Nádszál-ország

Nálunk minden más, mint ami. Legfőképpen az országhatár, amely olyan ország határa, amely nem nemzet-ország, s vannak, akik ráadásul ezt saját bűnünkül igyekeznek fölmutatni. Ők az országon - s legfelsőbben - nemzeten fölülállók. Az igazlátók, az ítélkezők, a semmi sem drága-ügyeskedők. Akiknek egyedül az önérdek az érték-érdek. Azután Közép-Kelet-Európát kiáltanak ott, ahol ezt a kifejezést egy ropogtatóan hamis politikai rendszer találta ki önnön szalonképessé (savanyú-romlott szalontüdő) formálása idején: ahogyan kaméleon lett önmaga, lettek savanyú-gumiízűvé és szagúvá a kifejezései is.

Nálunk mindenki más, mint ami. Egy nemes személyekből álló testület ellátogat valahová, de úgy teszi ezt, hogy azonnal mintha el is hallgatná: csak meg ne tudja senki. Mások könyveket, elemző tanulmányokat írnak, a bölcsek kövével rohangálnak - így mondják-mutatják magukat (barackot nyomva azok fejére, akik nem úgy gondolkodnak, ahogyan ők kinyilatkoznak: ej öcsi, nem vagy elég okos!) -, a követ nem látni, a bölcsességet is alig, de legkevésbé, hogy kicsodák ők? Ám rendületlenül kioktatnak.

Azok, akiknek látszanak, vagy valaki mások? Akik - ha olykor tetten érik őket, a gumigerincűeket és gumilogikájúakat - valamiféle megragadhatatlan, láthatatlan hátsó nagy erőtől kapva szilárdságukat, kicsinylően szólják le a bírálót (mert ők leszólhatják, kioktathatják, kapnak teret és papírt, képernyőt, reklámot): már megint nem érted, kölyök! Kevés vagy ehhez! Figyelj rám, s tanuld meg az én igazságomat, a magasabb "szempontok" emelkedettségét: ez a mértéktartás, ez a kiegyensúlyozott, az "európai" magatartás.

És megy az idő, s nő a csodálkozás: jé, ő sem az, akinek ekkor vagy akkor mutatta magát. És a másik...? A harmadik...? Közben szakmányban dedikálják sok ezer példányos bölcs könyveiket, miközben a költő - aki valóban az, századoknyi időkre megmaradó művel - leül a Vörösmarty-szobor lábához, s lihegve rohan el mellette a sokaság az "ünnepi könyvhéten", hogy oda érjen, ahol az "igazságot" osztják.

A nádszál hajlékony, nem törik a szélben, de belekapaszkodni nem lehet. S ha a fulladás a tét, vajon a hajlékonyság vagy a megtartó erő inkább az érték? A nádszál hajlongása a partról szép, a viharos vízben azonban maga a hamisság.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu