|
Nagyobbat emelt testénél A hangya testsúlya többszörösét képes hordozni. Hála Istennek, vannak ilyen "hangya" közösségeink. Például a rákospalotai MÁV-telepi Jézus Szíve-plébánia, amely kis egyházközség - nagy, tízemeletes épületek árnyékában. A vasárnapi templomlátogatók száma nem több háromszázötven főnél. Ez a lelkes plébánia azonban létszámának majdnem kétszeresét fogadta be a taizéi találkozó idején. Húsz fiatal volt a motorja a vendégfogadásnak. Az érkezés napján reggel hattól éjfélig ment a fogadás. Három számítógép volt üzemben, több nyelven tárgyaltak az érkezőkkel. Közben a hívek hozogatták a süteményt, főzték a teát. Olyan tömeg volt, hogy a többségnek kint, a hidegben kellett várakoznia. Az ablakon át adták ki a meleg italt. Olajozottan ment minden - mondta Vitai Attila plébános. Nyolcvan család jelentkezett, hogy befogadna otthonába vendégeket. Ez hatalmas arány, ha az aktív hívek számához viszonyítjuk. A környék iskolái azonban eleinte elzárkóztak a fogadástól. Ekkor azonban a polgármester - magától - közbelépett. Összehívta az igazgatókat, és felszólította őket a bekapcsolódásra. "A pikáns a dologban az, hogy MSZP-s a polgármester, és református ember" - mondta a plébános. Akik iskolában kaptak elhelyezést, azok közül is sokakat meghívtak ebédre a családok, a többiek számára pedig nagy kondérban gulyást főztek. Az asszonyok azt mondták: nem lehet, hogy valaki ne kapjon meleg ételt e napon. A plébános büszke a MÁV-telepre, a MÁV-telepiekre. "Ez a meglepetések helye - mondja. - Amikor kell, akkor a sarkukra állnak." Tíz éve vezeti a plébániát, de régebbi szoros szálak is ide fűzik. Itt töltötte ugyanis gyermekkorát. Mindenki nagyon jó benyomást szerzett a találkozó idején. Sok vidámság jött be a templomba. Az éjszakai virrasztás volt a legnagyobb élmény. Éjfélkor hat ország himnuszát énekelték. Ennyi embert sohasem látott ez a templom. A szilveszteri imavirrasztás után a szabadban - egy fiatal felajánlásából - ötven pezsgősüveg szabadult meg a dugótól, hogy koccinthassanak. A lakótelepi magas házak között ezt követően hangzott fel ezer torokból a taizéi magnificat. Utána hajnali négyig az egyik iskola sportcsarnokában műsort adott minden csoport. "Megérte a sok fáradság - mondta az egyik fő szervező, Fecske Orsolya festőművész. - Utólag látjuk, hogy milyen sok dologra kellett volna előre gondolni. Voltak reménytelennek tűnő pillanatok. Kicsit megijedtünk a fogadásnál, de szerencsére gondok nélkül folyt le az egész. Gazdagabbak lettünk valamennyien. Jó tapasztalatokkal távoztak a zarándokok. Egy román fiú például külön odajött a végén és megköszönte. Már ezért az egy emberért is megérte." Sz. Cs.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|