|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
"Nem anyagbeszerző, hanem pap akarok lenni" Erb József ezüstmisés plébános Hála Istennek, megtartott az Úr az elmúlt negyed században! - kezdi vallomását Erb József, máriagyűdi plébános. - Huszonöt esztendő... más időben készültünk a papságra, s más időben élünk ma. Akkoriban, ha rúgtam a labdát a kis hittanosokkal, máris följelentettek az Állami Egyházügyi Hivatalnál, s vagy berendeltek vagy kijöttek hozzám. Ma pedig, amikor szabadok vagyunk, mi, papok nem győzzük a hála Istennek megszaporodott munkát, miközben egyre kevesebben vagyunk. Eddig segítségemre volt egy idős atya, de mára elszólította az Úr. Máriagyűd mellett hat falu tartozik hozzám, az iskolában és a plébánián is oktatok hittant. Évente harminc búcsúnk van, február 2-tól december 8-ig várjuk a zarándokokat. Soha nem tudatosult bennem az egyes feladatokban, de végül is mindig az csapódott le, ami a papi jelmondatomban így olvasható: Elküldött az Úr, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s meggyógyítsam a megtört szívűeket - de minden élethelyzet erre indított. A nyolcvanas esztendőkben előfordult, hogy első plébánosi helyemen kértem a főpásztoromat, plébánosból "nevezzen vissza" káplánnak. Amikor meglepetten kérdezte, miért, így válaszoltam: Nem anyagbeszerző és culáger, hanem pap akarok lenni. Plébánosként ugyanis nem állt másból az életem, mint munkaszervezésből, templom- és plébániafelújításból. Lelkipásztorként számos "nehéz" esettel találkozom, a legkülönfélébb problémákkal fordulnak hozzám. Az egyházjog előírásait betartva amennyire lehet, arra törekszem, hogy könnyítést adjak az embereknek, akár keresztelésről, házasságról vagy temetésről legyen is szó. A papnak belátó irgalommal kell híveihez fordulnia! Az eddigiekért adok hálát, s kérem az Úr irgalmát és segítségét és a Szűzanya oltalmát a további munkához. Elmer István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|