Esélyek és aggodalmak

Beszélgetés Csáky Pál szlovákiai magyar miniszterelnök-helyettessel

2002 őszén Szlovákiában az országgyűlési választások eredményeként immár másodszor került be a kormányba a Magyar Koalíció Pártja, melynek egyik vezető személyisége, Csáky Pál ismét miniszterelnök-helyettes. A kormány székhelyén, az esztergomi érsekek egykori pozsonyi nyári rezidenciáján beszélgetve először azt kérdeztük: elégedett-e ezzel az eredménnyel?

- Nagyobb a kihívás, hiszen egy jó választási eredmény következtében az MKP a második legerősebb párt a kormánykoalíción belül. Ez sokkal súlyosabb felelősséget ró ránk. Hálásak vagyunk a bizalomért, amely esélyt ad rá, hogy tenni tudjunk a megmaradásunkért, boldogulásunkért. De mint a végrehajtó hatalmi ágban a legmagasabb poszton dolgozó szlovákiai magyar, el kell mondanom azt is: vannak bennem kételyek és aggodalmak is. Egy belső hang arra figyelmeztet, hogy komoly veszélyei vannak az elkövetkező négyéves ciklusnak ebben a kormányzati pozícióban. Természetesen mindent meg fogunk tenni, hogy megálljuk a helyünket, hogy ne bukjunk meg ezen a vizsgán - se személy szerint én, se kollégáim az általuk betöltött felelős posztokon. Igyekszünk jó csapatmunkát kialakítani, hogy eredményesen képviselhessük azokat az elveket, ügyeket, amelyek megvalósítása érdekében politikai szerepet vállaltunk.

Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megállapítsuk: nem lesz könnyű.

- Már csak azért sem, mert mindössze háromfős többsége van a kormánykoalíciónak a parlamentben. És mivel számos olyan elem is bekerült a kormányprogramba, amely a szlovákiai magyarság számára fontos, az ellenzék egy része már kezdi ezt kritizálni, igyekszik szűkíteni a kormány mozgásterét.

Esélyeket és aggodalmakat említett az imént. Vegyük sorra ezeket.

- Van rá esély, hogy ez egy sikeres kormány legyen. A vadul magyarellenes, szélsőséges nacionalisták kiszorultak az országgyűlésből, vagyis tisztulhat valamelyest a politikai térfél. Azok a parlamenti pártok, amelyek szintén nem rokonszenveznek velünk, némiképp meggyengültek és elbizonytalanodtak.

Vladimír Meciar pártjára gondol?

- Elsősorban arra. Nagy lehetőség, hogy NATO-meghívást kapott az ország, és az Európai Unióval is tárgyalásban vagyunk. Akár kisebbfajta csodának is mondhatnám, hogy bekerült a kormányprogramba az, hogy egy éven belül magyar nyelvű állami egyetemet hozunk létre Komáromban. Ezt partnereink természetesnek tekintették, a kormány százmillió koronás támogatást jelölt meg erre a célra a jövő évi költségvetésben, tehát anyagi fedezete is lesz. Megpróbáljuk megalkotni a nyelvi chartát, ami kilenc törvény módosítását teszi szükségessé. Az úgynevezett "nevesítetlen földek" számunkra nagyon érzékeny kérdésében ugyancsak pozitív változások következhetnek be: készül a törvénytervezet, amely februárban a kormány elé kerülhet. Ha júniusig a parlament megszavazza, akkor jövő év júliusától egy évig újra lehetőség lesz rá, hogy mindenki visszaigényelhesse elorzott javait. A vissza nem kért földek pedig a törvénytervezet koncepciója szerint a községek tulajdonába mennének át. További reményre jogosít, hogy a bősi erőmű kérdése is a magyar nemzetiségű környezetvédelmi miniszter illetékességi körébe kerül. Ami azt jelenti, hogy újra átgondolhatjuk, hogy mit lehet tenni ezen a téren.

Ez a kormány tehát sikeres lehet, aminek a szlovákiai magyarok is nyilván hasznát látnák. Úgy gondolom, akkor politizálunk jól, ha nem szűkül le horizontunk az itteni magyarság ügyeire, hanem az egész régió stabilitását erősítjük, lehetőségeit igyekszünk növelni. Nemzetstratégiailag is arra törekszik az MKP, hogy Szlovákia Magyarországgal egy időben váljék az Európai Unió tagjává, mert ez esetben tudnánk leginkább kiküszöbölni a diszharmóniákat, illetve így volna esély a harmonikus együttélésre.

Milyen programmal kampányolt a Magyar Koalíció Pártja? És mi az, ami ebből nem kerülhetett be a kormányprogramba?

- Realisztikus volt a programunk, amelynek kilencvenöt százaléka a kormányprogramba is belekerült.

Mi maradt ki?

- A Benes-dekrétumokból származó joghátrányok kezelésének kérdése. Ezzel kapcsolatban a párt országos tanácsa elfogadott egy nyilatkozatot, amely kimondja, hogy mi ezt a kérdést továbbra is nyitottnak tekintjük, és minden lehetséges fórumon szóvá fogjuk tenni. Ebben a számunkra különösen fájdalmas ügyben most nem tudtunk ugyan megegyezni, de úgy láttuk, komoly esélyeket szalasztanánk el, ha ezt a kormányba lépés akadályának tekintenénk.

Napirenden tartjuk a kérdést. Az MKP elnöksége az én vezetésemmel készített egy megoldási javaslatot, amelyben olyan követelés szerepel, hogy a parlament kérjen bocsánatot, a még nyitott anyagi jellegű kérdéseket rendezni kell. Koalíciós partnereink ezt a javaslatot megkapták, mi ennek az érvényesüléséért küzdeni fogunk, de nem erőszakkal, nem a szlovákiai belpolitika egyensúlyának veszélyeztetésével.

Az autonómia kérdése szerepel-e valamiképpen a kormányprogramban?

- Olyan módon, hogy két éven belül kisebbségi törvényt kell előkészíteni, amelynek része lenne a kisebbségi kultúrák finanszírozásának kérdése is.

Ismét megkérdezem: elégedett az elért eredményekkel?

- Én pedig megismétlem: vannak kételyeim és aggodalmaim. Mert amikor programról beszélünk, akkor ígéretekről, szándékokról van szó. Az előző kormány programjának is voltak olyan részei, amelyek nem valósultak meg. Ezzel persze nem szeretnék előre kibúvókat keresni, hiszen azért léptünk be a kormányba, hogy annak programját megvalósítsuk. Ami komoly vitákat, elszánt kitartást és szívós munkát követel tőlünk. A törvénytervezeteket körültekintően meg kell fogalmazni, azok elfogadtatásáért világosan és meggyőzően kell érvelni. Egy éven belül előkészítjük a kisebbségi törvényt - tanulván a magyarországi tapaszlatokból és hibákból is, és megpróbáljuk ezt Szlovákiában is megvalósítani.

Ennek kapcsán azért szeretném elmondani, hogy a szlovákiai magyar közösség kinőtte azt a ruhát, amelyről egy kisebbségi önkormányzat kapcsán beszélhetünk. Nekünk tovább kell építenünk intézményrendszerünket. Időközben - tekintettel számarányunkra és politikai súlyunkra - "magasabb kategóriába" kerültünk. Mert nincs a világon olyan autonómiatörvény, amely bármely országban garantálná, hogy a parlament alelnöke, a miniszterelnök-helyettes, a tizenhat tagú kormánynak négy tagja, hat államtitkára, két megye vezetője egy bizonyos nemzeti kisebbséghez tartozó politikus legyen. A szlovákiai magyar választók politikai ereje és akarata tette ezt lehetővé, ami többet jelent, mint bármiféle írott autonómiatörvény. Ráadásul szlovák partnereink azt láthatják, hogy ez a helyzet nem veszélyt, hanem lehetőséget jelent az ország számára. A Magyar Koalíció Pártja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Szlovákia NATO-meghívást kapott, hogy EU-meghívást kapunk, és hozzá fogunk járulni - hiszen én az európai integrációért is felelős vagyok -, hogy az ország sikeres legyen ezen a területen. Látják, hogy legalább olyan korrektek és hozzáértők vagyunk a posztjainkon, mint szlovák kollégáink. Az elmúlt négyéves tevékenységünk nem a feszültséget növelte az országon belül, hanem inkább a megértést.

Négy év kormányzati szerepvállalás után - ami nem volt egyértelmű sikertörténet, hiszen súlyos hiányosságai is voltak - megerősödve kerültünk be az új parlamentbe és kormányba. Keresztény emberként úgy vélem, ebben a kegyelemnek is szerepe van. Ezért is vallom és hangsúlyozom, hogy a Magyar Koalíció Pártjának nagyon kell ügyelnie arra, hogy erkölcsi alapon állva politizáljon. Az igazságot kell érvényesítenünk, nem csak a politikai érdekeket. Mert ha elveszítjük az erkölcsi hátterünket, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Nem a politikusokra, az nem olyan érdekes, hanem az egész közösség számára. Mert mi nem egy párt vagyunk ebben az országban, hanem mi vagyunk "a magyarok pártja". Ha egy szlovák párt elveszti erkölcsi hitelét, akkor megszűnik, és jön helyette másik. De ha mi elveszítenénk a hitelünket, az súlyos meghasonlást okozhatna a szlovákiai magyarság körében.

Tiszteletet parancsoló törekvés ez, de a politikában nem könnyű megőrizni az Ön által elvárt tisztaságot...

- Szlovákia számos problémával küszködik. Az elmúlt négy év egyik legsúlyosabb közéleti gondja volt a korrupció. A miénk volt az egyetlen olyan kormánypárt, amely nem kényszerült minisztert vagy államtitkárt cserélni korrupció vagy valami durva politikai hiba miatt. Ezen az úton akarunk továbbmenni, akkor is, ha sejteni lehet, hogy olykor csatákat fogunk veszteni. De a háborút nem szabad elveszítenünk.

A választási eredmény egyfajta elismerés. Ugyanakkor kritikák is érik a Magyar Koalíció Pártját. Magyarországon legalábbis megfogalmazódnak olyan vélemények, hogy a párt olykor engedékeny, nem elég határozottan képviseli a felvidéki magyarság érdekeit.

- Megvallom, furcsállom, hogy Magyarországon többnyire azok a barátaink fogalmazzák meg a legkeményebb kritikákat velünk szemben, akik innen települtek át. Könnyű Budapesten hősnek vagy okosnak lenni. Nekünk, akik itt maradtunk a szülőföldünkön, itt kell helytállnunk és megharcolnunk a harcainkat.

Akinek elsősorban el kell számolnunk, azok a választóink. A kampány során naponta átlagosan három községben jártam, és mindig én voltam az, aki kritizáltam a pártunkat és a kormányt. A választók erre azt mondták, hogy jól látják, hogy mennyi minden nem sikerült, de azt is látják, hogy ez a párt nem önmagáért, hanem a szlovákiai magyarságért politizált.

Ha már szóba került az anyaország: milyen befolyást gyakorolhat az MKP Szlovákia és Magyarország kapcsolatára?

- Alapvető érdekünk a két ország jó viszonya, hiszen minden feszültségnek mi vagyunk a szenvedő alanyai. Ezért is teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a két ország egyszerre csatlakozhassék az Európai Unióhoz. Így elkerülhetők lesznek például a határátlépés egyébként várhatóan megnövekvő nehézségei. Érdekünk, hogy a szlovákiai magyar közösség élhessen a kettős identitással: a politikai nemzet szempontjából kapcsolódjon mindazokhoz a lehetőségekhez, amelyeket Szlovákia kínál, és amelyek itt mint egyenrangú polgárt megilletik, ugyanakkor éljen minden lehetőséggel, amely a kultúrnemzethez való tartozásából következik. És használja ki azt a lehetőséget, hogy ismeri a magyar nyelvet és kultúrát, és a nyitott határ lehetővé teszi számára, hogy magyarságát megélje. Nem úgy, hogy elmegy innen, hanem egyénként és közösségként itt próbál boldogulni.

Nem szeretnék semmiféle idealizált képet festeni: nagyon sok még Szlovákiában a magyarellenes beidegződés, sok még a nyílt vagy rejtett bizalmatlanság. Érdekes, vagy éppen érthető, hogy azokon a tájakon tapasztalható a legnagyobb magyarellenesség, ahol nem élnek magyarok.

Azt is érzem ugyankkor, hogy vannak olyan szlovák politikus kollégák, akik az ország sikereit - a választási győzelmet, a külpolitikai helyzet ígéretes alakulását - látva kezdik túlértékelni az ország és önmaguk fontosságát, és kezdenek "rakoncátlankodni". Nekik be kell látniuk, hogy Szlovákia a magyarellenességgel nem juthat előrébb. És nagyon remélem, hogy a magyarországi státustörvény körüli problémák kezelése során ez a felismerés vezeti majd őket. Európa számára mi egy békés régióként lehetünk csak érdekesek. Nem mi, itteni magyarok vagyunk az okai annak, hogy Szlovákia minden tizedik polgára magyar. Ez azonban olyan tény, amellyel a szlovák többségnek is szembe kell néznie.

Mi okozza a szlovák érzékenységet a magyarországi státustörvénnyel kapcsolatban?

