Millenáris tárlatok

Hősök, szentek, farkasok

Szívesen emlékezem vissza a Magyar Nemzeti Múzeum millenniumi kiállítására, amely a Szent István-kori Közép-Európát mutatta be gazdag tárgyanyaggal. Aki most látogat el hazánk legnagyobb klasszicista palotájába, azt sok meglepetés várja. Megújult homlokzat, megszépült díszlépcsőház fogadja a betérőt, és egy újabb, Passauból érkezett millenáris tárlat: bajorok, magyarok ezeréves kapcsolatáról. Szervezésével a magyar millennium rendezvényeihez kívánt kapcsolódni a bajor kormány.

A múzeumlátogató ember hozzászokhatott már ezekhez a diplomáciai kapcsolatokat ápoló kiállításokhoz. Hazánkban eddig nem látott különleges tárgyak kerülnek így a közelünkbe - a bajor-magyar kiállítás tele van ilyenekkel. Újszerű, érdekes installációkat láthatunk, egyedül a hibás föliratok miatt kell néha boszszankodnunk. Pillantsunk most be a múzeum termeibe.

A koronázási palást mellett a világ legnagyobb fejereklyetartó mellszobra Zágrábból a mi Szent Istvánunké, és a hagyomány a híres Gianlorenzo Bernininek tulajdonítja készítését: a bölcs, öreg honalapítóról számomra a legszebb ábrázolás. Készítő mestere valóban Bernini volt, csak a keresztneve lehetett más. Itt látható az államalapító mindkét egykorú ábrázolása: a paláston lévő és a bambergi lovasszoborként ismert fiatalkori portré, valamint a Szent Jobb Mária Terézia-féle másolata fából. István király személyiségének megidézése méltóképpen folytatódik olyan érdekes keresztény emlékek bemutatásával, mint amilyen az a derékszíjvég, ami fölnyitható fedelű üregében érintéses ereklyéket, azaz szentek sírjairól származó földet vagy viaszt őrzött használati korában, az első évezred utolsó harmadában.

A bajorok kedvelt szentjei közül Szent Ulrichot, a Lech mezei csata lelki vezérét, ezüsttartóba zárt izzadságkendője és a főpap méltóságát jelző - éppen ezért fejtetőn viselhetetlen - kalapja idézi meg, valamint a nevéhez kötött, változatos formájú keresztek: e jelben győzték le a kalandozó pogány magyar seregek főerejét.

Az első magyar szent család bajor ágának áhítatos légkörét érzékelteti Boldog Gizella lelkiatyjának, Szent Farkasnak a pohara és liturgikus fésűje. Utóbbi azokból az időkből, amikor még a nyugati egyházban is nyilvánosan öltötte magára szent ruháit a püspök, ehhez pedig végül fésűre volt szükség. A Magyarországon "minden szükségben segítségül hívott" Farkas személye ékes bizonyítéka annak, hogy a legtöbb szent mögött hiteles nevelők álltak. Idehaza ez a kiállítás mutatja be először Magyarország legrégibb fönnmaradt zászlaját. A kettős keresztes lobogó 1364-ben utolsó Árpád-házi királyunk hitvesének, Ágnesnek sírját borította Königsfelden kolostorában, ahol az alapítók között tisztelik magát a királynét is. Lebilincselő látvány az első látásra szintén kolostornak tűnő, de valójában Prázsmár erődtemplomát megjelenítő makett: az erdélyi szász város polgárai ugyanis XIII. századi templomukat később olyan épületekkel övezték, amelyekben - vész esetén - meghúzódhattak, és elrejthették élelmüket.

A török elleni védharcokat idéző termek egyikét szinte teljes egészében sodronyingbe öltöztették a kiállítás rendezői. Zsolozsmáskönyvek és liturgikus tárgyak mellett találjuk Kinizsi Pál kardját, ami rejtett égők fényétől kereszt alakban tündököl. A kereszténységre törő oszmán-törökök elleni harcait a Fekete Sereg fővezére passaui pengével vívta, miként sok más magyar vitéz. Ezekbe a pengékbe a kardcsiszárok védjegyként Passau város címerállatát, a farkast vésték. Cserébe felvidéki és erdélyi bányavárosaink ontották az aranyat, ezüstöt, rezet. Szomorú emlék a magyarországi török háborúk bajor hadizsákmányaként látható, tizenkét csillagból font glóriával övezett Szűz Mária kegykép. Passauban hasonló érzéseket válthatott ki az a néhány festmény, amely osztrák zsoldban szolgáló magyar békefenntartó katonák békétlen túlkapásait ábrázolja.

Szelídebb világ tárul a szemünk elé, ha a XIX. századi tárgyakban gyönyörködünk: bajor földön tanult magyar művészek alkotásaiban, Erzsébet magyar királyné portréjában, ruhakölteményében.

A kiállítás XX. századi része az archív felvételeket szerető látogatóknak kedvez. Egy tévékészülék néhány pillanatra Mindszenty József hercegprímásunk képét mutatja az 1956-os események kapcsán. Jó ezt látni abban a múzeumban, amelynek állandó történeti kiállítása híján van a mártír sorsú bíborosra vonatkozó bármilyen jellegű tárgyi emléknek, képnek vagy szövegnek. Úgy tűnik, itthon néha elfelejtjük, hogy a forradalom és szabadságharc időtálló eszményei között ő volt a leghitelesebb példakép.

A gyászos XX. századot lezáró és az új évezredet köszöntő millenniumi ünnepségek véget értek ugyan, de hatása érezhető szerte az országban. A Nemzeti Múzeumnak ez a második tematikus kiállítása január végéig erről tanúskodik. Folytatásaként február végén nyílik meg a Rómából hazatérő magyar-vatikáni kiállítás, szívből ajánlom megtekintésre mindkettőt.

Kovács Gergely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu