Tégy a szeretetért!

Örök szerelem?

Néhány éve nagyszabású nemzetközi vállalkozás keretében Magyarországra érkezett egy forgatócsoport. Azt tervezték, hogy az egész világról összegyűjtött tapasztalatok alapján filmet készítenek a szerelemről, házasságról. Megkérdezték az emberektől, hogyan készülnek a házasságra, hogyan választják ki menyasszonyukat, vőlegényüket, milyen elvárásaik vannak az életre szóló igen kimondása előtt. A magyar emberek aztán szépen elmondták: legyen szőke, barna, fekete, alacsony, magas, telt és vékony, szakállas és borotvált, művelt, okos, határozott, gyengéd, gyermekszerető, szép és jó, legyen pénze, kocsija, háza, de legfőképpen legyen olyan, hogy szeressen engem.

A filmesek aztán elemezhettek és összegezhettek, kideríthették, ki milyet szeret. Csakhogy egyvalami kimaradt a kérdésekből és a feleletekből is. Arról nem beszélt senki, hogy ő maga milyen legyen, hogyan tudná szeretni a kiválasztott szőkét, barnát, teltet, karcsút, gazdagot, szegényt.

Mondják: az ifjúkorban lángoló szerelem az évek során elhamvad, jó esetben átalakul szeretetté. Szemenszedett hazugság, ne dőljön be neki senki! Az sem, aki a nemzetközi filmes szociológusok jámbor kérdéseire a fentiek szerint válaszolt.

Nem tudom, mi lett a filmmel, sikerült-e az egész világ szerelmét egy szuperprodukcióban összehozni. De azt tudom: a rózsát - Antoine de Saint-Exupéry kis hercege a megmondhatója - az első pillanattól kezdve locsolni kell, különben kiszárad. Ezért, ha valaki fel akar készülni arra, hogy esetleg bekerül egy újabb szuperprodukcióba, jól teszi, ha idejében felkészül. Szerezzen be locsolókannát, gyűjtögesse az esővizet, mert a nagy kérdést bármikor feltehetik. Ha megint azt mondja, hogy egy gyönyörű rózsát akar tövis nélkül, talán megkaphatja. Csak éppen az orra előtt fonnyad el, ha nem tudja gondozni. A szerelem elhamvad valóban - de később sem lesz belőle semmi.

Fontosabb hát, hogy a szerelemre készülve ne elsősorban a másikban keressük a gyönyörűséget, az majd ajándék lesz - szőkén, barnán, telten és ölelőn, szívből, igazán. Tegnap és ma, holnap és harminc év múlva. Hanem mindenki inkább arra törekedjék, hogy maga legyen a másiknak az "igazi", akit szeretni lehet. Sokat kell tennem azért, hogy szerethető legyek. És hogy locsolni, ápolni tudjam a gyönyörű rózsát, azért is tenni kell.

Tenni a szeretetért.

Hogy legyen szerelem. Örökké.

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu