Hogyan fonódott össze e két életút? Egy hangversenyen ismerkedtek meg a fiatalok, s olyannyira megszerették egymást, hogy az érettségi vizsga után Margó nemet mondott - az igenért.

- Már felvettek a Műegyetemre, ugyanis tudósnak, s nem zenésznek készültem, amikor Pista megkérdezte: Ugye nem utazol el? Nemet mondtam, hogy néhány hónap múlva az oltár előtt igent mondjak - meséli a tanárnő mosolyogva.

- Emlékszem, tizenkét pontba szedtem, hogy milyennek kell lennie a nekem való leánynak - mondja a férj. - A legfontosabb az volt, hogy vallásos legyen, zeneszerető és az enyémhez hasonló életfelfogású. Addig nem találtam ilyen lányra, s már-már pánikba estem, de azon a koncerten felcsillant a remény.

A feleség Pécsett tanult a zeneművészeti főiskolán, a férj pedig - egy közgazdasági diplomával és egy doktorátussal - megszerezte a villamosmérnöki oklevelet is. Közben pedig szorgalmasan énekelt a Szent Imre-templom kórusában. Ez hetven éve kezdődött...

- Tanultam egy évet zongorázni, de nem volt elég türelmem. Inkább a kórusmuzsikát választottam. Még suhancként sem hagytam abba, s amikor átmenetileg megingott a hitem, a valóság viszszazökkentett. Édesapámat ugyanis koholt vádak alapján bebörtönözték. Akkor megfogadtam, ha kiengedik, visszatérek az én Uramhoz. Két nap múlva édesapám itthon volt...

Gallaiék vallják: a végtelen szeretet nemcsak regényekben létezik. Az életük a példa rá. Igaz, az Úr mindig figyelt rájuk. "Egy kapitalista csemete nem maradhat egy szocialista üzemben" - ezzel mondtak fel a vaskombinátban a fiatalembernek, aki feleségével első gyermekét várta. A tanárnőt többször feljelentették a pártbizottságon: egyszer azért, mert kollégái tűrhetetlennek tartották, hogy a vasárnapi misén ő ült az orgonánál, nagyobbik lánya hegedült, a kisebbik pedig csellózott.

- Vallásosságom miatt nyíltan és burkoltan is támadtak, és többszörösen kellett teljesítenem - meséli a tanárnő. - Jutalmat nem, fizetésemelést is csak a törvényben előírt minimumot kaptam abban az időben. Mégsem hagytam el a hitemet. Még másik templomot sem választottam, maradtam a Szent Imrében. Konok voltam, de lélekben erős. Ha én hiszek Istenemben, és nap mint nap megtapasztalom a hűségét, akkor nekem is hűnek kell lennem hozzá.

Gallai István egyik munkahelyről a másikra ment, előfordult, hogy az új helyen rögtön azt kérdezték: jár-e templomba. Amikor igennel felelt, elutasították. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál (DÉDÁSZ) azonban majdnem két évtizedet töltött; maradhatott is volna az osztályvezetői székben, de ki akarta próbálni magát másutt is. Foglalkoztatta a mezőgazdasági szövetkezetek villamosenergia-felhasználása, racionalizálása, ezért aztán a téeszszövetséget választotta. Innen ment nyugdíjba 1985-ben, de azóta is számítanak szakértelmére.

Fontos szerepet vállalt magára az egyházi ingatlanrendezés kapcsán is. Az országban az elsők közül sikerült visszaszereznie egyházközsége számára a jezsuita rendházat, amelyben ma a Szent Imre Kollégium működik. Az ezermester, korát meghazudtolóan fiatalos férfi hosszú éveken át templomgondnokként, majd képviselőtestületi tagként szolgált, ezért tartotta fontosnak, hogy mielőbb visszakerüljön a jogos juss.

A feleség - azon túl, hogy testületi tag, és a családpasztorációs csoportot vezeti - egy plébániai imaközösségnek is tagja, és férjével közösen havonta egyszer hasonló korú párokkal találkoznak, hogy a közös imát követően egy-egy pápai enciklikáról, a Vigilia komoly tanulmányairól vagy az Új Ember cikkeiről beszélgessenek. Tagjai egy olyan közösségnek is, amelyben tapasztalt házaspárok beszélnek a jegyeseknek arról, hogy ez az életszakasz nem szórakozás, hanem tudatos készülés egy sírig tartó, konfliktusokat is tartogató életközösségre, mely a házasságban és a családban az élet teljességének örömét adja.

Margó a természet szerelmese. Örül a szíve, ha naplementét lát, kézbe vehet egy tarka őszi levelet, vagy figyelheti, amint a hóvirág kidugja a fejét. Nyaranta úszni szeret a legjobban; olykor két órán át is szeli a hullámokat a Balatonban. Hogy ne apadjon tovább a tó, ezért Gallai István is régóta dolgozik egy szakértői bizottságban a vízpótlás megoldására.

Beszélgetésünk során szó esik a rideg, közönyös munkahelyekről, ahol a nyíltszívű, vallásos emberek gyanúsak, a sokat mosolygók veszélyesek, s arról is, hogy mindegyikünknek feladata van a világban. Aztán a családra terelődik a szó. A három leányra, a nyolc unokára és a közös karácsonyokra. Mária orvos, gyermekpszichológus, ötgyerekes anya, aki férjével amerikai mintára hazánkban létrehozta a hat éven aluli fogyatékos gyerekek korai fejlesztési központját. Judit csellóművész, és három lurkót nevel, Ditta pedig, aki még egyedül él, egy angol nyelvű gimnáziumban tanít fizikát.

A karácsonyt általában Budapesten ünnepli a Gallai házaspár, és ilyenkor a család tagjai maguk készítette ajándékokkal lepik meg egymást. Büszkén mesélik, hogy András vejük minden évben előrukkol valamilyen ötlettel. Egyszer egy fából készített virágszálból apró mozaikdarabot osztott ki mindenkinek, amelyeket aztán egy szép gondolat kíséretében kellett újra összeilleszteniük. A sok apró mozaikból végül egy szív formálódott.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu