|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Magyar papnövendékek Rómában Rómában, az Il Gesu templomban május 4-én Giuseppe Pittau érsek, a Nevelésügyi Kongregáció titkára a Német-Magyar Kollégium növendékei közül diakónusokat szentelt. A hét fiatal közül három magyar - Horváth Endre szabadkai, Török Csaba Esztergom-budapesti és Vonház Zoltán szatmári egyházmegyés növendéket. Török Csabával beszélgettem a szentelés után, hogy az ő eddigi sorsán keresztül ismerhessük meg a Rómában tanuló fiatal papnövendékek életét, az őket befogadó kollégium történetét, s várható papi pályájuk alakulását. Négyszázötven éves múltra tekint vissza az a kollégium, amely manapság az egykori német és magyar nyelvterületről fogad papnövendékeket és tudományos fokozatot szerezni kívánó papokat. Ön mikor hallotta meg a hívást, hogy pap legyen? Gondolt rá, hogy egyszer Rómában, a jezsuiták által vezetett Collegium Germanicum et Hungaricumban lesz növendék? - Az igazat megvallva nem. Családom a Balaton-felvidékről származik, de mi Budapesten éltünk. Nem voltunk templomba járók. Hatéves voltam, amikor a rokonok elvittek misére a Balaton mellett. Úgy döntöttem, ezentúl minden vasárnap magamtól is elmegyek. Sőt, azt gondoltam, hittanra is fogok járni. Szüleim csodálkoztak, de nem ellenezték döntésemet. Amikor felső tagozatos lettem, történelemtanár szerettem volna lenni. Nem gondoltam a papi hivatásra. A bérmálkozásom élménye körül megváltozott minden. Emlékszem, az Angyali Üdvözlet ünnepén a templomban rádöbbentem: bújócskázom a Jóistennel. Döntenem kell, teljesen őt választom-e. Nagycsütörtökön, oltárfosztás után a templomban imádkoztam és döntöttem. Családja mit szólt a döntéséhez? - Próbáltak lebeszélni. Ez még vallásos családban is sokszor előfordul. Minden racionális ellenérvvel próbálkoztak. Az esztergomi szemináriumba jelentkezett, de a második évet már a Központi Papnevelő Intézetben töltötte. - Az első évben úgy éltünk, mint egy nagy családban. Pesten már erősen szétvált a szeminárium és az egyetem. De a későbbiekhez ez is nagy segítség volt. A második év vége felé a bíboros úr titkára felhívott, és megkérdezte, vállalkoznék-e egy római ösztöndíjra. Tudtam, németül és olaszul is meg kell tanulnom, távol fogok élni hazámtól, sok-sok nehézséget kell vállalnom. Komoly elvárásoknak kell majd megfelelnem. Némi tépelődés után úgy döntöttem, megpróbálom. A pápai kollégiumot a jezsuiták vezetik. A püspökök kérik a hallgatók felvételét, de a döntés a mindenkori rektoré... - A rektor minden nyáron végigjárja a német nyelvterület országait, valamint az egykori Nagy-Magyarország területét, és személyesen beszélget minden növendékjelölttel. Így történt ez velem is. Háromórás beszélgetés után megkaptam a borítékot, amelyben a kollégiumba való utazásom tudnivalói voltak. Harmadik éve vagyok lakója, most szenteltek diakónussá, nyáron szerzem meg diplomámat, ősszel kell megkezdenem a licenciátusra való felkészülést. Bár ez a dékántól is függ, de filozófiát szeretnék tanulni, s nagyon érdekel a tömegtájékoztatás. A Vatikáni Rádióban is dolgozik... - Spirituálisom, Vértesaljai László egyszer megkért, olvassam be egy írásomat az általa vezetett magyar adásban. Azóta rendszeresen dolgozom náluk. Az egyetemi tanulmányok és a rádiózás mellett marad még másra is ideje? - A kollégiumnak hatalmas és nagyon értékes könyvtára van. A magyar anyag kezelése az én feladatom. Több kórusunk is van. Évente kétszer színdarabot adunk elő. A soknemzetiségű növendékek itt békében, szeretetben megférnek. Szentmiséken gyakran előfordul, hogy saját nyelvén mondja a Miatyánk szövegét a horvát, szlovén vagy magyar pap. Több száz éves hagyománya van itt a "nemzetek közösségének", s a saját identitásunk megőrzésének. Mi a sorsa egy papnak, ha Rómából hazatér? - Ez most a készülődés időszaka. Még az sem biztos, hogy azt fogom tanulni a licenciátusra készülve, amit én tervezek, hiszen ez nemcsak tőlem függ. Otthonról ilyesmiben nem "súgnak", nem mondják, hogy mi a céljuk velem. A jövőm még titok mindenki számára. Nincs egyenes út ide vagy oda. Készülnöm kell, főpásztorom rendelését el kell fogadnom, s legjobb tudásom szerint kell teljesítenem azt. Most még "csak" építkezem, a hazai feladatokra készülök. Bókay László Róma
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|