Hitelessé tenni az evangéliumot (1. rész)

Úgy vagyunk szegények, hogy az gazdagság

A félbemaradt honfoglalási emlékmű a Vereckei-hágón

Kárpátalja: a múlt tudói tiltakoznak a megnevezés miatt, hiszen szovjet emlékeket ébreszt. Valamikor a vidék Ung, Ugocsa vármegyéhez tartozott. A maiak közül pedig sokan Antall József bűnéül róják föl, hogy lemondott(!) Kárpátaljáról. Mert - vélekednek - 1991 után Ukrajna visszaadta volna, ha mi is akarjuk. Az ilyen érvelők arról feledkeznek meg, hogy az első világháborút lezáró, országkaszaboló és új országokat teremtő nagyhatalmi őrület feloldását nagyjából ugyanazok a hatalmak hagyták hallgatólagosan jóvá, amelyek annak idején életre hívták az igazságtalanságot. S egyébként is: vajon Ukrajna lemondott volna a gazdag aranybányáról? Mert az húzódik meg Beregszász és Nagyszőlős között, a muzsalyi pusztatemplom - Árpád-korabeli magyar istenháza - mögötti lankákon. Az életet, a magyar életet - Kárpátalja lakosságának jó tíz százaléka magyaranyanyelvű - másként kell elképzelni a határon túli területek közül anyagilag legnyomorúságosabb vidéken. Ebbe a "másként"-be vezet el bennünket Papp Tihamér ferences szerzetes, aki immáron tizenkettedik esztendeje szolgál missziós papként a Kölcsey megénekelte Tisza-tájon.

Linke Károly, Papp Tihamér és Cattaneo Elia (balról jobbra) a tiszaújlaki iskolánál

- Kárpátalja sajátos körülményei meghatározzák, merre induljunk el. Hol van ránk a legnagyobb szükség, hogyan tehetjük hitelessé az evangéliumot az emberek számára. Remélhetőleg Isten szándéka is ez. Legtöbbször úgy kezdünk neki a munkának, hogy semmiféle anyagi hátterünk nincs hozzá. De ha törekvésünk tetsző az Úrnak, akkor ő odarendeli mindazt és mindazokat, ami és aki kell a megvalósításához. Ezzel talán még kiterjedtebb a missziónk, mert nemcsak az itteniekért teszünk valamit, hanem azokért is, akik segítenek bennünket, s rajtunk keresztül az itt élőket, akik figyelnek a világ e szögletére. S ezzel még nagyobb közösség épül: emberi kapcsolatok, emberi összefogás Krisztus szeretetében, hitében. S ezáltal jobbá válnak azok az emberek, akik részt vállalnak ebben.

Ferences teológusok segítenek az árvíz utáni újjáépítésben

Illyés Istvánék kertjében ülünk a május elejei kellemes melegben Tiszaújlakon. A szép, rendezett házban a családfő a jövőről beszél, felesége arcán azonban némi szomorúság ül. Kiderül, hogy gyermekük a debreceni Szent József kollégium lakója, s a legutóbbi telefonbeszélgetés során szomorította el édesanyját: egyedül érzi magát, s a serdülő fiú mélyen meginduló keserűsége apasztja odahaza a jókedvet. Tudja, hogy mekkora áldozatot vállalnak a szülők magyarországi taníttatásával, s azzal is tisztában van, amit az édesanya fogalmaz meg: egy kárpátaljai fiatalnak reménye, esélye az lehet, ha átjut Magyarországra.

Ünnepség a nagyszőlősi óvodában

Az este folyamán Tihamér atyával erről beszélgetünk. Nemrégiben érkezett meg Kanadából, ahol az ottani magyaroknak tartott lelkigyakorlatot. Ezért mondja:

Az épülő tiszaújlaki magyar iskola

- A találkozás kanadai honfitársaimmal is arról győzött meg, hogy aki elhagyja a hazáját, hontalanná válik, bármilyen anyagi körülmények közé kerüljön is, s ez végigkíséri az életét. Az ember otthona ott van, ahol felnő, amilyen kultúra körülveszi, s azt meg kell becsülnie, vigyáznia rá, továbbépíteni. Ebben teljesedhet ki leginkább az élete.

Francia ferences nővérek az új csetfalvi templom előtt

Ez mutatja meg, mit jelent az ember számára a haza, s milyen értéket képvisel! Éppen ezért tudatosítanunk kell, hogy az itt élőket semmiféle önző politika nem választhatja el a nagy közösségtől, a nemzeti családtól, de helytállniuk és építeniük itt kell, mert azt is tapasztaljuk, hogy az anyagilag szegényebb körülmények között mégis olyan lelki kincsek ismerhetők föl, amelyekre az otthoniaknak, az anyaország tagjainak is szükségük van: erőt, elkötelezettséget meríthetnek belőle, tartást adhat az életüknek.

Magyar szentek szobrai az aknaszlatinai templomkertben

Tartani, megtartani - beszélni róla mindig könynyebb, mint életprogramként gyakorolni. Vajon mindez nem csak a szép szavak birodalmába tartozik? Mintha töprengéseimben olvasna Tihamér atya, így folytatja korábbi gondolatmenetét:

- A megtartás azáltal válik lehetővé, ha az ide született ember ráébred: itt is lehet értékes életet élni. Ezért az egyház nem csak biztatja őket: maradjatok és cselekedjetek saját érdeketekben, hanem valamiképpen egyengeti is a megmaradás lehetőségének útját.

Ukrajna törvényei nem teszik lehetővé egyházi iskolák működését. Az egyház mégsem mondhat le arról, hogy részt vegyen az ifjúság oktatásában és nevelésében. Ha az iskola és a megfelelő oktatás hiányában a fiatalok arra kényszerülnek, hogy Magyarországon tanuljanak, kilencvenöt százalékuk nem tér vissza, mert kapcsolataik, baráti körük, jövőterveik ott bontakoznak ki.

- Hogy meg tudjanak maradni, és értékes életet éljenek, fontos, hogy igényes és tartalmas oktatásban és nevelésben részesüljenek.

Félig kész épület előtt állunk Tiszaújlak főutcáján. Cattaneo Eliára, a bresciai karitász egyik vezetőjére várunk, aki elé Illyés István ment ki a határra. Segítséget várnak tőlük az iskola építéséhez, s az olaszországi segélyszervezet megbízottja immár nem első alkalommal tájékozódik a helyszínen. Amikor megtudom, hogy állami magyar iskola működik majd az épületben, Tihamér atyát kérdem, akkor miért ő tartja kézben a szervezést?

- Négy évvel ezelőtt kezdődött. A magyar iskola, amelynek most már csak az alapfalai láthatók, életveszélyes állapota miatt használhatatlanná vált. Nem sok lehetőség mutatkozott, hogy itteni állami erőből újjáépítsék. Szerencsére Linke Károly atyán, az Egri Egyházmegye karitászszervezetének vezetőjén keresztül Németországból nagylelkű adakozók jelentkeztek a felújításhoz.

A felújítás - mint kiderül - újjáépítést jelent. Tizenegy osztályos iskola épül húsz tanteremmel, tornatermi szárnynyal. Kérdés, miként érdekelt ebben az egyház.

- A járási tanács fölajánlotta - magyarázza Tihamér atya -, hogy kapunk a szomszédban egy régi épületet egyházi líceum céljára, ha ezt az iskolát - amely állami marad - fölépítjük. Ukrán részről semmiféle támogatásra nem számíthatunk... vagy amire mégis, az is magyar pénz. Orbán Viktor miniszterelnök által a beregszászi kórház építésére kölcsönadott egymillió dollár visszafizetését a magyar kormány úgy engedte el, ha az összeget kárpátaljai magyar oktatási intézmények fejlesztésére használják föl. Ebből a mi iskolánk számára hetvenezer dollárt szavaztak meg. Azután az itteni sajtóban csúnya támadások értek bennünket. Végül harmincötezret mégis megszavaztak, de a mai napig egyetlen kopeket sem kaptunk belőle.

A régi épületet ablakokig visszabontották, s emeletet építenek rá a tiszta magyarlakta faluban. Az épület egyházi tulajdonba kerül, de bérbe adják állami iskola céljára.

- Ungváron támogatták az ötletet, a szőlősi járásban már kevésbé, a helyi vezetőség részéről pedig a legkevesebb jóindulatot tapasztaljuk.

Ki érti ezt? Az iskola fölépítésének összköltsége háromszázezer dollár, eddig közel százezer dollárnyi összeg fekszik a falakban. A bresciaiak csempét, nyílászárókat, fűtőtesteket szállítanak. De előbb az épületet kell tető alá hozni. Az emeleti részen állnak már a falak, most végzik a födém beöntését, utána következhet a tetőszerkezet megépítése.

- Az ehhez szükséges pénz még a látóhatáron sincs.

Később arról beszélgetünk a szerzetessel, vajon a nagyszőlősi óvoda üzemeltetése, az árvíz utáni romeltakarítás, iskolaépítés hogyan illeszkedik az evangelizációba.

- Minden föladatban meg kell találnunk, mitől válik evangelizálássá. Mozgósítani szükséges a közösséget, s ehhez bátorításra van szükség. Önmaguktól sokszor nem tudnak, nem mernek hozzáfogni a munkának. Annyiban papi munka ez, hogy az evangélium hirdetése az itt élő emberek számára akkor reális és hiteles, ha ugyanakkor mindennapi életük távlatait is meg tudjuk mutatni nekik.

(Folytatjuk)

Elmer István

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu