Érettségi

Eljött a megmérettetés ideje. Megkezdődtek a szóbeli érettségik a középiskolákban. Izgalmas kihívás vagy utált akadály ez a diákok számára, a tehetetlen izgalom időszaka a szülőknek, a társadalom nagyobbik része azonban talán tudomást se vesz róla. Félig-meddig joggal: mert mit is jelent az érettségi? Egy többtételes vizsgát: a végén az ember kap egy papírt, amellyel esetleg pénzt takaríthat meg. Akinek ugyanis van elég pénze, az gyönge érettségi eredménnyel is eljuthat egyetemre, csak (sokkal) többet kell fizetnie érte. Nyilván nem neki, hanem a papának, de ez nem érdekli azt, aki átveszi az összeget, és nem érdekli azt a diákot sem, akinek érdekében ez történik. Jól van ez így?

Nem sírom vissza a régi időket, de azt azért megállapítom, hogy néhány dolog akkoriban normálisabban működött. Az érettséginek például tétje volt. Aki rosszul vizsgázott, annak néhány évet várnia kellett, hogy gyönge eredménye "elévüljön", és csak a felvételi vizsga eredménye számítson. Ez például nem volt rossz.

Mi tagadás, 1970 márciusában még én is reménykedtem - merthogy valamiképpen szó volt róla akkoriban -, hogy esetleg eltörlik az érettségit. Áprilisban már inkább tanultam. Műveltem ezt addig is, de jóval lazábban. A ballagás és az írásbelik után azonban teljes erővel tanultunk, tényleg reggeltől estig, rövid pihenőkkel. Intenzíven és élvezettel. Időközben matematikus professzorrá lett barátom segítségével - és a magam erőfeszítése révén - megértettem fontos összefüggéseket, átláttam addig csak bemagolt fizikai jelenségek lényegét (én meg magyarból és történelemből tudtam valamit segíteni a barátomnak). Esténként sétáltunk a teraszon, és magyaráztuk egymásnak a tételeket, amelyekhez hozzáolvastuk még, amit csak lehetett. Életemben akkor volt először és utoljára olyan érzésem, hogy "tessék kérdezni".

Máig őrzöm ezt a régi érzést - az életben minduntalan mutatkozó kisebb-nagyobb tudatlanságaimat (például mikor gimnazista gyerekeim kérdeznek) segít elviselni. Mondom is nekik: azért kell sokat tanulni, hogy legyen miből felejteni. Ahhoz is érettség kell, hogy az ember ezt belássa.

Most már felnőtt férfi vagy - mondta akkori magyartanárom -, tegezz vissza. Mert hogy egyszerre legyünk pertuban a világgal, s közben illendően tudjuk tisztelni az idősebb, a bölcsebb, a kiválóbb embereket - sőt még az Istent is -, erre tényleg meg kell érnie az embernek.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu