Nyílt levél az újmisésekhez

Kedves Barátaim!

Szívesen és örömmel fogadtam el az Új Ember kérését, hogy nyílt levélben forduljak hozzátok, akik ezekben a hetekben részesültök a papszentelésben.

Jézus nem akart névtelen apostolokat, nem akart "anonim papokat", hanem barátokat akart, akiket ő maga választ ki egytől egyig. Miért? Azért, mert Isten, aki maga a szeretet, nemcsak úgy általában szeret minket, hanem egyenként, minden embert. Jézus az egész éjszakát imádságban töltötte, amikor meghívta első apostolait, és mindegyiküket a nevén szólította (vö. Lk 6,12-16), ők pedig szabadon követték. Barátainak nevezi az apostolokat: Nem nevezlek titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit tesz az ura, barátaimnak nevezlek titeket, mert mindent tudtotokra adtam, amit Atyámtól hallottam (Jn 15,15-16).

A meghívásnak ezt a személyes jellegét valamilyen formában ti is megtapasztaltátok. Az Ő szeretete kiáradt a ti szívetekbe is, és ti érzékeny lélekkel felfogtátok a hívó szót, és arra szabadon igent mondtatok. Jézus Pétertől háromszor kérdezte meg "szeretsz-eengem?" (Jn 21,15-17). Nem adottságai, tudománya vagy munkabírása érdekelte, hanem egyedül csak a szeretete. Azok számára is, akik ma hallják meg a hívó szót, az a legfontosabb, hogy szeressék a Mestert, higgyenek benne, és életre szólóan a szolgálatába szegődjenek.

Ez a szentség, a papi rend, olyan szorosan kapcsol benneteket az Úrhoz, hogy Szent Pállal együtt ti is elmondhatjátok: Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem (Gal 2,20). Mit jelent az, hogy Krisztus él a papban? Azt, hogy Krisztus művének a folytatói vagytok, hogy szavaitokkal és tetteitekkel róla tesztek tanúságot, sőt személyetekben, mint "alter Christus", "másik Krisztus", Őt hordozzátok, aki azért jött, hogy életük legyen és bőségben legyen (Jn 10,10). Mindezt annak tudatában képviselitek, hogy emberek vagytok, és embernek is kell lennetek minden helyzetben, olyan hiteles embernek, aki nem szűnik meg szenvedélyesen szeretni és keresni az igazságot, aki maga Krisztus. Ő tesz szabaddá titeket (vö. Jn 8,32).

Isten előtt az emberekért jártok közben az imádságban, az emberek előtt pedig Istent képviselitek. Nem a saját bölcsességeteket kell továbbadnotok, hanem azét, akit képviseltek, akinek a követségében jártok. Nem vagytok a magatokéi, hanem Isten embere vagytok.

Hassa át egész életeteket ez a hivatás, amely egyúttal küldetés is, hiszen nemcsak magatokért kapjátok a papszentelést, hanem azért, hogy szolgáljatok. Ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért (Mt 20,28).

Az apostolok utódainak, a püspököknek lesztek munkatársai, és az lesz a feladatotok, hogy Isten igéjét hirdessétek. Mindezt olyan kulturális környezetben teszitek, amelyben sokakat láthatóan egészen más gondolatok foglalkoztatnak, mint az emberi élet örök nagy kérdései. Elsősorban nektek, mint legfiatalabbaknak kell megtalálnotok a hangot és a nyelvet, amelyet a mai világ beszél és ért, hogy az evangélium örök igazságait érthetően és hatékonyan tudjátok továbbadni. Az is a feladatotok lesz, hogy folytassátok Krisztus megszentelő tevékenységét a szentségek kiszolgáltatásával, és hogy mint pásztorok, vezessétek Isten rátok bízott népét.

Minden ember boldogságra törekszik. Azt kívánom nektek, hogy az a boldogság, amely most, a papszenteléskor a szívetekben él, elkísérjen benneteket életetek során, és jó példátok új hivatások kovásza legyen! Kérdés azonban, lehet-e boldog valaki úgy, hogy közben sok mindenről tudatosan lemond, ami másoknak örömet okoz? Igen, mert minden a szereteten múlik! Csak az lehet boldog, aki képes a szeretetet elfogadni és továbbadni, aki képes lemondani is, szeretetből. Ha soha nem szűntök meg másokért élni, ha örömet találtok mások örömében, és lesz elég fantáziátok örömet okozni, hitetek közösségeket építeni, ha lesz türelmetek és erőtök meghallgatni a panaszkodókat, bátorságotok megvédeni az üldözötteket, ha képesek lesztek letörölni a könynyes szemeket és bekötözni a lélek sebeit, ha azon igyekeztek, hogy soha senkit ne bántsatok, se szavakkal, se tettekkel, ha a megroppant nádat nem töritek le, és a pislákoló mécsest nem oltjátok ki (vö. Mt 12,20), akkor egy percig sem aggódom a boldogságotok felől, sem itt, sem a másvilágon.

Szeretettel imádkozik értetek

Ternyák Csaba érsek,

a Papi Kongregáció titkára

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu