"Újfajta" apák...

Változások a családon belül

Azt mondják róluk: "újfajta", "gyöngéd", "anyás" apukák. Férfiak, mellkasukon a kantáros erszény, a "kenguru", benne a gyerek. Férfiak, akik feleségükkel együtt járnak a terhesgondozásra, jelen vannak a szülésnél, fürdetik, etetik, pólyázzák gyermeküket; becézgetik őket, játszanak velük, órákig képesek elüldögélni a homokozó mellett; szakértelemmel készítik el a bébiételt, és választják ki az üzletben a legmegfelelőbb rugdalózót. - Ezek a tevékenységek mindeddig szinte kizárólag az asszonyok számára voltak "fenntartva", akik ezt naponta, éveken át végezték - sokszor anélkül, hogy férjük észrevette, méltányolta volna...

Ahogy az otthon falain kívül munkát vállaló nők kezdték megállni a helyüket a "férfias" tevékenységi területeken, úgy csökkent a férfiak privilegizált helyzete, sőt, nem ritkán önérzete, önazonosság-tudata is. "Nemek háborújáról" beszélni talán túlzás volna, de sokan látnak valamiféle presztízsharcot az emancipáció körül. Sok férfi különféle ál- és félmegoldásokhoz folyamodik, hogy helyreállítsa megrendült pozícióját a családban: gyakran nem a gazdasági, hanem az önigazolási kényszer miatt vállal újabb állást, túlmunkát. Sokkal többet akar keresni, mint felesége! Hiszen ha közel egyenértékű pénzkeresők - otthon a családban meg amúgy is a feleség a főszereplő - akkor valóban megrendült a férfiúi pozíció és önérzet...

Mások viszont úgy próbálják helyzetüket erősíteni, hogy bizonygatni kezdik: sok tekintetben képesek - a biológia adta korlátok között, persze! - az anyaszerep betöltésére. Vagyis igyekeznek kitörni a gyermek körül számukra addig adott statisztaszerepből. Egyes férfiakat mintha valami irigység mozgatna ezen a téren: mindenáron bizonyítani akarnak: apaként jobb anyjuk próbálnak lenni gyermeküknek, mint az anyjuk. Egy nyugatnémet férfi például azzal az indítvánnyal fordult a luxemburgi nemzetközi bírósághoz, hogy a férfiak is kaphassanak külön szabadságot a gyermek születése után. Ennek hiányában ugyanis - így érvelt az illető - az anyák hatalmas, behozhatatlan előnyre tesznek szert az apákkal szemben a gyermekkel való érzelmi kapcsolat kialakításában...

Az esetek többségében azonban - remélhetőleg - nem az irigység és a presztízsféltés mozgatja a családon belüli változásokat. Hanem józan belátás és segítőkészség. A fiatal férfiak többsége egyszerűen azért tanul bele valamelyest az "anya-szerepbe", mert fölismeri, hogy ez lehetséges és szükséges: hiszen a háztartási munkák és a gyermek gondozása és nevelése körüli teendők jelentős része megosztható.

Nem osztható meg viszont az anyaság - vagyis az első hely a gyermek érzelmi világában. Kivételes esetektől eltekintve azért az anya a legfontosabb személy a gyermek számára, mert életének első pillanatától ő hajol fölé, ha felsír vagy fölnevet, az ő arca és hangja jelenti számára a biztonságot. Az "első személy" tehát nem feltétlenül az, aki enni ad és gondoskodik a gyerekről, hanem aki a legtöbb érzelemmel fordul felé. Olykor megesik, hogy nem az anya, hanem valaki más tölti be ezt a szerepet - esetleg az apa. Fontos tudni azonban, hogy a gyerekek nem tudják úgy megosztani szeretetüket a két szülő között, mint ahogy azok megoszthatják a gyerekgondozás tevékenységeit. A gyermek számára csak egyetlen "első személy" létezhet: kettő kevesebb volna, mint egy. Lélektani értelemben is: anya csak egy van. De lélektanilag ez az anya akár az apa is lehet...

Az "új apák" jó esetben nem is arra törekszenek, hogy anyjuk mellett anyjuk legyenek a gyermeknek. Ugyanakkor másmilyen apák szeretnének lenni, mint amilyen az ő apjuk volt. Azt vallják, hogy a férfi nem attól férfi, hogy elfojtja, nem mutatja ki érzelmeit; hogy családjáért szinte kizárólagosan a családon kívül dolgozik. Az "új apák" hangoztatják, hogy a gyöngédség, türelem, beleérző képesség nem kizárólag női erények". Úgy vélik, hogy érzelmileg elsivárosodó világunkban kifejezett szükség van az apák gyöngédségére és érzelemgazdagságára is. A "három lépés távolság", a hideg szigorúság, a gyerek fölé nyomasztóan magasodó tekintély elveszítette létjogosultságát. Vannak, akik teológiai hasonlattal élnek: a régi apák az ószövetségi Isten-képben gondolkodnak, az "új apák" előtt viszont a szeretet szolgálatát vállaló Isten képe áll, Jézus személyében...

Az "új apákról" sokan sokféleképpen vélekednek. Értékelik szolgálatkészségüket, amellyel házon kívüli munkájuk mellett intenzíven bekapcsolódnak a gyermek gondozásába, a nevelés legapróbb mozzanataiba is. Sokan elismerően szólnak arról, hogy le tudtak szállni a tekintély talapzatáról. Mások viszont aggódnak, "nehogy parttalanná váljon a család életében a gyöngédség és a megértés"; attól tartanak, hogy a szigorú tekintély híján elbizonytalanodnak a normák és szabályok, amelyek tiszteletére és betartására kell nevelni a gyerekeket. Nem érthetetlenek ezek az aggodalmak, de arra is vannak példák, hogy a szigorú apai tekintéllyel képviselt szabályok és normák mennyi lázadást szültek...

Hogy a férfi-szerep, az anya-szerep változása jó irányba halad-e, azt megjósolni aligha lehet. Erről majd az idő mond ítéletet.

(A Bilder der Gegenwart nyomán)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu