Atyák és apák

Két tanár a nevelésről, a fiúk apává éréséről

Vannak-e igazi, megélt eszményeink, nem papírízűek, nem életidegenek, van-e olyan - közösségeinkben, családjainkban is megélt - emberképünk, amelynek elérése kívánatos lehet a fiatalok előtt?

Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel e gondolatához, kérdéséhez kapcsolódunk, amikor azt keressük, ad-e, akar-e adni a fiúknak apaképet a bencés iskola. Ugyanő egy másik írásában (amely az imént idézetthez hasonlóan a Szünet nélkül - egyházról, iskoláról címmel 2000-ben, Tihanyban megjelent tanulmánykötetében olvasható) így fogalmaz: Ha nem lehet látni, hogyan vesz részt egy hitvalló keresztény a közügyekben, ha nem találunk konkrét példákat arra, hogyan lehet előrehaladni a pályán (önmagunkat föl nem adva), ha nem látjuk, hogyan lehet gyarapodni az anyagi javakban (úgy, hogy tiszta lelkiismerettel lehessen megállni Isten és ember előtt), ha nem látjuk, hogyan lehet nem kivonulni a világból, de mégis másként jelen lenni, s ugyanakkor örülni is az életnek - az apátlanság érzése fokozódik, mert hiányzik az igazodási pont.

A szerzetiskolai nevelés, az ott tanuló fiúk férfivá, apává érésének kérdéseivel, egy kis emberképért, apaképért, először Tihanyba mentünk Richárd atyához, azután egy volt tanítványát, Gyóni Andrást kerestük fel Székesfehérváron, aki az ottani Ciszterci Szent István Gimnázium igazgatója.

Apává nem neveltük a gyerekeket, ilyen tudatosság nem volt bennünk - emlékszik tanári, igazgatói éveire Richárd atya. A férfi szerzetes tanár, különösen az osztályfőnök-prefektus személye által ugyanakkor mégiscsak egyfajta apakép jelenik meg előttük. Erre példaként hozza fel egyik rendtársát, aki a diákjai körében "Fater"-ként ismert. (Lövey Félix atya) Ebben a megszólításban benne van a latin pater, a magyar atya szó jelentése, de így, hogy Fater, valami olyan bizalmat és bizalmasságot jelez, ami túllép a hivatalos tanár-diák kapcsolat keretein. Fater tehát a diákjai számára ténylegesen minta, valamilyen apa minta, valamilyen férfi minta. Pszichológiai szakkifejezést, a jelentékeny másik fogalmát idézi Richárd atya. Ez a jelentékeny másik a közösségépítés kristályosodási pontja, ő lehet a szerzetesközösségben az apát, a családban az apa, ő lehet a pedagógus.

Richárd atya tanári pályafutása során egy gimnáziumi osztálynak volt osztályfőnök-prefektusa Győrben. Az érettségi óta rendszeresen találkoznak, s mivel a volt diákok családja is eljön, Richárd atya ilyenkor számos "unoka" játszótársa is lehet. Egykori osztályára, különösképp egyik diákjára így emlékszik: "Tulajdonképpen nem gondoltam végig ezelőtt, hogy András számára valamiképpen ťapapótlékŤ vagyok. Az ő édesapja meghalt a fiú öthónapos korában, édesanyja attól kezdve egyedül nevelte két gyermekét. Megkért, hogy figyeljek a fiára, ami - mivel András nehezen viselte a kollégiumi kötöttségeket - nem volt egészen könnyű. Most pedig azt látom, hogy tulajdonképpen az enyémekéhez hasonló eszmények szerint tanít és nevel. Komoly tanulmányt írt Szent Benedekről és a Reguláról, úgy látszik, a tudományos érdeklődése a saját életével a saját korábbi tapasztalataival összefüggésben alakult."

"András nem volt mintadiák, tulajdonképpen ki kellett volna csapnom - folytatja Richárd atya. Negyedikes korában, érettségi előtt olyasmit tett, ami miatt kikerült a diákotthonból. Azt mondtuk neki, keressen albérletet a városban, és így leérettségizhet nálunk. Reméltem, megérzi: nem őt magát tartjuk hülyének, hanem azt tekintjük hülyeségnek, amit tett."

A bencés szerzetes tanár - Richárd atya igazgató korában élte át ezt alaposan - nem akar, de nem is képes arra, hogy a gyerekek előtt szerepet játsszon. Adnia kell magát olyannak, amilyen. Miként a szülő, az apa és az anya is teszi otthon, a családban.

A diákok látják a rendtársak egymáshoz való viszonyát is. Látják, hogy mi fontos a számunkra, és mi nem. A fiúk bemehetnek a prefektus szobájába, mint ahogy otthon is a szülőkébe. Richárd atyánál az is természetes volt, hogy a diáknak nem kellett kérdeznie, hogy leveheti-e ezt vagy azt a könyvet a polcról, hanem miután már levette, megkérdezte: elvihetem?

A bencés iskola tehát nem törekszik tudatosan arra, hogy apává nevelje a diákjait. A szerzetesi közösség mégis olyan mintákat ad a gyereknek, mondja Richárd atya, amelyek kirajzolnak egyfajta apaképet, vagy kiegészíthetik azt. Az a fiú pedig, akinek valamilyen családi tragédia miatt ez hiányzik, az szinte szükségszerűen találhatja meg a pótlékot valamelyik bencés atya, szerzetes pap, férfi egyéniség személyében.

* * *

Gyóni Andrással Székesfehérváron, a ciszterci gimnázium igazgatói szobájában beszélgetünk. Mintha összebeszéltek volna Richárd atyával. Pedig hát szó sincs erről. "Vásott kölyök voltam - mondja az igazgató úr -, állandó harcban álltam azokkal a hatásokkal, amelyek a bencéseknél értek. Budán, a Szentimrevárosban nőttem fel. Édesanyám egyedül nevelt bennünket a nővéremmel. Talán arra gondolt, amikor a győri bencés gimnáziumba adott, hogy ott a férfi tanárok között ragadhat rám valami ťférfiasŤ. De nagyon nehezen illeszkedtem be, sok hülyeséget csináltam. Ince atya, az igazgató azzal mutatott be néhányunkat a többieknek: Na, itt vannak a pesti huligánok. Hát egy páran az osztályból teljesítettük is mindazt, ami egy pesti huligántól elvárható."

Andrásban csak huszonéves korában kezdett megfogalmazódni, hogy a bencéseknél megismert dolgok az élet alapértékei. Akkoriban, már bölcsészként, fedezte fel a Regulát, azt, hogy Szent Benedek milyen csodálatosan rajzolja meg a keresztény közösségvezető ideálját, amibe beleérthető a családfő, az apa is.

De vissza a gimnáziumi emlékekhez! "Velük éltünk éjjel-nappal, a szerzetes, férfi tanárokkal, sok mindent láttunk, sok mindent alkalmunk volt átvenni tőlük, vagy éppen elhatározni, hogy én ilyen nem leszek - mondja Gyóni András. - Erősen alakították a szemléletmódunkat az osztályfőnöki órák témái. Azt tapasztaltam, hogy megbüntetnek, ha kell, de valami más úton-módon a tudtodra adják, hogy hülyeség volt ugyan, amit tettél, de azért tisztességes ember lehetsz, és nem mondtunk le rólad."

A Szent Benedek-i Regula nemcsak az apát, egy családfő számára is kiváló útmutató. Gyóni András - ciszterci gimnáziumi igazgató - most Zakar Polikárp zirci főapátra hivatkozik, aki, mivel a ciszterciek ugyancsak Szent Benedek regulája szerint élnek, a Regulára való hivatkozással írt tanulmányt Az apa nélküli társadalomról. Ebben a ma szinte lenézett apai tekintélyről szól, arról, hogy annak is igazában csak Krisztusra építve lehet értelme. A keresztény apai tekintélynek kellene megjelennie, felélednie családjainkban, közösségeinkben. Ilyen tekintélye annak a férfinak lehet, mondja Gyóni András, aki egész erejével felelősséget vállal a családjáért, a rábízottakért.

Rengeteg ember van rábízva. Család, gyerekek, tanárok... Teher ez, nehéz ez? "Időnként nehéz - válaszolja Gyóni András -, de azt hiszem, jól elvagyok mindegyikkel. A Regula írja, hogy az apátnak tudnia kell, hogy a rábízottakért Isten előtt felelős. Lehet ez nehéz, de mégsem teher, mert segítséget is kap hozzá az ember. Mindennap történnek csodák, csak észre kell vennünk. Nehogy úgy járjunk, mint az anekdotabeli ember, aki az árvíz elől a dűlőfélben levő ház tetején imádkozott, hogy segítsen rajta az Úr. Jött egy hatalmas fatörzs, jött egy csónak, ő meg csak imádkozott, hagyta őket elúszni. Az Úr azonban küldi a mentőcsónakot, nekünk pedig fel kell ismernünk, és időben beszállnunk."

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu