|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Született tekintély? Két jóravaló kamasz fiú beszélgetéséből jutott a fülembe pár szó. - Tudod, én úgy tudnám tisztelni az öregemet, csak egyszer hallanám tőle, hogy bocsánat, tévedtem. Pedig különben jó fej, de hát mindig neki van igaza. Ha ismertem volna az apát, talán felkeresem, hogy elbeszélgessek vele. Az is lehet, hogy felhördülne: - De hát ha elismerem a tévedésemet, oda az apai tekintélyem! - Ellenkezőleg! - mondanám. - Akinek "mindig igaza van", az veszti el a tekintélyét. Mert elárulja, hogy igazában nem érvekre, ismereteire épít, nem is kíváncsi a másik érveire. Azt hiszi, hogy családapaként ő született tekintély, ezért mindig igaza van. Vége az apai tekintélynek? Valaha egy gyerek el sem képzelhette, hogy apjával szemben neki is lehet igaza. Most pedig már oda jutunk, hogy a gyerekek még az apjukkal is képesek vitatkozni. Felfordult világ - gondolhatja valaki. Nem felfordult, csak nagyot változott a világ. Szerencsére azonban nem maradtunk bibliai példa, támasz nélkül. Vegyük például a Szent Családot. Bármily meglepően hangzik: ez a gyökeresen más körülmények között élő, patriarkális család a mai modern családoknak is példaképe lehet. Nagyon is "modern" ez a Szent Család. József a kenyérkereső apa - nem édesapa, csak nevelőapa. Mária - a korabeli asszonyoktól merőben eltérően - önálló hivatással rendelkező, "emancipált" nő, a Megváltó édesanyja. És a Gyermek? A tizenkét éves Jézus bibliai története mutatja legszebben, mennyire önálló, mennyire túlnő a családi kereteken, hiszen "Atyja dolgaiban kell lennie". És mégis együtt volt ez a család mindaddig, amíg hivatását be nem töltötte. És ilyen "modern" körülmények között volt nyilván tekintélye Szent Józsefnek, hiszen apai, nevelői tekintély nélkül nem lehet nevelni. Mai édesapák! Ha nehéz is elfogadni, próbáljuk meg élni a párbeszédet! Érvekkel, feleségünk, kicsi és nagyobb gyermekeink tiszteletével, mégsem tutyimutyi módon, hanem elveink határozott képviseletével megtalálni a már-már elveszettnek hitt tekintélyünket. És vele pótolhatatlan helyünket a családban. R.P.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|