- Sokak által nem ismert tény, hogy Szlovákiának 1995 óta van státustörvénye, amelynek bizonyos kitételeit legalább annyi kritika érhetné, mint a magyar jogszabályt. A magyarországi törvényt az anyaország felelősségérzete megnyilvánulásának tekintem a határon túl rekedt magyarok iránt. Ez modell lesz más országok számára is. Néhány jogtechnikai megoldásra viszont talán jobban oda kellett volna figyelni.

Például?

- Például hogy milyen formában kerül be a törvénybe a munkavállalás és a külföldi támogatások lehetősége. De ha valaki mindenáron kifogásolni valót keres, az nyilván addig keres, amíg nem talál.

Szlovákia miniszterelnök-helyettesének van magyar igazolványa?

- Az igénylést már beadtam, mire ez a beszélgetés az olvasók elé kerül, meglesz. A választások előtt ezt azért nem szorgalmaztam, nehogy politikailag kijátszható legyen velem vagy a párttal szemben. Négy lányom közül kettő már megkapta és használja a magyar igazolványát.

És mit szól ehhez az Ön miniszterelnöke?

- Nem kérdezem őt erről. Szabad ember voltam, és az is kívánok maradni. Saját identitásom kérdésében én döntök.

Magyarországon több kétely fogalmazódik meg mostanában az EU-csatlakozással kapcsolatban. Vajon tudjuk-e, mit vállal az ország? Itt hallatszanak-e hasonló aggályok?

- Kevésbé, és én nem is gerjesztek ilyen kételyeket, mert azt szeretném, ha a népszavazás sikeres lenne. Azt követően azonban, a jövő év második felében fórumokat fogunk szervezni, amelyeken azokról a kihívásokról és nehézségekről beszélünk majd, amelyekre fel kell készülnünk. Mert nem vagyunk felkészülve az azonnali tagságra. Az EU-ban nem paradicsom vár ránk, a belépés nem egy nyugodt öbölben való lehorgonyzás lesz, hanem egy újabb, küzdelmes, de sokkal több perspektívát kínáló út kezdete. Egészében véve nem látok alternatívát a belépéssel szemben. Jobb egy ilyen alakulatban benne lenni, mint kívül rekedni. Az újonnan belépő országok közös érdeke az egymással való minél jobb együttműködés, hogy hatékonyabban tudják a maguk érdekeit érvényesíteni.

Ön nemcsak az EU-csatlakozás ügyeiért, hanem a kormány egyházpolitikájáért is felelős...

- A koordinálásáért. A közvetlen végrehajtás a kulturális minisztérium hatásköre. Próbálunk kiegyensúlyozott egyházpolitikát folytatni. Aláírtuk a Vatikánnal az alapszerződést, még három kérdéskört kell tisztázni: az oktatásügyi kérdéseket, a finanszírozással, valamint a lelkiismereti szabadsággal kapcsolatos kérdéseket. A többi elismert egyházzal és felekezettel ezeket a kérdéseket egy másik szerződésben sikerült, úgy tűnik, közmegelégedésre szabályoznunk.

Nagyon fontos kérdésnek tartom a szlovákiai magyarok lelkipásztori ellátásának ügyét. A reformátusok jobb helyzetben vannak, miután egyházuk autonómiája érvényesül: van püspökük, működő belső struktúrájuk. A szlovák katolikus püspöki kar azonban megítélésem szerint túlságosan merev álláspontot foglal el a kisebbségek pasztorációjának kérdésében. Úgy gondolom, ez lényegében a II. vatikáni zsinat határozatainak meg nem értéséből fakad. Szlovákiában is szembe kell néznie a katolikus egyháznak a XXI. század kihívásaival, és ezen belül kikerülhetetlen a magyar katolikus közösség megfelelő lelkipásztori ellátásának megoldása, magyar püspök kinevezésére irányuló kérdés előterjesztése a Vatikán felé. Aki ezeket a kérdéseket szóba hozza, az nem a szlovák katolikus egyház belügyeibe avatkozik, hanem a II. vatikáni zsinat szellemének érvényesítése érdekében emel szót.

Kipke Tamás

Csáky Pál

1956. március 21-én született a ma Szlovákiához tartozó Ipolyságon. Vegyészmérnök, író, politikus. A pardubicei Vegyészeti Egyetem elvégzése után tíz éven át a lévai textilgyárban technológus, 1990-től 1998-ig parlamenti képviselő. 1994-től a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom frakcióvezetője, 1998-tól a Magyar Koalíció Pártjának elnökhelyettese, 1998-tól Szlovákia miniszterelnök-helyettese. Nős, négy leánygyermek apja, több kötet szépirodalmi mű szerzője.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu