Pio atya titka

Francesco Forgioni 1887-ben született a dél-olaszországi Apulia tartomány Pietrelcina nevű kis falujában, szegény, írástudatlan paraszt szülőktől. Tizenhat éves korában Assisi Szent Ferenc kapucinus követőinek rendi családjában kapta a Pio nevet. Ezen a néven vált egyre szélesebb körben ismertté. Június 16-i római szentté avatására zarándokok százezreit várják, hiszen Itáliában már 1968-ban bekövetkezett halála előtt is rendkívül népszerű volt, most pedig Milánótól Palermóig láthatók képei. Népszerűségére jellemző, hogy híre, tisztelete a vasfüggöny ellenére is korán, már a hatvanas évek elején eljutott hozzánk.

Élete végéig hordozta Krisztus sebeit

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Pio atya életszentségét szenvedései is tanúsítják. Ezekből bőven kijutott neki. Előbb láthatatlanul, majd 1920-tól élete végéig látható és vérző sebekként hordozta testén Krisztus öt szent sebét (stigmáit). Ez nemcsak állandó fizikai fájdalommal járt, hanem a fiatal szerzetesnek el kellett viselnie az egyházi hatóságok vizsgálatait is. Egy időre még papi tevékenységének gyakorlásától is eltiltották. Csak 1934-ben jutott nyugvópontra ügye, és folytathatta munkáját.

San Giovanni Rotondóban - a boldoggá avatáskor

Legfőbb tevékenysége a gyóntatás volt: 58 éven át naponta 8-10 órán keresztül végezte ezt a rendkívül fontos lelkipásztori, lelkivezetői munkát. Az a "léleklátás", amellyel ő végezte a gyóntatást, fokozott idegi megterheléssel is járt. Sokszor egészítette ki a jóhiszemű gyónó által hiányosra sikerült bűnvallomást, máskor meg feloldozás nélkül küldött el olyanokat, akik visszatérve jutottak csak el az igaz bűnbánatra.

Amikor San Giovanni Rotondo kolostorából hajnali miséjére indult, már széles sorfal várta, hogy szándékaikat rábízzák. Misztikus elragadtatások közepette bemutatott szentmiséje másfél-két órán át tartott. Akik tanácsot kérhettek tőle, tapasztalhatták bölcsességét. Volt, amikor csak annyit mondott a kérdezőnek: fogadd el Isten akaratát! Látszólag kitérő válasz, valójában a hit iskolája. Többet mond, mint bármely jövendölés.

Azt szokta mondani: okos könyvekben keressük Istent - és az imádságban találunk igazán rá. Az ima Isten szívébe vezető kulcs.

"Két nappal halála előtt - 1968 szeptemberében - volt 50 éve stigmatizáltságának. Messze vidékekről özönlöttek lelki gyermekei, hogy kifejezzék atyjuk iránti szeretetüket és hálájukat. A templom alig tudta befogadni a zarándokokat. A szentély ünnepi díszben pompázott: 1500 szál piros rózsa díszítette a főoltárt, 150 szál pedig virágtartókban állt a szembeoltár előtt. Szeptember 20-án kora reggel mutatta be hálaadó szentmiséjét az 50 esztendei szeretet-vértanúságért. Két nappal később, 22-én az imacsoportok nagy napja volt. Negyedik nemzetközi találkozójukra jöttek öszsze San Giovanni Rotondóba. Pio atya reggel 5-kor misézett. A szentélyben még virultak a rózsák, Pio atya azonban nagyon fáradt és kimerült volt.

Amíg délután megáldották a templom közelében emelkedő domboldalon készülő nagy keresztút alapkövét, Pio atya imaóráját végezte. Az ünnepélyes esti szentmise és áldás után utoljára megáldotta lelki gyermekeit. Majd szokása szerint cellája ablakából búcsút intett nekik. Kora hajnalban, fél háromkor szinte észrevétlenül, minden haláltusa nélkül elköltözött az élők sorából. Kevéssel a halál beállta után kezéről, lábáról és oldaláról - eltűntek a sebek.

(rosdy)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu