Elmer István

Vasárnap este

A villamosra rádőlt az este. Hűvös szél sodorta odébb a Károly körúton az üres zacskókat, néhány eldobott kólás- és sörös dobozt görgetett halk zörgéssel. A villamosvezető a végállomáson lehúzta az áramszedőt, lassan átballagott a szerelvény túlsó végébe, fölszabadította a rézből készült elektromos kart, nekiengedte az áramszedőt a vezetéknek, s amikor az odacsapódott, néhány szikrát vetett. Hörgő hangon megszólalt a csengő, és zajosan becsukódott az ajtó.

- Indulunk...

- Igen, indulunk...

- Mindjárt megérkezünk...

- Csak néhány megálló...

- A hátizsákom?

- Itt van - fordult a férfi félig háttal a gyerek felé, aki az ablakhoz szorította az arcát.

Apa és fia. A gyerek lábán edzőcipő, kitaposott, orra lerúgva, combján Speedo felirattal az edzőnadrág, kinőtte, mert bokája fölött majdhogynem fél lábszárig fölhúzódott. Megeshet, a magával hozott nadrágot összepiszkolta, vagy vizes lett, ezért adta apja kényszerből rá a kinőttet. Nála csak ez volt.

Vékony, csontos gyerekláb. Nem tudta, mit néz kifelé. Vasárnap estére elfárad a város, most különösen, a háromnapos ünnep után.

- Vége - mondta az apjának.

- Igen, vége.

- Mikor lesz megint ünnep?

- Nem lehet mindig ünnepelni - mormogta az apa kelletlenül, talán kínos vállán a színes gyerekhátizsák, de mindjárt megérkeznek.

Étterembe nem vihette minden alkalommal a fiát, maga állt neki főzni. Papa, nem szeretem a húst, nyafogott a gyerek, mire ő megnyugtatta: olyan finomat készítek, amiben nem lesz hús. Mikor eszünk már, türelmetlenkedett a gyerek, megunta a televízióban a reklámokat, egész délután ott feküdt a képernyő előtt, mikor eszünk már, nyűgösködött. Azonnal kisfiam, azonnal, az apa fölbontott egy sört, nézte, mikor pirul a sütőben a tejföl.

Végre elkészült: gyere kisfiam, vacsorázunk! Mi ez, papa, milyen illat, szaglászott a gyerek. Vegetát tettél rá? Utálom a Vegetát, tudhatnád, hogy ki nem állhatom, a mama sosem tesz Vegetát az ételbe. Nem kérsz, nézett bánatosan az apa a fiúra, kezében a forró edénnyel. Mondtam, ha Vegeta van benne, akkor nem, fordult el durcásan a fiú, s még hozzátette: éhes vagyok!

- Jó, azonnal adok mást. Ha erre nincs gusztusod, varázsolok olyat, amit szívesen megeszel, mosolyodott el az apa, de amint befordult a konyhába, leszakadt róla a jókedv. Az ételt belefordította a mosogatóba.

- Ugye, jól érezted magad, kisfiam?

- Igen, papa...

A gyerek lógázta a lábát, nem ért le az ülésről, talán tizenkét éves lehetett, a kék színű nadrágon virított a Speedo felirat, kilógott mezítelen bokája, az Astoria és a Kálvin tér között megbillent a síneken a szerelvény, himbálta őket.

- Legközelebb, ha akarod, elmehetünk az állatkertbe is...

- Meg a Vidámparkba...

- Igen, a Vidámparkba is. Elvégre lesz időnk. Késő estig ráérünk...

- Nem tanultam holnapra. A mama biztosan leszid...

- Tényleg, tanulnod kellett volna. De olyan jól éreztük magunkat. Sok leckét adtak föl?

- Nem is tudom...

A villamos rákanyarodott a folyón átívelő hídra.

- A Duna - szólalt meg az apa végre.

- Ezt miért mondod? Mindenki tudja...

- Arra gondoltam, milyen szép...

- Szép...

- Nemsokára leszállunk...

- Nehogy nálad maradjon a hátizsákom...

- Persze, persze...

- Beletetted a piszkos ruhámat is? A mama nem örül majd neki. Mindig azt mondja, igazán kimoshatnád, vagy ha nem, legalább ne gyűrnéd úgy össze, mint a kapcarongyot...

- Jól van... Ide figyelj. Arra gondoltam, adok neked zsebpénzt arra az időre, amíg nem látjuk egymást. No, mit szólsz hozzá? Ha akarsz enni egy hamburgert, vagy inni egy kólát.

- Nem bánom - kelt föl a fiú az ülésről, most fordította először tekintetét az apja felé. Az pedig zsebébe nyúlt, keresgélt, nem tudta, mennyit adjon a gyereknek, egy ezres sok, ötszázat meg kevésnek tartott, végül az ezrest nyomta a markába.

- A hátizsákom?

- Amíg nem szállunk le, viszem...

A villamosmegállótól néhány száz méter volt az út a házig.

- Följössz, papa?

- Nem, kisfiam...

- Most már add ide a hátizsákom...

- Azért szépen teltek el az ünnepek, így együtt...

- Szépen, papa...

- Szervusz, kisfiam, vigyázz magadra...

- Jól van...

- Két hét múlva várlak...

- Följössz majd értem?

- Nem, itt leszek a ház előtt...

- Szervusz, papa...

- Szervusz, kisfiam...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu