"Kérjétek az aratás Urát..."

Évközi 11. vasárnap

A szinoptikus evangéliumok mindegyikében nagy hangsúly esik arra a tényre, hogy Jézus a tanítványok nagyobb köréből tizenkettőt kiválasztott, akik igen szoros kapcsolatban álltak vele, és majdnem mindenhova elkísérték őt. A tizenkét apostol már Jézus földi működése folyamán küldetést kapott arra, hogy Palesztina területén nyilvánosan hirdesse Isten országának eljövetelét. Míg Márk és Lukács a tizenkettő kiválasztását és időleges küldetését egymástól különállóan, mint két különböző eseményt említik, addig Máté - miként a mai evangéliumi részlet (9,35-10,8) tanúsítja - egyetlen szövegegységben mutatja be azokat, úgy, hogy közben a húsvét utáni nagy, egyetemes küldetést is szem előtt tartja.

Az események ilyen jellegű összekapcsolása által jól kifejezésre jut: a kiválasztás kezdettől fogva küldetésre irányul. Azt, hogy valaki Jézus közvetlen társa lehet, nem egyéni jutalomnak kell tekinteni, hanem különleges felelősséggel járó feladatnak. Az apostolok nem egyszerű tanulók, hanem Jézus társai, akik Mesterüknek alárendelve részt vesznek Isten országának hirdetésében és megvalósításában. Mind a húsvét előtti időleges, mind pedig a húsvét utáni végérvényes küldetésük arra irányul, hogy Jézus nevében és őt képviselve terjesszék az üdvösség örömhírét, és hatékony jelekkel járuljanak hozzá Isten királyi uralmának kiteljesedéséhez.

Hogy a tizenkét apostol megbízatása mennyire szorosan kapcsolódik Mesterük üdvözítő tevékenységéhez, az főleg Jézus útmutatásaiból derül ki. Ahogyan Jézus küldetésében szervesen összetartozott a szó és a tett (az igehirdetés és az üdvösség munkálása a szabadító tettek által), úgy az apostolokéban is. Ahogyan Jézus küldetése (az ószövetségi ígéreteknek megfelelően) közvetlenül "Izrael házának elveszett juhaihoz" (Mt 15,24) szólt, úgy a tanítványoké is. Ez persze csak a húsvét előtti időszakra érvényes, hiszen a feltámadás után Krisztus ugyanezt a tizenkét (illetve tizenegy) apostolt már azzal bízza meg, hogy minden népet hitre és üdvösségre vezessenek (Mt 28,18-20).

Jézus és a tanítványok küldetésének szoros kapcsolata a mai evangéliumi részlet bevezető soraiból is látható, vagyis abból a jelenetből, amely a tizenkét apostol kiválasztását és megbízatását megelőzi: "Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk." A "pásztor nélküli juhok" képe az Ószövetségben gyakran a nép kiszolgáltatottságát és szükséghelyzetét szemlélteti, ám esetenként az Isten által kijelölt pásztorra is utal. Ezekiel próféta a Messiásnak tulajdonítja azt a feladatot, hogy Isten szétszóratásból összegyűjtött népét jó pásztorként vezesse (Ez 34,5.23).

Jól tudjuk, hogy az Újszövetség Jézus Krisztust tekinti messiási jó pásztornak, aki egybegyűjti és összetartja Isten új választott népét. Ám a mai evangélium a képet a tanítványokra, a Jézus nevében működő későbbi küldöttekre is vonatkoztatja, hiszen a "pásztor nélküli juhok" ténymegállapítását buzdítás követi: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába."

Feltűnő, hogy a pásztor képet hirtelen az aratás váltja fel. Ám a bibliai szóhasználatban a két jelképnek hasonló a jelentése. Az aratás ugyanis az Ószövetség néhány helyén (Iz 27,12; Joel 4,1-13) Isten népének végidőbeli összegyűjtését jelképezi. Jézus tehát azért választja ki és küldi el az apostolokat, hogy ezt az összegyűjtést az ő működését folytatva megvalósítsák. Ám a tanítványoknak nemcsak az együttműködést kell vállalniuk, hanem újabb munkásokat kell Istentől kérniük. Az imára való buzdítás azt jelzi, hogy az aratás végeredményben Isten ügye, és sikerét is egyedül ő biztosítja.

Nem kétséges, hogy Jézus buzdítása ma is igen időszerű. Szükségünk van jó pásztorokra: olyan tanítókra és vezetőkre, akik a szellemi zűrzavarban bátran képviselik az evangélium igazságát, és útmutatásukkal, illetve elkötelezett szolgálatukkal egységben tartják Isten népét. Amikor azért imádkozunk az aratás Urához, hogy "küldjön munkásokat aratásába", azt sem feledhetjük: mindannyian annak az egyháznak vagyunk a tagjai, amely az ószövetségi választott néphez hasonlóan "papi királyság és szent nemzet" (Kiv 19,6; 1Pét 2,9). Mindnyájunk közös küldetése, hogy az Istennek való lefoglaltságunk tudatában az Úr irgalmának, jóságának és üdvözítő szándékának a tanúi legyünk, úgy, ahogyan Pál apostol hirdeti a szentleckében: "Dicsekszünk az Istenben, Urunk Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést."

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu