|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Hit és kultúra egysége A hit és a kultúra között napjainkban látható szakadás az egyház drámáját jelenti - mondotta Paul Poupard bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke június 3-án a spanyolországi Bilbaóban, ahol egy kulturális intézet jubileumi ünnepségén szólalt fel. - Az egyház nem képes a hangját hallatni sem azokon a fórumokon, amelyeken hallgatnak rá, sem pedig a művészetek világában. Paradox helyzet áll elő, hiszen a keresztények kulturális kisebbségben élnek keresztény hagyományú országokban. Ez a helyzet Spanyolországban is, ahol a katolikus egyházban megkereszteltek aránya még ma is megközelíti a lakosság 90 százalékát. A bíboros feltette a kérdést: vajon az egyház ma is alkotóelemként van-e jelen a kultúrában, vagy egyszerűen a múlt maradványának tekintik? "Megélhetjük-e majd hitünket ebben a posztmodern kultúrában, vagy meg kell elégednünk azzal, hogy körülhatárolt helyeket, gettókat, fellegvárakat építünk, amelyekben megőrizzük a keresztény kultúrát, miközben a világot sorsára hagyjuk?" A mai helyzet kialakulásának okai között a bíboros a következő tényezőket említette: az európai vallásháborúk a XV. és a XVI. századokban; a politikai hatalom fokozatos növekedése a vallás rovására; a tudományos racionalizmus, amely a vallás helyébe tolakodva magyarázatot ígért minden kérdésre, Istent felesleges hipotézisnek nevezve; a szociális problémák, amelyek a lakosság nagy tömegeinél a vallásos élettől való elidegenedést eredményezte. Paul Poupard a probléma megoldására több javaslatot tett. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy minden kulturális döntés érintse az egész keresztény közösséget, ne csak a lelkipásztorokat és az elkötelezett világi híveket. Meg kell teremteni a hit új kifejezési formáit, és élettel kell megtölteni a szüleinktől kapott vallásgyakorlatokat. Az egyház büszke lehet azokra a nagy eredményekre, amelyeket a szegények szolgálata, az önkéntes munka és a szolidaritás terén felmutathat. Sürgető szükség van azonban a tudományos kutatás, a művészeti és irodalmi alkotás terén végzett hatékonyabb tevékenységre ahhoz, hogy leküzdjük a kulturális elit és az átlagemberek közötti szakadást, akik a szekularizáció ellenére továbbra is nagy többségükben katolikusok. A katolikus egyetemnek pótolhatatlan szerepe van ezen a téren. Legyenek a kezdeményezések forrásai, amelyek nem elégednek meg a kölcsönvett, idegen gondolatokkal, hanem minden jelenséget az evangélium tanításának vetnek alá. A bíboros külön hangsúlyozta a média szerepét: emberi és gazdasági erőforrások befektetésével el kell érni, hogy minél több legyen a hitét következetesen megélő szakképzett újságírók, filmrendezők, színészek, producerek száma. (VR/MK)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|